Gazdaság

Putyin: mérleg Pozsony után

admin
admin

2005. 03. 03. 08:00

A Bush-Putyin csúcson az orosz elnököt vattába csomagolták. A cél az együttműködés látszatának bizonyítása volt. Ez sikerült. Ám a látszat nem a valóság. A kölcsönös kiábrándulást borítékolni lehet

A múlt hét keddjén, a lapzárta óráiban ismét semmibe vettem Woody Allen intelmét: „jósolni kockázatos, különösen akkor, ha jövőbeni eseményről van szó”. Az egy hete, csütörtökön tartott pozsonyi Bush-Putyin csúcstalálkozó előtt 48 órával az találtam írni, hogy az amerikaiak és az oroszok közös érdekei „felülírják” ellentéteiket. Másodszor: úgy véltem, hogy így „ez lehet a Bush-körút legsimább találkozója”.

Visszatekintve, úgy gondolom, hogy szerencsém volt – noha a szerencsére való hivatkozás értékét a csúcs körülményei esetlegessé teszik. Egyszerűen azért, mert Bush és Putyin másfél órán át négyszemközt (csak „néma” tolmácsok közvetítésével) tárgyalt. Ez volt eddigi leghosszabb bizalmas megbeszélésük. Néhány válogatott tanácsadó is csak utóbb csatlakozhatott hozzájuk további egy órára. Így – mondhatni – senki nem tudhatja a maga teljességében, hogy pontosan mi történt e másfél plusz egy órában.

KÍNA, UKRAJNA, IRÁN. Ennek ellenére sok mindenre lehet meglehetős biztonsággal következtetni. Ami az első tézist illeti, az ellentéteket „felülíró” közös érdekek sorából ki kell emelni a Kínával szemben fennálló hadiszállítási tilalmat. Ezt az Európai Unió el akarja törölni, Amerika mindenáron fenn kívánja tartani. Az orosz-amerikai csúcs a kínai embargó vitáról nyilvánosan szót sem ejtett. Bush és Putyin hallgatása érdekazonosságot rejtett. (Bush nyilván a szélesebb ázsiai stratégiai egyensúlyról, Putyin az „üres” Kelet-Szibériára már ma is ránehezedő kínai demográfiai nyomásról elmélkedett a négyszemközti másfélórás hallgatás közben.)

A „felülírás” jegyében az elhallgatás szférájába kerültek olyan ügyek is, amelyekben komoly érdek- és nézetkülönbségek vannak, meg olyanok is, amelyekben informális paktum leplezi az ellentéteket. Az első típusra látványos példa, hogy nem került a nyilvánosság elé Ukrajna, holott Juscsenko győzelme és az ország nyíltan vállalt NATO- és EU-irányú törekvése Putyin eddigi legsúlyosabb nemzetközi kudarca. Bush ezt nyugtázta is azzal, hogy Brüsszelben időt szakított egy külön, demonstratív találkozóra a Kreml (és Putyin személyes) intrikáit leküzdő Juscsenkóval. A második típus példája az Irakkal és a csecsen háborúval kapcsolatos érdekellentétük minimalizálása.

A közös manipulálási technika érvényesült Irán ügyében is, amelyről nem lehetett hallgatni. Brüsszelben Bush fenntartotta az esetleges fegyveres fellépés opcióját, azzal az indokkal, hogy Teherán atomfegyver megszerzésére készül. Pozsonyban nyilvánosan csak annyi hangzott el: mindkét fél „ellenzi, hogy Irán atomfegyverhez jusson”. Arról nem esett szó, hogy Putyin „deklarálta: szerinte Teherán atomprogramja csakis békés jellegű, és hogy Moszkva atomerőművet épít és atomtechnikát szállít Iránnak (vasárnap írtak alá egy új kétoldalú egyezményt).

TÁMOGATÓ KAPCSOLAT. A „felülírás” különböző változatainak alkalmazása átgondolt amerikai politikát tükröz, amelyet egy „névtelenséget kérő magas rangú kormányhivatalnok” így jellemzett a Washington Post tudósítójának: „A cél a támogató típusú kapcsolat. Nem a kritika, nem a vádaskodás. A cél: megérteni és közös cselekvési alapot keresni. Ez az orosz dialógus.”

A második (a legsimább találkozót emlegető) múlt heti állítást Pozsonyban is komoly veszélyek fenyegették. Brüsszelben Bush azt követelte, hogy az „Oroszországgal folytatott párbeszéd középpontjába a demokratikus reformok ügyét kell emelni”. Abban a bizonyos másfél plusz egy órában ez feltehetően meg is történt. Nyilvános vitára azonban a növekvő orosz demokrácia-deficitről aligha került volna sor, ha az amerikai újságírók a közös Bush-Putyin sajtókonferencián ki nem kényszerítik. Putyin több részletben eltérően árnyalt.

Először: „Végleg a demokráciát választottuk. Nincs visszaút.” Majd: „Nem akarunk kitalálni egy speciális orosz demokráciát. De illeszkednie kell hagyományainkhoz, és nem kísérheti az állam összeomlása.” Bush szentenciája – „Hallották az elnök kiállását a demokrácia mellett. És ha ő mond valamit, azt komolyan is gondolja” – végül elsimította ezt a vitát is.

Pozsony révbe ért, de Moszkva nem. Mihail Kaszjanov szerint – aki négy Putyin-éven át volt kormányfő – „Oroszország elfordult a demokratikus értékektől; az ösvény rossz irányba kanyarodott”. Bush úgy véli – vagy úgy tesz – mintha ő jobban tudná. Félek, hogy csalódnia kell.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.