Szeged, 2008. július 3.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Botka László polgármester társaságában a csongrádi megyeszékhelyen a szegedi elektromos tömegközlekedés fejlesztését bemutató tájékoztatón.
MTI Fotó: Németh György
Belföld

Csak egy maradhat: Botka, Gyurcsány és a Momentum háborúja

Pető Péter
Pető Péter

felszerk. 2017. 02. 28. 11:22

Korábban a témában:

Háború lesz.

Ez biztos, miután hosszú idő után van olyan komolyan vehető politikus, aki bejelentkezett az ellenzéki vezető szerepére. Ez a baloldali, liberális körben már önmagában is szokatlan lehet, ahogy az is, hogy Botka László, a lehetséges kormányfőjelölt azonnal hadat üzent Gyurcsány Ferencnek. Ennek köszönhetően gyorsan ki is derülhet, hogy Botka valódi leader vagy csupán médiapartizán, aki elbábozza: kész az ország irányítására, hogy aztán, ha küzdenie kell, sértődötten visszavonulhasson Szegedre.

Botka fellépése, valamint a Momentum Mozgalom sikeres olimpiai aláírásgyűjtési akciója tovább bonyolította az amúgy is megoldhatatlannak látszó képletet. Az utóbbi hét évben ritkán volt ekkora esély arra, hogy a közbeszédben baloldalként meghatározott politikai közösség végzetes vereséget szenvedjen a 2018-as választásokon. Igaz, most halvány remény azért mutatkozik rá, hogy valódi, választáson már bizonyított politikussal, ne pedig értelmiségi szalonok közgazdász-vetélkedőin előkelő helyen végző makroszakértőkkel próbálkozzon a voksoláson.

Ezúttal nem tartalmi ügyekre fókuszálunk, noha Botka e téren is meglepetést okozott. Valódi baloldali válaszokat tett az asztalra, kész a feltétel nélküli alapjövedelem tesztelésére bizonyos régiókban, miként az oligarchaadó bevezetésére is. Ha még meghallaná Szigetvári Viktor ötletét, amely az Orbán-érdekkör ebül szerzett vagyonának államosítását helyezi kilátásba, egyúttal erőteljesebb állításokkal szólna a szociális, egyenlőtlenségi témában, figyelemre méltó történetet tudna mondani a választóknak.

Ám ezúttal a forma határozza meg a létet. Mert valóban nincs ugyan értelme radikális tartalmi megújulás nélkül elképzelni az Orbán utáni Magyarországot, ám ennek szükséges feltétele a forma kialakítása. Azaz le kell játszani a meccseket az ellenzéki térfélen a választások előtt. Azt pedig már érteniük kell a politikusoknak, hogy ennek a módja nem a tárgyalás, hanem a politikai verseny, ha úgy tetszik: a harc. 2014 már megmutatta, mi történik, ha az érintettek az asztalnál számolják ki az eredményt, miközben a tervezésből kihagyják a választópolgárokat. Botka bemondta, hogy Gyurcsány Ferenccel nincs tovább. Az LMP meg azt, hogy Botkával nincs, a Momentum Mozgalom meg azt, senkivel nincs. Erre az űrdemokraták ijedten a szívükhöz kaptak, hogy miként lesz ebből teljes és totális és nagy összefogás. Ám ideje megérteni: ideális esetben sehogy. Akkor viszont mi lehet? Nézzük a forgatókönyveket.

Budapest, 2017. február 18.
Az MSZP elnöksége által miniszterelnök-jelöltnek javasolt Botka László, Szeged polgármestere beszédet mond a Szabad Sajtó Alapítvány Magyarországról című rendezvényén a Danubius Hotel Flamenco konferenciatermében 2017. február 18-án.
MTI Fotó: Mohai Balázs
Botka László
Fotó: MTI/Mohai Balázs

Demokratikus koalíció a DK nélkül

Kezdődött azzal, hogy az MSZP és a DK, ilyen-olyan módszerekkel, de hidegre tette az előválasztás ötletét. Pedig az olyan innováció lehetett volna, amire a baloldal régóta vár.

