Belföld

Orbán megint olyan ellenfelet választott, aki képtelen megvédeni magát

Orbán Viktor egy dologban mindenképpen nagyon jó. Olyan ellenfeleket választ, akik elsőre védekezésképesnek tűnnek, de valójában nem tudnak visszaütni. A menekültek ügye viszonylag egyértelmű volt. Miközben az egyik oldal folyamatosan kommunikálta a saját álláspontját, addig a menekültek véleményét nem is lehetett hallani. Azért nem, mert nem egyféle volt nekik, hanem ezer, és nem volt, aki elmondja. Nem is lehetett.

Az utóbbi évek másik visszatérő mumusa, az Európai Unió ennél egy fokkal összetettebb ellenség. Miközben az EU elvben visszaüthetne, a gyakorlatban mégsem teszi. Pedig a menekültekkel szemben van kommunikációs csatornája, és vannak emberei is, akik megszólalhatnának. Arról, hogy ennek ellenére mégis miért nem teszi, egy kicsit később.

Orbán Viktor október 23-i beszédének nagy része pont az Európai Uniót támadta. A lényege az volt, hogy ‘56-ban a szovjetek ellen kellett küzdeni, most pedig az Európai Unió fenyegeti a magyarok szabadságát.

Fotó: MTI / Szigetváry Zsolt
Fotó: MTI / Szigetváry Zsolt

Szabadság, szerepem

Orbán szerint a szabadság lényege, hogy “mi döntünk a magunk életéről, vagy valaki más”. És az utóbbinak szerinte hatalmas veszélye van, mert ha egy nemzet nem szabad, akkor nemzetiséggé süllyedhet vissza. Ha feladjuk a nemzeti függetlenségünket, nemzetnek is megszűnünk lenni.

A miniszterelnök szerint az Európai Uniót egy modernkori birodalommá alakítják éppen, hogy a szabad európai nemzetek szövetségének helyébe egy Európai Egyesült Államok lépjen. És hogy mit tenne ez az Európai Egyesült Államok? Kicserélné az altalajt, amelyre Európa épült és kicserélné Európa eszmei alapjait és népességét.

A miniszterelnök beszédében állítottak egy része igaz, egy része pedig elképesztő blődség. Orbán úgy beszélt, mintha nem két nappal korábban vett volna részt egy olyan uniós csúcson, ahol az EU-s vezetők megállapodtak, hogy mindent meg kell tenni az illegális bevándorlás megállítására. Mert amikor Orbán arról beszélt, hogy kicserélnék Európa eszmei alapjait és népességét, akkor nyilvánvalóan azt a közkedvelt összeesküvés-elméletet említette, hogy Európa vezetői kifejezetten gyorsítják az illegális bevándorlást, hogy ezzel

  • Európa megszűnjön kereszténynek lenni
  • és hogy ezzel oldják meg a gazdasági problémáikat.

Európa is, lám, iszlám lett

Az első pont eleve logikátlan. Mennyiben állna érdekében az Európai Unió legnagyobb hatalmú országainak, ha Európa nem lenne keresztény? Miért akarnák elvenni a kereszténységünket a katolikus franciák, a protestáns németek, vagy épp az anglikán britek? Ráadásul az illegális bevándorlás nem is alkalmas erre, az 500 milliós Európai Unióba eddig kétmillió menekült sem érkezett, ami egészen elhanyagolható része a teljes népességnek. Ennyi erővel nagyobb veszélyt jelent Európa kereszténységére a jógázás is, hiszen sokkal népszerűbb, mint az iszlám. Ráadásul, amikor Orbán kétezer éves keresztény kultúráról, meg európai nemzetállamokról beszél, az egészen nevetnivaló. Ha a kereszténységet Krisztus születésétől számoljuk, akkor persze, lehet. De a nemzetállamok mégiscsak 19. századi találmányok.

Az pedig sokszor felvetődött már, hogy a helyesen kezelt bevándorlásnak kifejezetten jótékony hatása lenne az európai gazdaságra. Ezt érdemben, tényekkel, nem érzelmekkel, eddig még senki nem cáfolta meg, sőt. Az ezzel szembeni érvek nagy része arról szól, hogy a muszlim bevándorlókat nem lehet integrálni, ami, valljuk be, nem gazdasági érv, amellett, hogy nem is feltétlenül igaz.

