Helyszín: a Parlament folyosója, kis zug az üléstermi patkó egyik bejáratánál.
Szereplők: Meggyes Tamás, Esztergom volt polgármestere, fideszes országgyűlési képviselő, egy diktafon, s a hangrögzítést végző riporter. A háttérben sietve közlekedő honatyák, honanyák, beszélgetés moraja. Odabent szavazás zajlik, amire folyamatos csengőhang figyelmeztet.
Politikai előzmény: Polt Péter legfőbb ügyész kezdeményezte az Országgyűlés elnökénél Meggyes Tamás mentelmi jogának felfüggesztését „jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés gyanújával korábbi esztergomi vezetők életbiztosítási szerződésével összefüggésben”.
Szituációs előzmény: Meggyes Tamás első szóra rááll az interjúra. Bár rabiátus embernek ismerszik, most szívélyes, szolgálatkész.
Fotók: Berecz Valter
Ez a mentelmi jog felfüggesztés azt jelenti, hogy a Fidesz kiadta önre a kilövési engedélyt?
Szó sincs róla.
Maga Polt Péter legfőbb ügyész lépett. Ez már nem vicc.
Meggyőződésem, hogy nem történt bűncselekmény, de még csak olyan dolog sem, ami jó erkölcsbe ütközik.
Már a sajátjai is ön ellen fordultak. Hogyan viszi át ezt lelkileg?
2002 óta több tucat, politikailag motivált nyomozás zajlott ellenem, kétszer álltam bíróság előtt, ártatlannak bizonyultam. Egyszer megvertek, a házamat felgyújtották, sőt gyilkosságot is terveztek ellenem – erről mindről bírósági ítélet is született. Ma már nem könnyű engem megijeszteni.
Jó, jó, de eddig a politikai ellenfelei álltak a túloldalon, most pedig a Fidesznek is elege lett az esztergomi színházból.
Bárhonnét érkezik is a támadás, jogilag alaptalan, erkölcsileg pedig méltatlan.
„Esztergomi városvezetők életbiztosítási szerződéseivel összefüggésben” nyomoz az ügyészség. Mi ez az ügy?
Még 2003-2004 körül kötött életbiztosítást a város rám, az akkori polgármesterre, valamint az alpolgármestereimre. A szerződésben az állt, ha meghalnánk, a családunk nagyobb összeghez jut.
Mekkorához?
Nem emlékszem. De abban a háborús helyzetben, ami akkor már évek óta sújtotta városunkat, indokolt volt az életbiztosítás. Hiszen az a vezető, aki igazán a szívén viseli a közügyeket, ilyen körülmények között belebetegedhet a munkába. Egyébként semmi nem tiltja az ilyen életbiztosítást…
A beszélgetés ezen pontján elhalkul a folyosói nyüzsi, kisvártatva a csöndesedés okára is fény derül: dinamikus léptekkel megjelenik az ország miniszterelnöke. „Jó napot, fiatalok!” – így köszön az interjúzók felé, majd Meggyes Tamáshoz lép, és kezet nyújt frakciótársának. „Szervusz, Tamás!” Nevezett Tamás fogadja a jattot, s mosollyal nyugtázza a baráti üdvözlést. A miniszterelnök besiet az ülésterembe. Űrt hagy maga után.
…számos, munkabéren kívüli juttatás adtunk a hivatal más dolgozóinak is. A mi biztosításunk huszonvalahányezer forint per hó, per fő volt, amikor nagyjából ötszázhúszezer forintos fizetés járt a polgármesternek, az alpolgármesterek pedig ennek kilencvenvalahány százalékát kapták. Bolond az a vezető, aki a fizetése öt százalékáért bűncselekményt követne el.
Hol lehet ebben a bűncselekmény?
Honnan tudjam?
Nem olvasta a papírokat?
Nem. Hamarosan kihallgatnak gyanúsítottként, aztán, lehet, vádat emelnek ellenem, ha az ügyész úgy tartja helyesnek. Az jó, ha a politikusok ugyanolyan elbírálás alá esnek, mint mindenki más. Hogy Polt Péter a kiadatásomat kéri, valahol teljesen normális.
