Az IPCC második munkacsoportjának friss jelentése szerint az egyre nagyobb és népesebb városok az egyik leginkább kitett területei a fokozódó éghajlatváltozásnak – írja a Másfél fok. Ez jelentős probléma, hiszen a Föld lakosságának 56%-a,
(ezek a számok minden tendencia szerint nőni fognak), így ami a városokban történik, az kulcsfontosságú a sikeres alkalmazkodáshoz. Nem segít az sem, hogy mindent lebetonozunk, ami klímaváltozás nélkül is megsokszorozza az árvíz- és aszályveszélyt.
A pesszimista éghajlati forgatókönyv szerint 2100-ra az emberiség háromnegyede lehet időszakosan kitéve olyan életveszélyes éghajlati viszonyoknak, amelyek a szélsőséges hőség és páratartalom együttes hatásaiból erednek. A növekvő árvízveszélyek mellett párhuzamosan vízhiány léphet fel: becslések szerint a világ nagyvárosainak csaknem egyharmada kimerítheti jelenlegi vízkészletét 2050-re. Bár a hőség a legnagyobb kockázati tényező, ettől még ideiglenesen és regionálisan a hideg és a földcsuszamlások is veszélyeztetik a városlakókat.
A jól megtervezett alkalmazkodás azonban nemcsak az éghajlatváltozást mérsékli, és csökkenti a kockázatokat, de több fenntartható fejlődési célhoz is hozzájárul, miközben növeli lakóinak jóllétét. A probléma, hogy ezek nagy léptékű megvalósításából alig történt meg valami ténylegesen az elmúlt időben, holott az IPCC már 2018-as jelentésében figyelmeztetett ezek fontosságára.
2050-re az előrejelzések szerint a jelenlegihez képest további 2,5 milliárd ember fog városokban élni, ezért az éghajlatváltozásnak jobban kitett emberek száma is nőni fog, ugyanis városaink nagyon sebezhetőek a klímaváltozás negatív hatásaival szemben. A városi területek növekedésével még az éghajlatváltozás figyelembevétele nélkül is 2,7-szeresére nő az árvízveszélynek kitett városi területek kiterjedése 2000 és 2030 között, az aszályveszélynek kitett terület megközelítőleg megkétszereződik ebben az időszakban, és az árvíznek és aszálynak egyaránt kitett városi területek kiterjedése is több mint 2,5-szeresére nő.
A hatások továbbgyűrűzhetnek (pl. az árvíz károsítja az infrastruktúrát, ezzel áramszünetet okozva, aminek aztán gazdasági következményei lesznek). A veszteségek rendszerszintűvé is válhatnak (pl. a vidéki élelmiszertermelést befolyásoló aszály hozzájárul a városi élelmiszer-ellátás bizonytalanságához). A nem megfelelő alkalmazkodási lépések súlyosbíthatják a hatások eloszlásának egyenlőtlenségét, például a kockázatok egyik közösségről másikra való áthelyezésével. Ezzel szemben a jól megtervezett éghajlati alkalmazkodás járulékos előnyökkel járhat a fenntartható fejlődés és a közösség jóléte szempontjából.
2100-ra az optimista éghajlati forgatókönyv (RCP2.6) szerint az emberi populáció fele, a pesszimista (RCP8.5) szerint háromnegyede lehet kitéve olyan életveszélyes éghajlati viszonyoknak, amelyek a szélsőséges hőség és páratartalom együttes hatásaiból erednek.
A települések árvízkockázata a városi rendszerrel kölcsönhatásba lépő hidrometeorológiai eseményekből ered, amelyek (azok elhelyezkedésétől függően) folyami árvizeknek, villámárvizeknek, csatornaárvizeknek, part menti árvizeknek és gleccsertó-kitöréseknek teszik ki a településeket. A tengerszint emelkedése és a trópusi ciklonok viharhullámának, valamint a csapadék intenzitásának növekedése növeli a tengerparti városok áradásainak valószínűségét. A városi vízhiányból adódó kockázatok világszerte nagy valószínűséggel növekedni fognak az éghajlati tényezők (pl. magasabb hőmérséklet és aszályok) és az urbanizációs folyamatok (pl. a földhasználat megváltozása, a városokba vándorlás és a változó vízhasználati szokások, beleértve a felszíni és felszín alatti vízkészletek túlzott kitermelését) miatt.
Számos egyéb dinamikus éghajlati kölcsönhatás is fontos a városok, települések és infrastruktúra szempontjából: hideg időszakok, földcsuszamlások, szél, tűz és légszennyezés. Bár a hideg időszakok, hideghullámok gyakorisága és intenzitása szinte bizonyosan csökkent globálisan, és a szimulációk szerint a legtöbb felmelegedési szintnél folyamatosan csökkenni fog, időnként előfordulhatnak hideg időjárási jelenségek, amelyek hatással lehetnek a városi területekre és a hozzájuk kapcsolódó infrastruktúrákra. Az érintett régiókban nem valószínű, hogy a téli halálozás jelentősen csökkenne a felmelegedési trendek miatt, részben azért, mert számos egyéb egészségügyi tényező (pl. influenza-szezon, a szívbetegség kockázati tényezőinek emelkedése) is befolyásolja azt. Az egyelőre nem világos, hogy a következő évtizedekben csökkenni fog-e a hideghullámokkal kapcsolatos halálozás Európában.
Az IPCC jelentése szerint a városi sebezhetőség és kitettség leggyorsabban ott növekedett, ahol az alkalmazkodóképesség korlátozott. A fenti, extrém hőség miatti várható kockázatokat bemutató világtérképen is látszik, hogy leginkább a fejlődő országok nagyvárosai a sebezhetőek, de ez nem jelenti azt, hogy a fejlett országok városai nem fogják elszenvedni a mostani kibocsátások alapján modellezett változásokat, és az abból fakadó károkat.
