– A 15 százalékosra növekedett áfának milyen hatása volt a lappiacra?
– A kalkulációink szerint 2003-ban emiatt 2,4 milliárd forinttal fizettek be több pénzt a kiadók az államkasszába. Az áfanövelést a kiadók kénytelenek voltak áthárítani az olvasókra, ami azért jelentett problémát, mert a magyar piac rendkívül árérzékeny. 2004-ben havi átlagban a háztartások 1800 forintot költöttek sajtótermékekre. Ez egy országos politikai napilap havi előfizetési díjára sem elég.
– Mindennek mekkora szerepe volt abban, hogy egyre csökken a lapok összolvasottsága?
– Ez csak hab volt a tortán. Az embereknek amúgy is egyre kevesebb idejük jut az olvasásra, ráadásul egyre többeknek okoz gondot az írott szöveg értelmezése, azaz nő a funkcionális analfabetizmus. Ezért is fontos, hogy az MLE gondoskodjon az olvasók utánpótlásáról, az olvasónevelésről.
– Az MLE-nél ezt a funkciót a Hírlapot a Diákoknak (Híd) program tölti be amely az első próbaidőszakában néhány száz középiskolást ért el, a vidéki napilapok által menedzselt Sajtó és tanulás (Séta) pedig 3600-at, miközben az Ausztriában hasonló elven működő projektben csak az elmúlt évben 90 ezer diák vett részt. Várható e tekintetben nálunk is előrelépés?
– Egyértelműen. Az iskoláktól csak jó visszajelzéseket kaptunk az első próbaidőszak után, és a kiadók is nyitottak a kezdeményezésre. A Hídnál már a második próbaidőszak zajlik, már most több iskolába, több diákhoz jutunk el, és szeretnénk még tovább bővíteni a programot. A Híd idei két projektje nagyságrendileg 20 millió forintba került, persze egy ilyen programra a világ pénzét el lehetne költeni. Az El Mundo című spanyol napilap ifjúsági melléklete – amely a mi Hídunkhoz hasonló elven működik – hatmillió euróba kerül évente.
– Hogyan sikerült elérni, hogy jövőre 15-ről 5 százalékra csökkenjen a nyomtatott sajtótermékek áfája?
– Mostanra sikerült megértetnünk a politikai döntéshozókkal, hogy a sajtópiac nem multik gyülekezetéből áll, akik rossz adófizetők, és feketemunkásokat foglalkoztatnak. A tagjainktól kapott üzleti kimutatásokkal bebizonyítottuk, hogy igenis jó adófizetők vagyunk, annak ellenére, hogy sokkal keményebb versenyhelyzetben dolgozunk, mint például a kereskedelmi televíziók, ezen túlmenően a sajtónak kulturális szerepe is van a társadalom életében.
– A kieső bevételeit honnan fogja visszavenni az állam?
– Valóban, az állam szeretné pótolni a kieső bevételeit, ezért jövőre bevezetik új adónemként az ekhót, és jelentősen emelik a postai terjesztési tarifákat.
– Ezzel nem ugyanott van a piac?
– Nem, mert a magas áfa nagyobb horderejű kérdés volt, ráadásul – a postai terjesztéssel szemben – mindenkit érintett a piacon. Az MLE egyébként konszenzussal fogadta el a postai tarifák emelését.
– Meghirdették az MLE főtitkári pozícióját. Miért távozik Pető János, a jelenlegi főtitkár?
– Közös megegyezéssel távozik a főtitkárunk. Mostantól megváltozik az MLE tevékenységének a súlypontja. Szolgáltatóbb, az önfinanszírozó működésre törekvő MLE-t szeretnénk. Olyasvalakit keresünk a főtitkári pozícióba, aki menedzselni fogja a projektjeinket és hatékonyabb kommunikációt folytat a tagjainkkal. Fontos lenne aktivizálni a kisebb tagokat is és bővíteni a taglétszámunkat, ami megint csak a kisebb kiadók köréből lehetséges, hiszen a legnagyobbak már tagjaink. Egyébként tárgyalunk Pető Jánossal arról, hogy a nemzetközi ügyeinkbe továbbra is besegítsen.
Rákattant a streaming a divattervezőkre, és ez nem véletlen
Balenciaga, Dior, Lagerfeld – nem a párizsi Champs-Élysées-n sorakozó üzleteket soroljuk, hanem az első félév streamingkínálatát. Miért kell ennyi divattervezős tartalom, és hogyan pörgette ezt fel a streaming?