Politikailag nem lehet nagy a baj: az imént jattolt le önnel a miniszterelnök. Polt üt, Orbán pacsizik – egy súlyos gesztus ide, egy súlyos oda.
Nem hiszem, hogy összekapcsolódik e két dolog. A miniszterelnök úrral régi munkakapcsolatban állunk. Polgármesterként mindent megtettem, hogy szolgáljam városomat és politikai családomat.
Szerepléseivel botrányt botrányra halmoz, különösen az utóbbi három évben. 2010 őszén leváltotta önt a polgármesteri posztról Esztergom népe, a képviselőtestület viszont maradt fideszes. Azóta áll a bál az utód, Tétényi Éva és Meggyes Tamás emberei között. Nincs költségvetés, olykor még közvilágítás sincs, akadozik az intézmények finanszírozása, s csak az Országgyűlés kegyének köszönhetik, hogy nem oldatott fel időközi választással ez a kínos patthelyzet.
Az én polgármesterségem idején akadtak balhék, de közben fejlődött is a település. 2010 ősze óta viszont nem kötődik botrány a nevemhez.
Még a büdzsében sem tudtak megegyezni.
Válságköltségvetés volt, ezt írja elő a törvény egy olyan városban, amely adósságrendezési eljárás alatt áll. Az adósságrendezési eljárást pedig a polgármester asszony indította. Ott a pénz a kasszában, Tétényi Éva viszont nem írja alá a költségvetést, így nincs mód kifizetni még a közvilágítást sem, ráadásul elestünk több százmillió forint normatívától. Erről mi nem tehetünk.
Ha három éve ön elfogadja a vereségét, s frakcióstul beáll Tétényi Éva mögé, ma virulna Esztergom, Tétényi és Meggyes is. Nem bánja, hogy nem így tett?
Rögtön a választás után békét kellett volna kötni, együttműködésre törekedni, de Tétényi Éva már az alakuló ülésen kifütyültetett minket. Ahelyett, hogy együtt örültünk, ünnepeltünk volna.
Ön pedig kizárta őt a neki járó polgármesteri irodából.
Törvény szerint a hivatalos eredményhirdetést követő nyolcadik napig kell átadni az irodát – ezt én már a harmadik napon megtettem. Egyébként Tétényi fél éven át az összes testületi ülésre beültetett háromszáz embert, akik órákon keresztül kiabálták, hogy „Meggyes, takarodj”.
Kintről úgy tűnik, hogy két kiskecske feszül egymásnak a pallón. Az egyik ön és a frakciója, a másik Tétényi Éva. A város pedig szív.
Valóban így tűnik, de nincs így. Ha látjuk egy gyilkosság nyomait az utcán, a vért meg a kést a porban, akkor a felelős szereplők dolga elmondani, pontosan mi is történt. Ezt teszem. Elmondom, ki a tettes, és ki az, akinek a hátába állították a kést.
Ha jól hüvelyezem a képet: Tétényi a véreskezű, Esztergom pedig a hulla.
Szimbolikus képet hoztam, Tétényi Éva természetesen nem gyilkosa a városnak.
Skicceljen, kérem, passzentosabb képet.
Az iskola folyosóján egy kisfiú meghúzza egy kislány copfját, mire az sípcsonton rúgja. Lehet erre azt mondani, hogy verekednek a gyerekek. És lehet azt is mondani, hogy ejnye, kisfiam, nem illik copfot húzni.
A diktafont tartó szereplő próbálja bogozni a hasonlat szálait. Nagy levegőt vesz a merész párhuzamhoz.
Tétényi a kisfiú? Ön meg a kislány? Az iskola pedig Esztergom?
Senki se kisfiú! Senki se gyilkos! Az a helyzet, hogy az én időmben működött a város, fizettük a számlákat, most meg nem működik, nem fizetik a számlákat.
Mert a testület partvisnyelet tol a polgármester asszonyi bringa küllői közé. Mondja Tétényi.
