A heves keddi vitát követően június 8-án, szerdán kaotikus körülmények között szavazott az Európai Parlament a Fit for 55 (Irány az 55%) több kulcsfontosságú eleméről. A klímavédelmi csomagot 2021 júliusában javasolta az Európai Bizottság. Az ukrajnai háború és az energiaválság árnyékában aztán a terv egészen új élet kapott: immár a cél nem pusztán az uniós kibocsátás csökkentése lett, hanem az energiafüggőség mérséklése is. Ahogy megírtuk, óriási meglepetésre több meghatározó javaslatot is elutasított az EP.
Nem az orosz energiára
A csomag fő célja az, hogy támogassa az Európai Unió hosszú távú tervét, a 2050-re kitűzött klímasemlegességet. Az Irány az 55%-kal a jelenlegi éghajlati, energetikai és közlekedési jogszabályokat kívánják felülvizsgálni és frissíteni oly módon, hogy 2030-ra 55 százalékkal csökkentsék az EU-s emissziót.
Az Irány az 55% jogszabályai és kezdeményezései öt nagy területre oszthatók be, ezek a kibocsátás-kereskedelmi rendszer felülvizsgálata, más szektorok szén-dioxid-emissziójának csökkentése, az energiahatékonyság növelése, az energiabiztonság fokozása, illetve a szociális klímaalap és az energiaadó. Június 8-án Strasbourg-ban több, az Irány az 55% alá tartozó javaslatról is döntöttek – a későbbiekben a csomag egyéb elemeiről is szavaznak majd. Az áttörés végül elmaradt, ennek részleteiről lentebb írunk.
Május 31-én az Európai Parlamentben a sajtónak ismertették az akkor még szavazásra váró javaslatokat – az eseményen a 24.hu is ott volt. Pascal Canfin, a liberális Újítsuk meg Európát francia képviselője és az EP Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságának (ENVI) elnöke nyitóbeszédében azt mondta, az Irány az 55% az európai Green Deal (zöld megállapodás) egyik legnagyobb részletét alkotja. Június 8-án az Európai Parlament a 14-ből nyolc témakörben döntött, ez volt az EP történetének legtöbb klímavédelmi törvénye, amelyről egyetlen napon szavaztak.
Ahogy Canfin is kiemelte, az ukrajnai helyzet rávilágított, hogy fel kell gyorsítanunk az Oroszországtól való energetikai függetlenedést. Az éghajlati és a geopolitikai stratégia egybevág, dekarbonizációra van szükség, sokan pedig abban bíztak, hogy ez elősegíti majd az egyes javaslatok elfogadását.
Szénvámot vezetnének be
A javasolt dekarbonizáció egyik fontos területe az Európai Unió kibocsátás-kereskedelmi rendszere (ETS). Ez 2005 óta működik, és jelenleg az EU emissziójának mintegy 41 százalékát fedi le. A rendszer értelmében az erőműveknek és a gyáraknak minden egyes tonna kibocsátott szén-dioxidhoz engedélyt kell szerezniük, ezzel a konstrukcióval az emisszió mérséklésére próbálják ösztönözni a létesítményeket.
Az Irány az 55% keretében gyökeresen át akarják alakítani az ETS-t. Az Európai Bizottság javaslata alapján a 2005-ös állapothoz képest 2030-ra 61 százalékkal csökkentenék a kibocsátást az érintett szektorokban – az ENVI ennél is ambiciózusabb vállalást szeretett volna. Az egyik legfontosabb és egyben legkomplexebb újítás az úgynevezett importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus (CBAM), ennek ütemezése körül komoly vita alakult ki.
A globálisan egyedülálló mechanizmus alapja a magas karbonadó, amelyet kifejezetten az importra vezetnének be – a piaci szereplőknek tonnánként nagyjából 100 eurót kellene fizetniük. A rendszerrel a cél az lenne, hogy az uniós kibocsátáscsökkentés ne váljon semmissé azáltal, hogy az emissziót az EU-n kívülre telepítik, vagy behozzák a nagy szénlábnyomú termékeket.
