Szeged, 2014. május 8.
Kornai János a közgazdaságtan emeritusa (Harvard Egyetem, USA), tiszteletbeli professor emeritus (Budapesti Corvinus Egyetem) beszél a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Karán, a munkásságáról rendezett kurzus záró előadásán 2014. május 8-án.
MTI Fotó: Kelemen Zoltán Gergely
Belföld

Kornai: Orbán, a nagy parlag ateista pápája

Farkas György
Farkas György

újságíró, hírfőnök. 2016. 10. 13. 08:15

Rendszere autokráciaként működik, a vezér leválthatatlanná tette magát - mondja a közgazdász.

A legfrissebb HVG-ben Kornai János, az amerikai Harvard és a magyar Corvinus 88 éves professor emeritusa, azt mondja, nyomasztja és elkeseríti, hogy beigazolódott mindaz, amit néhány éve megjósolt.

Magyarországon 2010 óta lerombolták a demokrácia számos alapvető intézményét, felülkerekedett egy autokratikus hatalom.

Mivel mindenki mást ért demokrácia, autokrácia és diktatúra alatt, jelzi, hogy szerinte csak az a demokrácia, ahol

civilizált módon, törvényesen, vér nélkül le lehet váltani a kormányt. (…) Ha a kormányzat leválthatatlan, közkeletű szóval élve be van betonozva, az autokrácia.

Az illiberális demokrácia fából vaskarika

Egy autokráciában fékek, ellensúlyok nélkül nincs reális esély két választás között arra, hogy ki lehessen kényszeríteni a kormány hibás lépéseinek korrekcióját, a választáskor pedig lehetetlen leváltani az uralkodó csoportot. Az Orbán Viktor által Tusnádfürdőn bedobott illiberális demokrácia fogalmát fából vaskarikának nevezi,

az illiberális demokrácia olyan, mint az ateista pápa: magának a jelzős szerkezetben ellentmondás van.

A közgazdász emlékeztet rá, hogy a kommunista diktatúra is népi demokráciának nevezte magát. A diktatúra és az autokrácia közös vonása, hogy minden kérdésben a legfőbb vezér dönt. Fontos különbség azonban, hogy a diktátor jogilag is felszámolja a többpártrendszert, ellenzéke nem gyenge, hanem nincs.

Az autokrácia is alkalmazza a megfélemlítés eszközeit, de azok nem jutnak el a kínvallatásokig, a tömeges kivégzésekig.

Az Orbán-rezsimről Kornai János azt mondja, magán viseli az autokrácia összes jellemzőjét, és maga a kormányfő deklarálta, hogy be akarja betonozni magát. Ezért lépésről lépésre mindent meg is tett. A professzor szerint attól nem kell tartani, hogy Orbán visszatérne a szocializmushoz, hiszen a kapitalizmusban tud csak igazán jól klientúrát építeni.

Korábban a Széchenyi-díjas közgazdász gazdasági szempontból elemezte, miért volt hamis beállítás, amikor Tusnádfürdőn a magyar miniszterelnök „sztárnak” nevezett és egybemosott olyan országokat, mint Szingapúr, Kína, India, Oroszország, Törökország. Utóbbiról most azt mondja, még autokrácia, de lehet, hogy éppen a szemünk láttára válik diktatúrává. Korábban pedig valós veszélynek nevezte, „a magyarországi politikai rezsim hasonlóvá válik Putyin uralmához”.

“Magyarország mindenben nagy parlag”

 

Négy éve, Magyarország felemelkedéséről írt az ÉS-ben Kornai János.

„Magyarország mindenben nagy parlag” − idézte akkor Széchenyit, aki éppen mert szerette a hazát, bátran szembenézett a magyar valósággal. Más országokhoz mérte hozzá és keserűséggel töltötte el az elmaradottságunk – írta akkor Kornai János, aki nem történész szemlélettel közeledett Széchenyihez; kizárólag saját korunkkal foglalkozott.

Széchenyitől, ahogy ő a képzeletemben él, a mai 2012-es problémákkal kapcsolatos álláspontomhoz kérek jóváhagyást.

Ezután vesz sorra állításokat: „…csak az érti hazafi kötelességit józanul, ki a hiányt, a csorbát látja, de azon egyszersmind tehetsége szerint segítni törekedik is” – idézte a Hitel, 230. oldaláról. „Azelőtt a törökök ellen voltam; – most mellettük vagyok, – mert civilizálódni akarnak, – csak azt nem tudják, hogyan? – (…) A magyar sokkal ostobább, – felfuvalkodottságában minden más nemzetnél előbbre járónak képzeli magát. Szívesebben volnék török, – hogy felemelném most ezt az országot” – ezt pedig a Napló, 664. oldaláról.

Azóta több mint másfél évszázad telt el, óriási fejlődés ment végbe országunkban, – vélte Kornai – de ma is elmarad a Nyugat mögött. „Mi kellene a nemzet felemelkedéséhez? Vagy a mai közgazdászok szürkébb szótárát használva: a tartós növekedéshez?” – tette fel a kérdést. „Az első fő tényező a beruházási folyamat felgyorsítása, szerinte a kormányzat hiába ígérte ezt, nem adott lendületet a beruházásoknak.

Széchenyinek különleges szívügye volt az a szektor, amelyet napjainkban infrastruktúrának neveznek. A szíve vérezne annak láttán, hogy vesztegel a metróberuházás, újra lassult a korábban felgyorsult autópálya-építés, lerobbant állapotban vannak az autóbuszok, a villamosok és a vasút berendezései.

„Minden, ami a pénz keringését hátráltatja, mind egyesekre, mind a közönségre nézve felette káros; hát még az, mi a pénzt a circulatióbúl ki is rekeszti? S vajon mi hátráltathatja s rekesztheti azt ki hathatósabban, mint a bizodalmatlanság, a veszély – – – ti. a hitel híja? – Stadium, 50. oldal.”

 

 

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.