Tétényi Éva évi egymilliárdos mínuszt halmoz fel, amiből csak az következhet, hogy hamarosan intézményeket kell bezárni.
Majd a jövő őszi önkormányzati választás rendet vág. Úgy tűnik, ön a Fideszben vesztőre áll. György Róbert, a párt új helyi elnöke nyilatkozta a múlt hónapban a Magyar Hírlapnak: „Az esztergomi Fideszt a frakció jelenítette meg, a frakciót pedig Meggyes Tamás, ezért a népszerűtlenség ráhúzódott a frakcióra és a pártra. Ezt belátva és ennek következményeit elfogadva Meggyes Tamás kiszáll a közéletből, és a jelenlegi Fidesz-frakció egyetlen tagja sem jelölteti magát újra a következő önkormányzati választáson.”
Esztergom közélete sajnálatosan szétesett, és néhány erőcsoport fel akar rúgni mindent, ami régi. Igazából nem pártokról van szó, hanem egyes közemberekről, vállalkozókról, akik most összeálltak forradalmat csinálni. De nem akarom támadni őket, hiszen velük is békét kellene kötni. És hát ki más kezdeményezné a békét, ha nem én, aki a legrosszabbul jött ki ebből a konfliktusból?
Visszavonul?
Abszolút nem rólam szól ez a kérdés.
Nem vonul vissza?
Nem az a célom, hogy a zászlót a kezembe véve polgármesterként térjek vissza.
Indulna akár az országgyűlési, akár az önkormányzati választásokon?
Nem dőlt el, de egyre inkább úgy néz ki, hogy nem lesz rá lehetőségem. Az ön által idézett hír ebbe az irányba mutat, és az is, hogy most meggyanúsítják a frakció negyven-ötven százalékát. A közélet háborús, a város tele rontó szándékkal.
Lezajlott odabent, aminek le kellett zajlania – a miniszterelnök távozik az ülésteremből. Homlokára országos feladatok szekercéje vés mély árkokat. Elsiet interjúzóink mellett, kik titkon remélnek egy „Viszlát, fiatalok!” köszöntést, de meg kell elégedjenek a pár perccel korábbi kontakt emlékével, az se kevés. Megint csak űr.
Ki döntött az esztergomi sorcseréről?
Fideszes vezetők.
A párt csúcsán?
Nem. Lejjebb.
Esztergomban?
Följebb.
Mi van e kettő között?
Ne menjünk bele területszervezési kérdésekbe. A lényeg, hogy rossz irányban gondolkodnak. Nyilván le kell cserélni pár embert, lehet, hogy engem is, de ezt nem bejelenteni kell, hanem legalábbis tárgyalni róla.
Kivel kéne önnek tárgyalnia? Orbán Viktorral? Ha az imént nem eresztette volna el oly gyorsan a jobbját, most okosabbak lennénk.
Az esztergomi képviselőtestület nem az ő magassága.
Az országos lista és helyi képviselőjelölt viszont igen.
Van ennek pontos procedúrája, amiben természetesen a miniszterelnök úrra is hárul szerep. Én nem akarok terhére lenni sem a városomnak, sem a Fidesznek. Segíteni próbálok. Akár egyszerű szavazóként is részt vennék az egység megteremtésében.
Minimálprogramnak nem rossz.
De persze, ha a személyes ügyek kerekednek felül, rám ne számítsanak. Ahhoz nem asszisztálok, hogy az elmúlt évek pusztításait újabb dilettánsok újabb kártételei kövessék.
Meggyes Tamás névvel nehéz lenne a politikában maradni.
Tudom. Már 2007 óta folyik ellenem a karaktergyilkosság, és mostanra sikerült kinyírni engem. Huszonvalahányszor kérték ki a mentelmi jogomat különböző rágalmazási ügyekben. Sokáig a szeretgom.hu nevű portál és annak egy újságírója állt az ellenem zajló támadás középpontjában. Ez az ember augusztusban az esztergomi új Fidesz-vezető szolgálatába szegődött. Ez magáért beszél. A karaktergyilkosság egy időszakában boldog-boldogtalan feljelentett, köztük az a férfi is, aki felgyújtotta a házamat, mégpedig azért, mert azt mondtam rá: felgyújtotta a házamat. Nos, azóta leülte a büntetését, amit azért kapott, mert felgyújtotta a házamat. Nem túl bonyolult képlet. Az összes balhé arra volt jó, hogy azt sugallják: tele vagyok ügyekkel, de a parlament folyamatosan megvéd az eljárástól. Helyben differenciáltabb a megítélésem, de országosan sikeres volt a karaktergyilkosság.