Fotó: MTI
Fotó: MTI

Amiben Orbánnak igaza lehet, az az Európai Egyesült Államok álomképe, ami számára rémálomkép ugyan, de lehet, hogy mégis megvalósul. Úgy viszont elég kevés esély van rá, hogy létrejöjjön egy szorosabb unió, hogy annak Magyarország is része. A szorosabb, föderális Európa egyetlen megvalósíthatónak tűnő verziója a kétsebességes EU mostanában újra népszerű elmélete. Eszerint a magországok, leginkább az eurózóna, sokkal szorosabb, belső uniót alkotnának az EU-ban, a peremországok közül pedig az csatlakozna ehhez a föderációhoz, aki hajlandó vállalni a kötelességeket is. Erősen kétséges, hogy Magyarország erre hajlandó lenne-e.

Fiatal Demokraták Szovjetsége

Orbán harmadik vádja az volt, hogy Az Európai Unió elszovjetesedik.

Európa szabadságszerető népeinek ma az a feladatuk, hogy megmentsék Brüsszelt az elszovjetesedéstől.

– mondta. Az elszovjetesedés azért is remek szó, mert nem szükséges megmagyarázni, mit jelent, így is megvannak a negatív konnotációi. Sőt, nem is konnotációk ezek, hanem maga az első jelentés, hiszen az elszovjetesedés önmagában sértés. Csak azt nem tudni, mit jelent. Mire gondolhatott Orbán, amikor elszovjetesedésről beszélt? Arra, hogy az EU az erőszakos zsarnokság felé tart? Esetleg a gazdasági inkompetencia felé?

Ezekre a vádakra válaszolni nagyon nehéz. Azt például az Európai Unió nyilvánvalóan nem fogja elmondani, hogy nem, a mostani Orbán-rendszer nem ‘56 és ‘89 örököse, ahogy Orbán állította, mert a magyar határ lezárása a háború elől menekülők előtt messze nem ugyanaz, mint kiengedni a keletnémeteket, vagy fegyverrel harcolni a világ egyik szuperhatalma ellen, ráadásul sikeresen. Utóbbiaknak voltak következményei, volt politikai és fizikai veszély, ami fenyegetett. ‘56-ba emberek belehaltak, a határ lezárásába senki nem fog.

Magyarország történetének egyik legnagyobb pillanatát gyalázzuk meg azzal, ha a két dolog között párhuzamot vonunk.

Az elszovjetesedés veszélye pedig, ha úgy értelmezzük, hogy Orbán szerint erőszakos zsarnokságot, az EU akaratának ránk erőltetését jelenti, egyszerűen nem lehet igaz. Pontosan azért nem, amiért Orbán az Európai Uniót választotta ellenségként.

Most Iván motivál

Az EU gyengének tűnhet akkor, amikor nem tud mit kezdeni az olyan populista belső támadásokkal, mint amilyen Orbáné is. Önmagában már ezzel megcáfolja a zsarnokság vádját, hiszen logikai önellentmondás valakit egyszerre akaratgyengeséggel vádolni, és azzal, hogy ránk erőlteti az akaratát.

És az Európai Unióval szemben teljesen jogos kritika az, hogy nem képes reagálni a politikai kihívásokra. Ezt a múlt hét végi tanácsülés is megmutatta, ahol sikerült elérni, hogy

  • Ötórányi tárgyalás után úgy döntsenek, hogy nem fenyegetik meg Oroszországot,
  • Miközben Belgium egyik régiója megvétózta az Európai Unió és Kanada közti szabadkereskedelmi megállapodást, ami önmagában is politikai és gazdasági katasztrófa,
  • És még végig úgy is csináltak, mintha Nagy-Britannia épp nem készülne kilépni az Unióból.
Fotó: MTI / EPA / Szputnyik / Kreml / pool / Alekszej Druzsinyin
Fotó: MTI / EPA / Szputnyik / Kreml / pool / Alekszej Druzsinyin

Répák és botok

De azért sem lehet a szabadság elvételével és az elszovjetesedéssel vádolni az Európai Uniót, mert pont az EU léte teremtette meg a lehetőséget arra, hogy emberek százmilliói éljék le az életüket háború nélkül. Ilyen eredményeket nagyon kevés államszervezet tud felmutatni.

Az EU leginkább nem a gyengeség miatt nem tud mit kezdeni Orbánnal és a többi lázadóval, hanem azért, mert a megszületésekor nem volt benne az alapkoncepcióban, hogy tudjon velük valamit kezdeni. Az EU nem büntet, nem fegyelmez és nem zár ki, mert nem ez a célja. Brüsszel nem annak örülne, ha Magyarország az unión kívülről háborogna, hanem annak, ha az EU-n belül lenne európai ország. A büntetés nincs benne az intézményi rendszerben, az ösztönzés, a jutalmazás igen.

Orbánnak viszont pont ezért sikerült megint olyan ellenfelet választania, aki nem fog visszaütni, sőt, minél jobban támadja, annál jobban próbálják majd Magyarországot ösztönözni.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik