Egy friss tanulmány segíthet megmagyarázni, miért alakultak ki rejtélyes kráterek Szibériában az elmúlt évtizedben – írja az IFLScience. Az adatok megerősítik, hogy a folyamatnak a klímaváltozáshoz van köze, de a kép ennél komplexebb.
2014-ben egy korábban nem látott kráter jelent meg a Jamal-félszigeten, a hirtelen kialakulás, valamint a formációt körülvevő anyag arra utalt, hogy robbanás okozta létrejöttét.
A képződmények környékén szokatlanul magas metánszintet azonosítottak, ami arra utal, hogy a gáz a lyukakból szabadult fel. A szakértők egy ideje feltételezik, hogy a kráterek akkor jönnek létre, amikor a fagyott talajban rekedt gáz nagy mennyiségben felszabadul a felmelegedés következtében.
A pontos keletkezés megértéséhez azonban további vizsgálatokra volt szükség. A kutatók most arra jutottak, hogy önmagában a permafroszt olvadása nem elegendő, a metán robbanásszerű felszabadulását ehelyett a régió szokatlan geológiája és az éghajlatváltozás hatásai által létrehozott, különleges körülmények sorozata indította el.
Ana Morgado, a Cambridge-i Egyetem munkatársa és a csapat tagja kiemelte: rendkívül speciális körülmények szükségesek a jelenséghez. Eredményeik alapján a felszíni felmelegedés gyors nyomásváltozáshoz vezet a mélyben, ami végül a gáz kiáramlását okozza.
Robbanás kémiai vagy fizikai úton következhet be, a kráterek esetében előbbire nem találtak bizonyítékot. A szakértők arra jutottak, a kulcs az ozmózis lehet, ennek során a folyadék úgy mozog, hogy kiegyenlítse a benne lévő oldatok koncentrációját.
A Jamal-félszigeten vastag, agyagszerű permafroszt található, amely általában ozmotikus gátként működik, de az éghajlatváltozás ezt megváltoztatta. A 180–300 méter vastagságú réteg egy felső talajréteg, egy úgynevezett aktív réteg alatt helyezkedik el, amíg a permafroszt fagyott marad, addig a felső réteg hol felolvad, hol ismét megdermed.
A félsziget egyes pontjain a permafroszton belül különleges, fagymentes, magas sótartalmú víz helyezkedik el, ezek a rétegek a nyomás és a sótartalom miatt folyékonyak maradnak. Ezen szint alatt kikristályosodott metán-víz anyagok, úgynevezett metánhidrátok vannak, amelyek az alacsony hőmérséklet és a magas nyomás miatt stabilak.
Az átlaghőmérséklet emelkedésével ugyanakkor megváltozott az ozmotikus nyomás, az aktív réteg megolvadt, és elkezdett lefele terjeszkedni, elérve a sós vizet. Itt nincs hely az extrém olvadékvíz számára, így a nyomás lent kezd el felhalmozódni, és a felszínre vezető repedések alakulnak ki. Hirtelen nyomáscsökkenés lép fel a mélyben, ami károsítja a metánhidrátokat, metánrobbanást idézve elő.
A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az ilyen robbanásokhoz vezető folyamat évtizedekig is eltarthat, ami összhangban van az 1980-as évek óta súlyosbodó felmelegedéssel. Morgado kiemelte: ritkán előforduló jelenségről van szó, de a felszabaduló metán – amely üvegházhatású – így is fokozhatja a klímaváltozást.
