A tenyésztési programnak és a visszatelepítésnek köszönhetően az elmúlt két évtizedben jelentősen sikerült javítani a tarvarjú állományán – írja a The Independent. A korábban súlyosan veszélyeztetett, jelenleg veszélyeztetett, jellegzetes külsejű fajt a 17. században a kihalás szélére vadászták.
A madár egyik különlegessége, hogy az idősebb példányok útmutatása nélkül a fiatal egyedek nem tudják, merre kell repülni a vándorlás során, ezért a szakértők nevelőszülőként és repülési oktatóként támogatták az állatokat. „Meg kell tanítanunk nekik a vonulási útvonalat” – mondta Johannes Fritz biológus.
A faj egykor Észak-Afrika, az Arab-félsziget és Európa nagy részén jelen volt, a húsa iránti kereslet miatt viszont túlvadászták, míg végül csak Marokkóban maradt meg. Egy osztrák érsek már a 16. század elején kiadott egy dekrétumot, hogy megóvja a madarat, ezzel a tarvarjú lett az egyik első védett állat a bolygón.
Fritz és az ausztriai székhelyű Waldrappteam természetvédelmi és tudományos csoport erőfeszítései révén a közép-európai populáció a nulláról közel 300-ra emelkedett a projekt 2002-es kezdete óta. Ez az első kísérlet egy kontinensen kihalt vándormadárfaj ismételt bevezetésére.
A Waldrappteam korai visszatelepítési akciói nagyrészt sikertelenek voltak, mert a madarak nem ismerték a vándorlási útvonalakat, és elengedésük után eltűntek. A csoport munkatársai ezért állatkerti kolóniából származó egyedekkel álltak össze, és motorral hajtott, ejtőernyővel sikló járművekkel kísérték a madarakat. Az idei volt a 17. útjuk, egyben a második alkalom, amikor a klímaváltozás miatt új útvonalat kellett vezetni Spanyolországba.
Az utazásra való felkészítés érdekében a fiókákat néhánynapos korukban eltávolítják szüleik mellől, és nevelőszülő emberekhez kerülnek, hogy kapcsolódjanak hozzájuk. „Etetjük, tisztogatjuk őket, takarítjuk a fészküket. Gondoskodunk róluk, és gondoskodunk arról, hogy egészséges madarak legyenek, emellett interakcióba is lépünk velük” – mondta Barbara Steininger, a Waldrapp egyik nevelőanyja.
Fritzet Bill Lishman inspirálta, aki 1988-tól kezdve tanított kanadai ludakat hasonló módszerekkel, később pedig lármás darvaknál is alkalmazta a technikát. Fritzék erőfeszítései beváltak, az első madár 2011-ben tért vissza önállóan Toszkánából Bajorországba. A több mint 550 kilométeres szakaszt azóta évente több madár is végigrepülte.
A klímaváltozás miatt azonban a Waldrappnak későbbre kell tolnia a repüléseket, ami növeli a veszélyesebb időjárási körülmények kockázatát. Éppen emiatt 2023-ban új útvonalat próbáltak ki, amely Bajorországtól Dél-Spanyolországig vezet. Ez mintegy 300 kilométerrel hosszabb a tavalyi útnál, a teljes vándorlás 50 napig is eltarthat.