Mohammed Chahim, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségének holland politikusa és az ENVI tagja szerint a CBAM legfontosabb részlete, hogy a szénadót az EU-n kívüli vállalatokra és térségekre is kiterjesztenék. Korábban egyetlen régió sem tudta hasonló módon érvényesíteni saját kibocsátási árait.
Úgy gondolom, hogy ez egy egészen jó elv, ha figyelembe vesszük, hogy egyetlen bolygón élünk, és alapvetően mindegy, hogy Marokkóban, az Egyesült Államokban, Kínában vagy Brüsszelben történik a kibocsátás
– mondta a politikus.
A kreditek miatt vitáztak
Ahhoz, hogy a mechanizmus összeegyeztethető legyen a Kereskedelmi Világszervezet működésével, az is szükséges, hogy az ETS keretében kiosztható ingyenes kibocsátási egységeket fokozatosan kivezessék. Canfin szerint ezzel a megoldással a zöld exportot támogatják az olyan nagy kibocsátású iparágakkal szemben, mint amilyen az acél- vagy cementgyártás, a CBAM pedig éppen ezért nem tekinthető protekcionista tervnek.
Az egyik legvitatottabb kérdés ezen volt. Az Európai Néppárt (EPP) az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményéhez igazodva lassítani akarta a karbonkreditek kivezetését. A múlt heti sajtóeseményre online bekapcsolódó Peter Liese, az EPP és az ENVI német tagja azt mondta, a CBAM egy kísérlet, nem látható, hogy miként tud majd megegyezni az EU az unión kívüli országokkal. A Néppárt a bizonytalanság és az ipar védelme miatt ezért azon az állásponton volt, hogy az ingyenes kibocsátási engedélyek eltörlésének ütemét mérsékeljék.
A törvényhozók elé végül egy olyan javaslat került, amely több vitatott kérdésben is az EPP akaratát tükrözte, de így is meglehetősen széles támogatást kapott az ENVI-ben. Az EP-ben aztán a Szocialisták és Demokraták több módosító indítványát is lesöpörték, a frakció pedig ezt követően szünetet kért. A szövetség végül úgy határozott, hogy a javaslat ezen verziója túlságosan iparpárti, az ETS reformját, a CBAM és a klímaalap bevezetését így a Zöldekkel és az alapvetően klímareform-ellenes szélsőjobboldal együtt elvetette, a csomag pedig nem ment át az Európai Parlamenten. Ez azonban még nem jelenti a javaslatok végét, azok visszakerülnek a Környezetvédelmi Bizottsághoz.
Eltörlik a benzines és dízeles autókat
Az Irány az 55% mostani csomagja egyéb területeket is magába foglalt, ezek között több a lakosságot közvetlenül érinti.
A jogszabály alapján 2035-től kezdődően minden új személygépkocsinak és teherautónak nulla károsanyag-emissziót vagy zéró szén-dioxid-kibocsátást kell elérnie. Azt, hogy a gyártók ezt milyen technológiával valósítják meg, nem szabályozzák, de a törvény gyakorlatilag a benzines és dízeles járművek betiltásával jár majd, miközben kedvezni fog az elektromos megoldások terjedésének.
A 2035-ös dátum hátterében a hosszabb távú uniós célok állnak. Canfin szerint egy autó jellemzően 15 évig marad az európai utakon, ha tehát 2035-től kezdődően csak zéró emissziójú járműveket lehet vásárolni, 2050-re elviekben lecserélődik az EU-s flotta.
A lakosságot szintén közvetlenül érintő pont az energiahatékonyság, biztonság és infrastruktúra kérdése. Az alternatív és fenntarthatóbb energiaforrásokat, az energiaspórolást, illetve a kibocsátás csökkentését az Irány az 55% keretében egyrészt kiterjesztenék az iparra, a hajózásra, a légi közlekedésre és a mezőgazdaságra, de a csomag a háztartásokat, a mikrovállalkozásokat és a közúti mobilitást is érintené.
