Ha Faymann egy 180 fokos fordulattal kiviszi az osztrák parlamentből az uniós szerződéseket, és a néppel szavaztatja meg őket, akkor Hans bácsi kancellárt farag belőle – a liberális Der Standard szerint erről szólt a szociáldemokrata (SPÖ) kancellárjelölt egyezsége Hans Dichanddal, a legolvasottabb osztrák napilap, a Kronen Zeitung kiadójával.
A teória nem minden előzmény nélküli. Több politikai elemző az eredendő bűnt – azaz a szociáldemokrata-néppárti (SPÖ-ÖVP) koalíció idő előtti felbomlásának kiváltó okát – abban a levélben látja, amelyet Faymann Alfred Gusenbauerrel, a leköszönő kancellárral közösen jelentetett meg a Kronen Zeitungban. A „Tisztelt kiadónak”, vagyis Dichandnak címzett irományban az SPÖ két vezető politikusa – természetesen koalíciós partnerük háta mögött – Ausztria új „uniós hozzáállására” tett javaslatokat. Egyebek között arra, hogy a jövőben – ír mintára – minden, Ausztriára hatást gyakorló EU-szerződést népszavazásra kell bocsátani.
Dichand és olvasói pártfogásában reménykedve arról is biztosították a polgárokat, hogy a munkaerőpiac sem fog idő előtt megnyílni a keleti országok munkavállalói előtt, bármennyire is szorgalmazzák azt a gazdasági élet szereplői.
werner és hans bácsi, a két régi cimbora
A 48 éves Werner Faymann, aki az idén júniusban vette át a szociáldemokrata párt (SPÖ) irányítását, állítólag régi jó barátja a Kronen Zeitung kiadójának, és fiatalkora óta csak Hans bácsiként emlegeti Hans Dichandot. Utóbbi már akkor is támogatta Faymannt, amikor az a bérlők egyesületének volt elnöke. Faymann a hatalomukkal visszaélő háztulajdonosok ellen adott tippeket és mutatott trükköket a Kronen Zeitung hasábjain. Egyelőre hiába próbálja a sajtó „ellenséges” része Faymannt Dichand bábjaként kifigurázni. A színtelen, röviddel ezelőttig szinte ismeretlen infrastruktúraminiszter ugyanis épp ”Hans bácsi” támogatásával elnyerte a nép rokonszenvét – írja a Die Zeit.
Hatalom és sárm
„Az angolna bőre érdes a csuszamlós és simulékony Faymannhoz képest” – panaszkodott az egyik szociáldemokrata képviselő a Die Zeitben. Más párttársai ugyanakkor barátságosságát, pragmatikusságát, előzékenységét hangsúlyozzák.
Horváth István, Magyarország ausztriai nagykövete pedig lapunknak szimpatikus, jólesően kedves modorú emberként festette le Faymannt. Az osztrák Datum magazin így foglalta össze a kancellárjelölt politikai ars poeticáját: „Tégy szívességet az embereknek, így az adósaid lesznek, és legközelebb ők segítenek majd téged”.
Faymann „befolyásos háttérhálózatának” legértékesebb eleme kétségtelenül Dichand és a Kronen Zeitung: a gyakran bulvárnak titulált újságot 3,8 millióan olvassák naponta. Ez Ausztria 8 milliós lakosságát tekintetbe véve egyedülállón magas, 43 százalékos lefedettséget, a kiadónak pedig valódi hatalmat jelent. Nem csoda, ha Wilhelm Molterer kancellárhelyettes és pénzügyminiszter, az ÖVP frissiben távozott vezetője ezzel zárta szavait a választásokat megelőző televíziós vita során: „Nem kívánok Ausztriának olyan kancellárt, akit kizárólag Hans Dichand akarata irányít.” A gazdasági és munkaügyi miniszter, Martin Bartenstein (ÖVP) szintén nyilvánvalóvá tette, Faymann kancellárrá avanzsálása esetén nem vállal miniszteri tárcát.
Ki a koalícióból, be a koalícióba!
A választások után az ÖVP mintha mégis belesimulni látszana a nagykoalíciós elképzelésbe. A pártja fölényét észlelő Faymann már a legelső eredmények megjelenésekor sietett leszögezni: egyrészt szó sem lehet az SPÖ és a jobboldali-populista erők (FPÖ, BZÖ) szövetségéről, másrészt nagykoalícióról csak ÖVP-s személycserék árán lehet beszélni. A néppártvezér Molterer erre már másnap vette a kalapját, előzékenyen átadva a helyet a mérsékelt politikusként számon tartott Josef Pröllnek, aki köztudottan jó kapcsolatokat ápol a szociáldemokratákkal.
Ezzel, és más személyi változásokkal összességében úgy tűnik, hogy háttérbe szorul az a forgatókönyv, amelyben az ÖVP a múlt hétvégén tragikus balesetben elhunyt Jörg Haider (BZÖ) és a Heinz-Christian Strache (FPÖ) által fémjelzett pártokkal kötne szövetséget – fejtegette lapunknak Horváth István. A nagykövet több mint 90 százalékra teszi a nagykoalíció megalakulásának valószínűségét, miután a közszájon forgó kisebbségi kormányzás nem valószínű: az SPÖ a Zöldekkel (Grüne) szövetkezve sem érne el többséget.
Az Európai Uniónak tehát nem annyira az osztrák szélsőjobboldaltól kell tartania, mint inkább a leendő kancellár személyétől. Igaz, az ÖVP eddig nem adta be a derekát – magyarán ragaszkodni látszik a parlamenti uniós döntésekhez –, ám a feleknek előbb-utóbb dűlőre kell jutniuk. Ennek várható időpontját a legoptimistábbak is csak novemberre teszik.
Nem szeretik az EU-t
Ha a csúcsolvasottságú napilapot kiadó Hans Dichand keze tényleg ilyen messzire ér, és népszavazásra kerülne sor minden egyes új uniós szerződésnél, a kimenetelt nem nehéz megjósolni. Az osztrákok ugyanis az Eurobarométer (Európa legnagyobb, a tagállamok polgárainak véleményét havonta felmérő közvéleménykutatása) szerint szinte minden más ország állampolgárainál jobban elutasítják az EU-t.
„Ez egy olyan folyamat, ami mára már általános jelenség sok uniós országban: a népben megfogalmazódott, hogy minden fontos kérdésben Brüsszel dönt, ők meg nem érzik a beleszólás jogát, csak kiszolgáltatottságot” – véli Horváth István, hozzátéve: ez azzal együtt is így van, hogy Ausztria a legtöbbet húzta a keleti bővítésből.
wernwe faymann életrajza
Faymann 1960-ban született Bécsben. Jogi tanulmányit félbehagyva, 1985-ben a bécsi szövetségi tartományi gyűlésben szerzett mandátumot. 1994-ben lett a tartományi kormány tagja, ő volt a lakásépítésért felelős városi tanácsos lett. Innen ült át 2007 elején Alfred Gusenbauer kormányába közlekedésért, innovációért és technológiáért felelős miniszterként. 2008 júniusától az osztrák Szociáldemokrata Párt vezetője, az SPÖ és az ÖVP szakítása óta pedig annak kancellárjelöltje. Szabadidejét hegymászással és síeléssel tölti. Nős, két gyermeke van.
