Balassi Bálint, a magyar nyelvű irodalom első jelentős alakja, akit sokszor az első magyarul alkotó költőnkként szoktak emlegetni 430 éve, 1594. május 30-án hunyt el. A kalandos életű Balassi főleg szerelmes verseiről ismert, de a seregben töltött szolgálatából merítkező katonaénekei is méltán híresek – írja a Rubicon.
Költő és katona
Balassi 1554 októberében született, a Felvidék talán leggazdagabb főúri családjából származott. Apját I. Miksa király 1569-ben fogságba vetette, a család pedig így lengyelországi száműzetésbe kényszerült. A fiatal Balassi itt, Kamenyec várában írta meg első művét családja vigasztalására.
Apja végül kegyelmet kapott és családjával hazatért Magyarországra, ezután adta fiát katonai szolgálatba, hogy megőrizze az uralkodó jóindulatát. Részt vett a Báthory István elleni hadjáratban, a kudarc után pedig az erdélyi fejedelem fogságába, majd szolgálatába került, aki Lengyelországba vitte magával. Magyarországra csak apja halálhírére tért vissza.
Ágyúgolyó végzett vele
A fiatalember ezután csapongó életet élt, szerelmi életében szerencsétlen volt, küzdött a végvári harcokban, bújától pedig rengeteg mulatozással próbált megszabadulni. Az 1593-ban kirobbanó tizenötéves háború alatt harcolt Fehérvár ostrománál, illetve a győztes pákozdi csatában is részt, majd az Esztergomot ostromló császári seregben vállalt katonai szolgálatot.
Balassi Bálint máig a magyar irodalom egyik legnagyobb költőjének számít, akinek nagy szerepe volt hazai drámairodalom megteremtésében, a híres Balassi-strófa pedig a magyar verselés egyik alappillére lett.
