Jóval távolabbra nyúlhatnak el a Tejútrendszer spirálkarjai, mint azt korábban gondoltuk – derül ki a NASA közleményéből. A szakértők a Chandra űrtávcső és az XMM-Newton műhold megfigyelései alapján határozták meg a spirálkarokban található porfelhők távolságát, gamma-kitörések körül megjelenő gyűrűk vizsgálatával. Eredményeik alapján ideje lehet újragondolnunk galaxisunk szerkezetéről alkotott elképzeléseinket.
A gamma-kitörések az univerzum legfényesebb fényjelenségei közé tartoznak, és nagy tömegű csillagok összeomlásakor vagy neutroncsillagok összeolvadásakor keletkeznek. A Földtől rendkívül messze, bőven galaxisunk határain túl találhatók, de fényük visszaverődik a spirálkarokban található porfelhőkről, ezzel a röntgentartományban érzékelhető gyűrűket hoznak létre. A gyűrűk átmérője alapján meghatározható a porfelhők távolsága bolygónktól: minél nagyobb egy gyűrű, annál közelebb van hozzánk a létrejöttében szerepet játszó porfelhő.
A kutatók összesen három spirálkar távolságát vizsgálták meg, a Perseus-, a Norma- és a Scutum–Crux-kart. Az eredmények arra mutatnak, hogy a Norma- és a Scutum–Crux-karok mintegy 10 százalékkal távolabb helyezkednek el, mint azt korábban gondolták.
A különbségek ugyan nem nagyok, de ezeknek a távolságoknak minden pontosítása rendkívül fontos, mert alapvető szerepet játszanak galaxisunk megértésében. Például előfordulhat, hogy újra kell számolni a Tejútrendszer tömegére vonatkozó becsléseket, mivel ezt is befolyásolja, hogy a spirálkarok milyen messzire nyúlnak
– árulta el Ilaria Fornasiero, a kutatás nyomán készült tanulmány társszerzője.
További csillagászati híreink alább elérhetők:
