Az Oxford Open Energy szaklapban megjelent tanulmány szerint a nettó zéró kibocsátással kapcsolatos országos vállalások nem fogják vissza a gazdasági növekedést – olvasható az EurekAlerten megjelent sajtóközleményben.
A 2050-re becélzott nettó zéró kibocsátás számos ország klímapolitikai célkitűzése, összhangban áll a 2015-ös párizsi klímaegyezmény azon céljával, hogy a globális hőmérséklet-emelkedést az iparosodás előtti szinthez képest 2 Celsius-fok alatt, de inkább 1,5 Celsius-fok közelében kell tartani. Ez nem kis falat, ráadásul felveti a kérdést, hogyan lehet mindezt a gazdasági fejlődés fenntartásával elérni. Az oxfordi tudományos lapban megjelent tanulmány szerint nem lehetetlen: az írás az energiarendszerek és makrogazdasági modellek segítségével elemzi, hogyan érhetők el ezek a célok úgy, hogy 2100-ig folyamatos gazdasági növekedéssel járjanak együtt.
Az Egyesült Királyságban és Finnországban például a fogyasztáson alapuló kibocsátások 2007-ről 2016-ra csökkentek, míg gazdaságuk 2010-ről 2016-ra növekedett.
A szakértők most különféle forgatókönyveket modelleztek a globális primerenergia-igény növekedésének lassítására, olyan szcenáriókra, amikor az energiafelhasználás csak 30 százalékkal haladja meg a 2020-as szintet. Modellezték a megújuló technológiák alkalmazását is úgy, hogy ezek képesek legyenek kiszolgálni az energiaigényt, és dekarbonizálni az energiafelhasználást. 2100-ra hétszer annyi energiát kell előállítani ilyen forrásból, mint amennyit 2010-ben az akkori energiamixekkel sikerült. Emellett dekarbonizálni kell a közlekedést, a hűtés-fűtést és az ipari folyamatokat is. Emellett a szén kivezetését is elemezték, méghozzá olyan tempót alapul véve, ahogyan az Egyesült Államok vezette ki a fosszilis energiahordozókat az elmúlt években.
A kutatás eredményei összhangban voltak az adatbázisukban található 1,5 fokos szcenáriók jó részével, ezek egyike sem mutatott gazdasági visszaesést a 1,5 Celsius-fok elérésével. A központi forgatókönyv szerint a gazdasági növekedés 2020 után 3,5%-ról valamivel több mint 1%-ra csökken 2100-ban. Ez a visszaesés főként az emberi populáció ezen időszak alatti stabilizálódásának köszönhető. Az egy főre jutó növekedés csaknem felére csökken ez alatt a 80 év alatt, mivel a beruházások növekedése (amelyek elengedhetetlenek a dekarbonizációhoz) 2040 után nagyrészt lelassul. A 2020-2100 közötti időszak átlagos éves növekedési üteme összhangban van egy olyan energiarendszerrel, amely tudja tartani a 1,5 fokos határt. 2100-ra a világgazdaság ötször akkora lesz, mint 2015-ben.
A tanulmány is igazolja, hogy szigorú politikai szabályozás mellett még megvalósítható a 1,5 fokos álomplafon, és mindez gazdasági növekedéssel, és nem visszaeséssel jár. Ennek elérése érdekében az országoknak ösztönözniük kell az energia- és erőforrás-hatékonyság jelentős növelését, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák gyors elterjedését, globális együttműködéssel, erős környezetvédelmi politikával és alacsony népességnövekedéssel karöltve.