Méghozzá azért, mert rákényszerítette volna a szereplőket, hogy a legjobb jelöltet küldjék ringbe minden körzetben, mert a pártvezetőknek el kellett volna látogatniuk olyan területekre, ahová még szórólapjaik sem jutottak el az utóbbi évtizedben, miközben mobilizálhatták volna a helyi közösségeket, kiemelkedhettek volna tehetségek, akiknek amúgy nincs esélye az előrejutásra, mert a pártstruktúrák fojtják a megújulást, el kellett volna mesélni a végeken, miért akarják leváltani Orbán Viktort, arról nem szólva, hogy látványos, a politikai napirend tematizálására alkalmas politikai versenyt láthattunk volna az ellenzéki térfélen. És sorolhatnánk még az érveket sokáig.

Azaz egyszerűen nem volt mit veszíteni az előválasztással. Már azoknak, akik választást akarnak nyerni, versenyképessé akarnak válni, nem csupán az az ambíciójuk, hogy a legnagyobbak legyenek az örök vesztesek között.

Az ötlet csöndes kinyírása arra mutatott, a hagyományos baloldali és liberális pártok (MSZP, DK) kiegyeznek, a kisebb szereplőknek pedig felajánlják a csatlakozás lehetőségét, s nekivágnak a 2018-as választásnak. Hogy aztán magabiztosan elveszítsék azt.

Ennek a változatnak a valószínűsége  azonban csökken, ha – az előválasztás ötletét még Tóbiás József pártelnökkel együtt felkaroló, majd elengedő, azt ma már irreálisnak tartó – Botka László lesz az MSZP miniszterelnök-jelöltje.

Merthogy a szegedi polgármester nem hajlandó csatába menni a 98 százalékos eredménnyel DK-elnökké választott Gyurcsánnyal. Ám nélküle meg DK nincs, legalábbis a párt önértelmezésének alapja a korábbi kormányfő személye. Szinte kizárt, hogy nélküle bármibe belemenjen a DK, még ha elméletileg létezik is kompromisszum. (Például Gyurcsány neve nem szerepel a listán, de az MSZP lemond a javára egy biztosan nyerő körzetről, ilyen lehet a XIII. kerület.)

Azaz Botka szakításra játszik, amiből rögtön ki is derülhet, megvan-e benne az a gyilkos ösztön és kockázatvállalási képesség, ami Bajnai Gordonból hiányzott, Orbán Viktort viszont jelentős politikussá teszi. Bajnai nemhogy nem merte kivégezni a 2014-es választások előtt az akkor még olykor egy százalékon álló DK-t, de még meg is ijedt attól, hogy a kiszorítás nyomán a Gyurcsány-párt elkezdett erősödni. Gyurcsány kihasználta, hogy Bajnaiban nincs politikai könyörtelenség (értsd: realizmus), a parlamenti küszöb határára hozta pártját, amivel az ellenzéki osztozkodásban megkerülhetetlenné tette. Abban biztosak lehetünk, Gyurcsány most sem adja majd fel a meccset, ha háborúznia kell Botkával.

Amire pedig azért van jó esély, mert a szegedi polgármester tárgyalási alap a többi ellenzéki párt számára. Nincs egyetlen sem, amelyik természetes szövetségesnek tekintené, ám az aktuális nemek nem feltétlenül jelentenek sohát. Főként azért, mert a választási matematika kegyetlen tantárgy, a voksoláshoz közeledve a szereplők számára nyilvánvalóvá válhat, hogy valamiféle együttműködés nélkül történetük véget érthet. Ez pedig mozgásteret jelent. Ahhoz mindenképpen eleget, hogy eljátsszunk minden – ma kevéssé valószínűtlennek látszó – kimenetellel is.

A látványos visszautasítás ellenére érdekes verzió az, hogy az MSZP megállapodik az LMP-vel. Ez azt jelentené, hogy a szocialisták a bizonytalanok, illetve az eltökélt antigyurcsányisták számára elfogadhatóbb, kvázi új párttal váltaná fel a DK-t. Ha ez megtörténik, Botka pedig potens vezetőnek tűnik, Gyurcsány újabb hatalmas kihívással találja szembe magát, a vereség pedig karrierje végét is jelentheti. (Ez igaz akkor is, ha az MSZP az Együtt-tel, s nem az LMP-vel állapodik meg, de a DK-t ugyanúgy kihagyja.) Övé ugyan az egyik legelkötelezettebb szavazótábor, ám e közösségnek az antiorbánizmus legalább olyan erős összetartó ereje, mint a korábbi kormányfő. Azaz ha a választók esélyt látnak arra, hogy Botka és a mögé felsorakozó csapat abszolút többség alá küldi Orbánt, akár ott is hagyhatják a DK-t, amelynek ilyen környezetben irdatlan kihívás lenne a küszöb megugrása.