Ma is szeretik Esztergomban?
Sokan megállítanak, hogy drága polgármester úr, mikor jön vissza, sokan viszont beszólnak, anyáznak.
Bulis ember hírében áll.
Álltam. Tizenöt éve. Nagy társaságom volt, jártunk egyebek mellett kosarazni, sőt csináltunk jelmezbált is.
Beöltöztek?
Az egyik barátom szekrénynek öltözött.
És ön?
Én nőnek.
Milyen nőnek?
Rosszéletűnek. Vastagon voltam rúzsozva.
A diktafont tartó szereplő keze megremeg az információtól. Elképzeli a rosszéletű Meggyes Tamást kirúzsozva. Hozzáképzeli a szekrényt is. Aztán elhessegeti a borzongató képet.
Jobbikos bukott már bele ilyen alkalmi elnőiesedésbe. Nyugtasson meg: ugye ön nem kapott krómrudat a lába közé?
Nem, nem, nem. Semmi tisztességtelent nem tettem, és olyat sem, amibe bele lehet bukni. Amúgy egy másik bűnöző már Tétényi Éva idején rendre beült mögém a testületi üléseken, és folyamatosan szövegelt a fülembe. Mire én szóltam a polgármester asszonynak, hogy távolítsa el a teremből ezt a bűnözőt. Abból is rágalmazási per lett volna, ha kiad az Országgyűlés. Aztán polgári pert indított az a bűnöző a bűnöző minősítés miatt, egymillió forintot követelt. Szerencsére hiába.
Ön a bíróságon tölti a fél életét. Egy időben beperelt mindenkit, politikust, újságírót, aki csak a szájára vette a Meggyes Tamás nevet.
Így volt. 2010 és 2012 között heti egy-két napot bíróságon töltöttem úgy, hogy előfordult, egyetlen napra négy-öt tárgyalásom esett. Hiba volt reagálni a csúnya beszédre, perre menni ezekben az igaztalan, olykor jelentéktelen ügyekben.
Az ügyvédje tanácsolta?
Nem, ebben senki sem vitt rossz útra engem.
Az ügyvéd jól járt. A város fizette.
Egy ideig. Aztán én. Sokat veszítettem rajta. Egyszer érdemes perelni, de a századiknál rájön az ember, hogy hülyeség. Provokáltak, beugrottam. Veszteségként elkönyveltem. Megváltoztam. Megbocsátok mindenkinek, de ez egy biológiai folyamat, és éjszakánként ma is gyakran felriadok valamelyik sérelmemre. Meg akarok bocsátani.
Széles keresztényi gesztus?
Nem azért teszem, mert nagy keresztényként szerepelni akarok. Hanem mert gyűlöletben lehetetlen élni. Szeretet kell. A harag azt is tönkreteszi, akinek igaza van. Mindenkinek megbocsátottam, még azoknak is, akik hátba szúrtak.
Tétényit is szereti immár?
Neki abszolút megbocsátottam. Mások sokkal rosszabbakat tettek velem, mint Tétényi Éva.
Egyet még kérdezhetek?
Persze.
Honnan ez a deutschtamásos séró?
Most nincs rajtam akkora felelősség, mint 2010 előtt, így megengedhetem magamnak, hogy játszadozzam a frizurámmal. Nincs benne semmi komoly üzenet. A katonaság alatt kopaszra borotváltam a koponyámat, tavaly pedig, amikor az ikreink születtek, szakállat növesztettem; utáltam ugyan, de csak ne haljak már meg úgy, hogy nem próbáltam ki ezt is.
Függöny. Taps.