Szigeteléssel szigeteljük el Putyint
Az energiahatékonyság fokozása a hőszigeteléstől a tetőre telepített napelemekig számos területet magába foglal. Mint Niels Fuglsang, a Szocialisták és Demokraták dán tagja kiemelte, a Nemzetközi Energia Ügynökség adatai alapján amennyiben a cél a klímasemlegesség, az emissziócsökkenés mintegy 44 százalékának az energiahatékonyságból kell származnia. A törekvés ráadásul a fosszilis energiahordozók fokozatosan emelkedő árára is válasz lehet, hiszen a szél- és napenergia egyre olcsóbb megoldást kínál.
Az energiahatékonyság tehát egyszerre segíthet a klímakrízis elleni küzdelemben, valamint a nagyjából egy éve tartó és az ukrajnai válság óta egyre romló energiaválság leküzdésében, de az orosz agresszió megfékezéséhez, a háború finanszírozásának megnehezítéséhez is hozzájárulhat. Ciarán Cuffe, az Európai Zöld Párt ír képviselője szerint a tanulmányok azt mutatják, hogy az EU jelenlegi Oroszországból származó gázimportjának 25 vagy akár 45 százaléka is megtakarítható lenne ambiciózus politikával.
Ha szigeteljük otthonainkat, elszigeteljük Putyint
– foglalta össze a politikus. Az energiahatékonyság kedvező hatásait ráadásul a lakosság is megérezhetné, hiszen csökkennének a számlák.
Az Irány az 55% részeként a fentieknek megfelelően egy klímaalapot is kidolgoztak, ez a reformokból következő társadalmi és gazdasági károk mérséklése mellett többek között az épületek fűtési és hűtési rendszereinek szénmentesítését, illetve energiahatékonyságának növelését támogatná. Az Európai Bizottság korábban úgy becsülte, hogy az alapban 72,2 milliárd euróra lenne szükség a 2025–2032-es időszakra.
A szociális klímaalapot, amely az ETS-re és a CBAM-ra vonatkozó javaslat után talán a legfontosabb volt a mostani csomagban, szintén leszavazták.
Lobbizási cunami csapott le
A szerdai szavazást ujjal mutogatás, pfujolás, üdvrivalgás, gúnyolódás és vádaskodás kísérte. Az eseményeket követően több EP-képviselő csalódottságának adott hangot, ki a végleges javaslatok elvetése, ki a nem elég ambiciózus tervek miatt. Liese szégyennek nevezte a szélsőjobb, a Szocialisták és a Zöldek összefogását. Iratxe García, a Szocialisták és Demokraták vezetője erre válaszul azt mondta, nem kérheti Liese a szélsőjobb támogatását a célok mérséklésére, hogy aztán a szövetségüktől kérjen szavazatot a csomaghoz.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni: az Irány az 55% – egyelőre legalábbis – nem bukott meg.
A döntés összességében meglepő: bár tudni lehetett, hogy komoly küzdelem zajlik majd a módosításokért szerdán, a többség arra számított, hogy így vagy úgy, de elfogadják a csomag főbb pontjait. Az egyre súlyosbodó globális felmelegedés, az energiaválság és az ukrajnai krízis mind a minél hamarabbi lépések mellett szóltak.
Az biztos, hogy az iparnak jelentős szerepe volt a javaslatok alakulásában. Az uniós törvényalkotás velejárója az erőteljes lobbizás, a mostani szavazást megelőzően ugyanakkor a tevékenység ritkán érzékelhető szintet ért el.
Az Irány az 55%-nak az autóipartól az acélgyártókig számtalan ellenzője akadt. Canfin valóságos lobbizási cunamiról számolt be. Noha a politikus alapvetően nem ítélte el a lobbizási tevékenységet, felelőtlenségnek titulálta, hogy az érintett vállalatok nem állnak elő alternatív javaslatokkal az éghajlati átalakulás elleni harcban.