Ám ez nem lenne lehetetlen, mert Gyurcsány az ilyen helyzetekben teljesít a legjobban. Meglehet, képes lenne elhitetni ötszázaléknyi választóval, hogy ő azért maradt egyedül, mert állhatatos, „megvesztegethetetlen” ellenzéke Orbánnak, míg a megalkuvók/megvásároltak (LMP/MSZP) asszisztálnak Orbán rendszerének fenntartásához.

Budapest, 2017. február 4.
Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke évértékelő beszédét tartja a fővárosi Hilton Budapest City szállodában 2017. február 4-én.
MTI Fotó: Balogh Zoltán
Gyurcsány Ferenc
Fotó: MTI/Balogh Zoltán

Pillanatkép a Momentumról

Ha az MSZP az LMP-vel egyezik ki, az szinte kilátástalan helyzetet teremt az Együtt és Párbeszéd számára. Még akkor is, ha megvalósul a két párt régóta suttogott újraegyesülése. A pártpáros ugyanis légüres térben találja magát. Az egyik oldalon az MSZP vezette erő, a másikon a Momentum Mozgalom szorítja. Az olimpiai aláírásgyűjtés sikerével bemutatkozó szervezet párttá alakulva azt a választói csoportot rabolhatja el, amely ma az Együtt és a Párbeszéd (és az LMP)  esélyét jelenti. Ha az Együtt és a Párbeszéd, az LMP és a Momentum külön indul el, szinte kizárt, hogy egynél több bejusson a parlamentbe. De az sem biztos, hogy bármelyiküknek sikerül.

Ha az LMP megállapodna a szocialistákkal, az Együtt és a Párbeszéd helyzete akkor is nehéz lenne. Logikus lenne rákapaszkodnia erre a szövetségre, amellyel majdnem teljes lenne az antigyurcsányista és antiorbánista koalíció. Arra azonban lényegileg nincs esély, hogy az LMP és az Együtt-P egyszerre legyen együtt egy szövetségben. Már csak azért sem, mert mély személyi ellentétek feszítik a szereplőket (a Párbeszédet LMP-ből kivált politikusok alapították), arról nem szólva, hogy politikai érdekük is a közvetlen rivális tönkretétele (azaz együttműködésen kívül tartása). Ennek nyomán az látszik logikusnak, hogy vagy az LMP, vagy az Együtt-PM dolgozik együtt a szocialistákkal, de a kettő együtt nem. (A liberális baráti köröknek tűnő szervezetekre, mint a Liberálisok vagy a MOMA, kegyeleti okokból nem térünk ki.)

És akkor még ott a Momentum-kihívás: Botka Lászlónak háborúba kell mennie ellenük.

A Momentum Mozgalom ugyanis alapvetően változtatta meg a térképet. A többi szereplőnek nehezen kezelhető kihívást jelent. Még akkor is, ha erejéről egyelőre semmit nem tudunk. Az biztos, hogy a mozgalom, miként elődei (az LMP, majd az alapításkori Együtt), a hagyományos pártokkal szemben épült fel, identitása alapja a különállás. Így szinte biztosan egyedül fut neki a választásoknak, ami viszont olyasmit jelent, amivel eddig nem találkozott: politikai háborút. Ha Bajnai nem tudta/merte kiütni a DK-t, Botkának le kell győznie a Momentumot, ha az nem társul vele. Mert szüksége van arra a pár százalékra is, amit a fiatalok elvihetnek tőle, miközben nincs szüksége arra, hogy bent a parlamentben készülhessenek a 2022-es választásra.

Ha összecsapnak, akkor derül majd ki, mire képes a Momentum. Merthogy az új mozgalom az olimpiai projekt idején kegyelmi állapotban működött, a velük trollkodó pártokat lehurrogták, régen látott médiaszimpátia követte munkásságukat. A politikai tér azonban azonnal megváltozik, amint nem rendszeren kívüli mozgalomként, hanem pártként üzemel majd a Momentum. Ha Botka elég erős és kegyetlen lesz, akkor a Momentum története az olimpiai történetre korlátozódik, ha a Momentum elég erős lesz, akkor kivételes politikai teljesítményként lehet majd tekinteni arra, hogy a parlamentig kormányozza magát.

