Halálra éheztetett agárdi kisfiú – felmentésért harcolnak a vádlottak

Másodfokon folytatódik csütörtökön a halálra éheztetett agárdi kisfiú ügye. Első fokon mind a hat vádlottat – a szülőket, a nagyszülőket, a természetgyógyászt és a háziorvost is elítélték. Ezúttal a Fővárosi Ítélőtábla dönt.

A nem jogerős ítéletet tavaly májusban mondta ki a Székesfehérvári Törvényszék.

• Az anya, az apa, a nagymama és a nagypapa is tizenöt év börtönt kapott társtettesként, különös
  kegyetlenséggel, 14. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés miatt. A döntés szerint tíz év után feltételesen szabadulhattak volna.
• A kisgyermek „kezelésével” megbízott természetgyógyászt két és fél év fogházbüntetéssel sújtották foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt. Büntetését hátrom évre felfüggesztették, illetve öt évre eltiltották a bioenergetikai foglalkozás gyakorlásától.
• A körzeti orvost egy év fogházra ítélték, két évre felfüggesztve, ám őt előzetes mentesítésben részesítették.

A tárgyalás kezdetén, az utolsó szó jogán mindannyian az ártatlanságukat hangoztatták és felmentésüket kérték.A korábbi, megerősített hírek még arról szóltak, hogy a kisfiú hozzátartozói “fényevők” voltak, és Benjámin azért halt meg, mert nem kapott ételt. Bár fényevésről valóban nem volt szó, a pici  súlyosan alultáplált volt. Azóta számos részletre fény derült.

A pár 2010-ben házasodott össze, először albérletbe, majd a nő – az elsőrendű vádlott – szüleihez költöztek. A férfi a saját anyjával és apjával viszont megszakították a kapcsolatot.

A család jó anyagi körülmények között élt, tizenöt éve vegetáriánusok voltak, csak bio élelmiszert fogyasztottak, a hagyományos orvoslást elutasították. A nő 2011-ben lett várandós, ekkor felkeresett egy szülész-nőgyógyászt, az egyik szülője pedig a család háziorvosát. Ám a kismama a terhesség alatt szűrővizsgálaton csak egyszer járt, a védőnő összesen négyszer látta. A 36. hetes Down-szűrés után nem mentek orvoshoz, egy dúlát kértek fel, hogy levezesse a szülést, ami egyébként komplikáció nélkül lezajlott.

Az újszülött gondozására egy budapesti gyermekorvost kértek fel, az ügy hatodrendű vádlottját. A doktor a vizsgálatokkor feljegyzéseket készített, azt például többször rögzítette, hogy

a gyermek sokat sír, nyálzik, a széklete zöld  színű, nem megfelelő a mozgása.

Ultrahangvizsgálatot javasolt, de a szülők nem vitték el Benjámint.  Az utolsó vizsgálaton azt tapasztalta, hogy a gyermek sovány, a bőre sápadt, mozgásfejlődése lelassult, mérleg hiányában azonban nem tudta megmérni a súlyát.

Javasolta, hogy a szoptatás mellett adjanak tápszert a kisfiúnak, de a szülők ezt is elutasították.

Ezután már csak egyszer keresték fel az orvost, akkor is csak telefonon. Azt mondták, a gyerek nehezen ugyan, de elfogadta a tápszert, hányni pedig már nem szokott.

A család úgy döntött, hogy másik orvost keresnek a kisfiuknak. Az interneten találtak egy természetgyógyász-bioenergetikust, ő lett az ügy ötödrendű vádlottja. A férfit meglepte, hogy a  gyermek  milyen  sovány, de a szülők arról tájékoztatták, hogy rendszeresen járnak vele orvoshoz, noha a nevét és elérhetőségét nem adták meg. A természetgyógyász heti  rendszerességgel járt a családhoz, de  a vizsgálatai eredményét, javaslatait nem  dokumentálta.

Folyamatosan tapasztalta a gyermek alultápláltságát, mozgásbeli elmaradottságát, ezért  állapotfelmérést  végzett  és  bélrendszeri  problémát, reflux betegséget állapított meg, az alvászavarra pedig homeopátiás szereket javasolt. Pár hónap után a gyermeknél a hányás, a nyáladzás és a zöld széklet megszűnt, de a súlya akkor sem gyarapodott.

A  szülők mindenben követték a tanácsait. Belenyugodtak abba a kijelentésébe, hogy

ha majd a vizet elfogadja, akkor a szilárd ételt is elfogadja.

A kisfiút az anya továbbra is csak anyatejjel táplálta, de a súlyát egyáltalán nem  mérte. Amikor a természetgyógyász utoljára megvizsgálta, megnyugtatta a szülőket, hogy a belső szervei 100 százalékosan, a szíve 80 százalékosan működik. A kisgyerek azonban 2013. április 14-én rosszul lett.

A természetgyógyász tanácsára a család mentőt hívott hozzá. Az ügyeletes orvos kezdte meg Benjámin újraélesztését, amit a mentők folytattak, de már nem tudtak segíteni rajta.

A 18 hónapos kiskorú gyermek testsúlya a halálakor 4,49 kilogramm, míg testhossza 69 centiméter volt. Halálát  súlyos  fokú lesoványodása, alultápláltsága, fehérjehiányos állapota és kiszáradása következtében kialakult heveny keringési elégtelenség okozta.

A kisfiú egészségesen, fejlődési rendellenesség nélkül született, de a halála előtt már nem volt egészséges. Külső-belső vízfejűség, agykamratágulat, jelentős mértékű agyvíz-felszaporodás, a nagykutacs záródásának elmaradása, agysorvadás állt fenn – áll a bíróság tájékoztatásában.

Megállapították: Ha a halála előtti hónapokban, hetekben szakszerű, korszerű kezelést kap, meg lehetett volna menteni az életét. Az első fokon eljáró bíró szerint Benjáminnak élete végéig súlyos fájdalmai voltak az éhezéstől. Úgy vélte, azt nem lehet mondani, hogy a család nem foglakozott a picivel, sőt a per alatt éppen az derült ki, hogy folyton vele foglalkoztak. De a rokonok információik zömét az internetről szedték össze, a valósággal és a tényekkel nem törődtek.

A törvényszék döntése egyébként azért nem emelkedett jogerőre,  mert az ügyész valamennyi vádlott esetében súlyosbításért fellebbezett, az első- és a negyedrendű vádlott és védőjük pedig elsődlegesen felmentést, másodlagosan enyhítést akarnak kiharcolni másodfokon.