A magas ultraibolya sugárzás káros egészségügyi hatásai, mint a bőrrák vagy a szürkehályog kialakulásának veszélyei viszonylag közismertek, azonban részben szüksége is van rá a testünknek a D-vitamin szintézise miatt. Bár a Montreali Jegyzőkönyvnek köszönhetően a sztratoszférikus ózonréteg elkezdett helyreállni, azonban regionálisan nagy eltérések lehetnek, hogy mennyi a beérkező káros sugárzás, amivel érintkezünk, a klímaváltozás hatásai (pl. megváltozó felhőborítottság, vegetációtüzek) miatt is. Ránk, emberekre nézve egyfajta kiegyenlítő hatással is bírhat az éghajlatváltozás (a magasabb földrajzi szélességeken a melegebb időjárás miatt több időt töltünk a szabadban, ami fontos a D-vitamin miatt), azonban az összkép nem ilyen pozitív. Az UV sugárzás nemcsak a műanyag és fa anyagokat roncsolja, de a növény- és állatvilágot is károsítja, amelyek jóval kevésbé képesek alkalmazkodni a változásokhoz – írja a Másfél fok elemzése.
Földünket a Napból folyamatosan érkező ultraibolya sugárzás éri, ami nagy mennyiségben káros és életveszélyes lehet az élővilág jelentős részére. Az, hogy védve vagyunk ellene, a sztratoszférikus ózonrétegnek – másnéven ózonpajzsnak – is köszönhető, mivel a beérkező UV sugárzást bizonyos hullámhosszú sávban kiszűri. A sztratoszférában az oxigénmolekulák a sugárzás hatására atomjaikra esnek szét, amelyek aztán egyesülhetnek egy oxigénmolekulával, létrehozva így az ózont. Az ózon bomlását az UV sugárzás idézi elő, eredményül egy oxigén molekulát és egy oxigén atomot kapunk.
A 20. század második felétől kezdve az elsősorban hűtőberendezésekben és hajtógázként használt, általunk mesterségesen létrehozott halogénezett és fluorozott szénhidrogének (összefoglalóan CFC-k és HFC-k) amellett, hogy erős üvegházhatású-gázok voltak, rendkívül mértékben roncsolták az ózonréteget.
Mivel az ózonréteg elvékonyodása azonnali és jól érzékelhető egészségügyi kockázatokat jelentett ránk, emberekre nézve, a világ képes volt gyorsan és hatékonyan reagálni az 1986-os Montreali Jegyzőkönyv formájában, ami nagyrészt betiltotta ezeket a szénhidrogéneket. A 2016-os Kigaliban történő kiegészítése pedig ma is a világ egyik legsikeresebb globális környezetvédelmi egyezményévé teszi. Voltak törekvések, hogy akkor, az 1980-as években, ezzel párhuzamosan kezeljük a szén-dioxid-kibocsátásokat is, azonban elszalasztottuk ennek lehetőségét.
A nap UV sugárzásának változására – az ózonréteg mellett – hatással lehetnek például az aeroszolok, a felhők, valamint a felszín fényvisszaverő képessége (pl. hó- és jégborítottság), ezen tényezők pedig összefüggésben állhatnak az emberi tevékenységgel. Az éghajlatváltozás következtében egyes régiók felhősebbek lesznek, mások kevésbé. A nagyobb felhőborítottság általában csökkenti az UV sugárzást a föld felszínén, de a hatás függ a felhő fajtájától. Az aeroszolok csökkentik és szórják az UV sugárzást. Az aeoroszolok típusa és mennyisége pedig többek között függ a légszennyező anyagok kibocsátásától, a vulkáni tevékenységtől, a homokviharoktól, a vegetációtüzek gyakoriságától és kiterjedésétől, amelyekre hatással van a klímaváltozás.
de ennek iránya és erőssége regionálisan eltérő. A klímaváltozás egyfajta kiegyensúlyozó hatást is eredményezhet – a magasabb földrajzi szélességeken az alacsonyabb UV miatt D-vitamin hiány léphet fel, de a melegebb idő következtében az emberek több időt töltenek a szabadban, ami növeli az UV-nak való kitettséget (tehát a D-vitamin képződését). Ahol pedig már most melegebb a klíma, a növekvő hőmérséklet nem eredményez többletet a kint töltött időben a becslések szerint.
A hó- és jégborítottság csökkenése miatt kisebb lesz a szemek UV-nak való kitettsége, ami a szemkárosodást illetően jelent egy fékező tényezőt. A látszólagos kiegyensúlyozó hatás azonban csalóka, mert nem lehet egy kiragadott szempont alapján teljesen pozitívnak lefesteni a folyamatot, miközben a klímaváltozás összes többi hatása negatív irányba mutat, ami szintén kihat az életünk minden területére.
Fontos, hogy mennyi időt töltünk a szabadban és azt árnyékban töltjük-e, valamint hogy mennyire védekezünk a sugárzás ellen: hogyan vagyunk felöltözve, viselünk-e kalapot, napszemüveget, be vagyunk-e kenve naptejjel. Az UV sugárzásnak való nagyobb kitettség például növeli a bőrrákos megbetegedések számát és a szürkehályog előfordulását.
2012-ben becslések szerint nagyjából 168 000 új melanoma volt tulajdonítható a túlzott UV sugárzásnak: ez az új melanoma esetek kb. 76%-át tette ki. A Montreáli Jegyzőkönyv korlátozásai nélkül sokkal nagyobb növekedés lenne a bőrrákos esetek számában.