Ez azonban ma még csak távoli cél. Bár a nyilvánosságban úgy tűnik fel, mintha Fekete-Győr Andrásék kvázi Orbán Viktor kihívói lennének, de a Momentum egy szűz szervezet, amely párszázalékos támogatottságért küzd majd a következő hónapokban. Ráadásul úgy teszi ezt, hogy ügyét máris kiszedte a nyilvánosságból a Fidesz, hiszen visszavonta az olimpiai pályázatot. Máris látszik, mekkora kihívás lesz a Momentumnak az egy ügyre koncentráló, kegyelmi időszak utáni periódus. Mert a második téma, az ügynökakták kérdése nem konkurál az olimpiarendezésről szóló népszavazási kezdeményezéssel. Arról nem szólva, hogy már most elkezdődnek majd a meccsek, az LMP nyilván nem adja fontos ügyét, Botka pedig máris világossá tette: még nincs dolga a Momentummal.

De bármit mond is a mozgalomról, találkozik majd bírálatokkal, mert, ugye, itt vannak a tehetséges fiatalok, akiket nem bántani, hanem segíteni kellene.

Ám aki így érvel, az nem látott még politikát. Ha Botka László – vagy bárki más a Fideszen kívüli világból – egyszer Magyarország miniszterelnöke akar lenni, le kell győznie, maga mögé kell sorakoztatnia előbb a saját oldalán a többieket, hogy megépítse pártját és szavazótáborát. (Ennek lenyomata a Jobbik középre indulási kísérlete is, s politikatörténeti lenyomata Orbán Viktor útja, amelynek során hullottak a Fidesz mellett a jobboldali pártok, amerre járt. A részletekért érdemes például a kisgazdák históriáját fellapozni.)

Immár a Momentummal is pártként kell számolni. Ez a párt, vezetői nyilatkozatai szerint, le akarja váltani a jelenlegi elitet, a pártokat, nem működik együtt senkivel.Azaz a Momentum az ellenzéki pártok politikai ellenfele. 

Azaz azon túl vagyunk, hogy a Momentum beszállt, nyert, nemzedéki történetük sokak számára vonzó, páratlan politikai bravúrt hajtottak végre, s ritkán látott esélyt kaptak, hogy megvessék a lábukat. Most dől majd el, alkalmasak-e politikai szerepre. Ha nem sikerül 2018-ban bejutniuk a parlamentbe, abba belebukhatnak. Az LMP ennek ellenkezőjét sem bírta ki a 2010-es választás után.

E tárgyalt verziókban abból indultunk ki, hogy a DK magára marad, mert Gyurcsány Ferenc az, aki a többi szereplő számára elfogadhatatlan, miközben a választópolgárok többsége számára is nemkívánatos személy. Az is alapvetés, hogy a Momentum nem szövetkezik. Botka viszont megpróbál valamiféle szövetséget építeni.

Fekete-Győr András
Fotó: Neményi Márton

Elméleti ellenzéktan

Csakhogy ha félretesszük az elméleti játékot, akkor kikötünk a ma legvalószínűbb forgatókönyvnél. Ami az: Botka László hamarosan kiszáll a játékból, azzal az ürüggyel, hogy nem teljesültek a feltételei, a szocialisták Fidesz-kollaboránsai ennek önfeledten örülnek, a DK nem adja Gyurcsányt, a többiek nem mennek bele az előválasztás nélküli közöslista-készítésbe. Mindennek nyomán az MSZP a DK-val indul közösen, az Együtt a Párbeszéddel szövetkezik, az LMP és a Momentum külön-külön startol. Ha így lenne, az LMP és az Együtt-PM alighanem elbukna, miként a Momentum bejutása is kérdéses lenne.

Azaz az ellenzék totális vereséget szenvedne, Orbán Viktor pedig újabb négy évig óriási többséggel a háta mögött kormányozná Magyarországot. Vagyis a Botka lapunknak adott interjújában mondottak valósulnának meg: az történik, hogy nem kapnak észbe és nem lesz kormányváltás.

Az hétszentség.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Gödöllő, 2014. március 1.
A Szent István Egyetem központi épülete. A műemlék épület Kertész K. Róbert és Sváb Gyula tervei alapján 1923-1929 között neobarokk stílusban épült. Az egyetem előtt áll Árpád-házi Kálmán herceg szobra, Róna József szobrászművész 1931-ben felállított alkotása.
MTVA/Bizományosi: Faludi Imre 
***************************
Kedves Felhasználó!
Az Ön által most kiválasztott fénykép nem képezi az MTI fotókiadásának, valamint az MTVA fotóarchívumának szerves részét. A kép tartalmáért és a szövegért a fotó készítője vállalja a felelősséget.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.