A legfrissebb IPCC-jelentés (az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete) szerint a metán a felelős a jelenlegi 1,1 Celsius-fokos globális átlaghőmérséklet-emelkedésből legalább 0,5 fokért, ezzel a szén-dioxid után ez a gáz a második legfontosabb felelőse a globális felmelegedésnek. Mégis, a szén-dioxiddal rengeteget, a metánnal nagyon keveset foglalkozunk.
A metán az iparosodás előtti időkhöz képest mért globális felmelegedés nagyjából 30 százalékáért felelős, és gyorsabban nő a koncentrációja a légkörben, mint a mérések kezdete óta bármikor máskor. Az Egyesült Államok Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatalának (NOAA) adatai szerint
A tavalyi ENSZ klímakonferencia volt az első olyan nemzetközi klímaesemény, ahol érdemben szó esett a metánról is, és az Európai Unió még csak most kezdte el kidolgozni a Metánstratégiát, ami az EU-n belüli és import-metánkibocsátások vizsgálatát és visszaszorítását tűzi ki célul. Az importkibocsátások felügyelete ugyanolyan fontos, mint az EU-n belülieké: a blokk fosszilis gázfogyasztásához kapcsolódó külső metánkibocsátás – azaz az EU-ban elfogyasztott, de kívülről előállított gázból származó metán – három-nyolcszorosa az EU-n belüli kibocsátásoknak. A szabályozás pedig lassú folyamat, és egyelőre nincs elfogadott változata a stratégiának sem.
„Drasztikusan csökkentenünk kell a metánkibocsátást az évtized végéig” – olvasható a Clean Air Task Force környezetvédelmi szervezet éves jelentésében. Az EU Metánstratégiája persze erre készül, sőt, a COP26-on megerősített Globális Metánvállalás (Global Methane Pledge) alapvető kikötése is az, hogy 2030-ra 30 százalékkal csökkenjen a globális metánkibocsátás a 2020-as szinthez képest. Csakhogy egyelőre nincs olyan, kötelező érvényű szabályozás, ami előre lendíthetné a metánkibocsátás csökkentését.
Olcsón és gyorsan lehet csökkenteni a metánkibocsátást
A metán alapvetően három forrásból kerülhet a légkörbe: az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) szerint a mezőgazdaság az elsődleges forrás, de számottevő még a hulladékgazdálkodásból és az energiaiparból származó kibocsátás is. A legtöbb szabályozás utóbbira vonatkozik, mivel ez az a szektor, ahol a legtöbb szabályozó folyamat és technológia rendelkezésre áll, és ezeket viszonylag alacsony költségekkel alkalmazni is lehet. „Ráadásul az olaj- és földgázvállalatoknak a metánszivárgás pénzkiesést is jelent, szó szerint pénzt szivárogtatnak, ha nem hozzák helyre a problémát” – mondta egy sajtóbeszélgetésen Martin Hojsík európai parlamenti képviselő.
A világ metánkibocsátásának körülbelül 59 százalékát emberi tevékenység okozza, azaz a kibocsátás antropogén. Az UNEP számításai szerint ez az emberi eredetű metánkibocsátás akár 45 százalékkal is csökkenthető lehet egy évtizeden belül.
hozzájárulva ahhoz, hogy a globális hőmérséklet-emelkedés megálljon 1,5 foknál. A csökkentéssel minden egyes évben 260 000 korai halálesetet, 775 000 asztmával kapcsolatos kórházi kezelést, 73 milliárd órányi munkavesztést és 25 millió tonnányi termésveszteséget akadályoznánk meg. Ráadásul gyorsabban is mutatkozna a hatása a kibocsátáscsökkentésnek: Maria Spyraki európai parlamenti képviselő szerint az EU Fit for 55 környezetvédelmi csomagjában foglalt, szén-dioxidra vonatkozó szabályozásoknak nincsenek azonnali következményei, hiszen a szén-dioxid sokáig marad a légkörben. A metánkibocsátás csökkentésének hatásait azonban egy évtizeden belül éreznénk.
A Clean Air Task Force tavaly decemberben kiadott jelentésében még elég sötét képet fest a jelenlegi helyzetről. Az Európai Unióban az antropogén metánkibocsátás körülbelül 53 százaléka a mezőgazdaságból, 26 százaléka a hulladékból és 19 százaléka az energiaszektorból származik, amely magában foglalja az olajat, a gázt és a szenet is. Ezen források közül az olaj- és gáziparban a metánkibocsátás kezelése a legkézenfekvőbb megoldás, ahogyan azt fent is említettük: a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) szerint a metánkibocsátást csökkentő megoldások ehhez az iparághoz nagyon alacsony vagy éppen negatív költségekkel valósíthatók meg.
Az Európai Unióban azonban jelenleg hiányzik egy egységes metánpolitikai megközelítés, a kibocsátás mérése és jelentése jelenleg önkéntes. Nincs jogi keret a metánkibocsátás európai szintű csökkentésére. Ez annak ellenére van így, hogy az EU-nak hatalmas gázinfrastruktúra-hálózata van, egyes tagállamok aktívan termelnek olajat és gázt, és az övezet a világ legnagyobb fosszilis gázimportőre. Szükség van arra, hogy a klímapolitikai törvények a metánkibocsátást, és a kibocsátással járó importot is szabályozzák, enélkül a klímacélok elérhetetlenné válnak.
„Szükség van büntetésre is, hiszen ha valaki nem tartja be a szabályozást, de ezt nem szankcionálják, az nem tisztességes azokkal a vállalatokkal szemben, akik komolyan veszik a kibocsátáscsökkentést” – mondta el Martin Hojsík.
A metán nagyon gyúlékony gáz, és a fosszilis (természetes) földgáz elsődleges összetevője (80-95%). A CATF jelentése szerint szivárgásokat a vizsgált helyszínek több mint 60 százalékánál találtak, és az egész ellátási láncot érintette a probléma – számolt be az eredményekről James Turitto, a CATF kampánymenedzsere. 250 helyszínt vizsgáltak át, közülük 180-nál rábukkantak valamilyen szintű szivárgásra. Ráadásul korábbi kutatások is kimutatták, hogy a gáz- és olajszektor metánkibocsátásait lényegesen alulbecsülik.
Mit talált a Clean Air Task Force?
A szervezet az Európai Unión belül 250 helyszínt vizsgált meg 2021 februárja és szeptembere között. A szakértők felhívják a figyelmet: az országok metánkibocsátásának általános helyzetét ezekkel a mérésekkel nem lehet megállapítani, de a vizsgált területek jól reprezentálják egy adott náció olaj- és gáziparát.
Általánosságban elmondható, hogy a vizsgálatok alapján a tárolótartályok jelentették a metánkibocsátás leggyakoribb forrását, egészen pontosan a 433 kibocsátási forrásból 119-et. A legtöbb problémás tartályt Romániában és Olaszországban találták, de Románia abszolút elvitte a prímet: 69 szivárgó tartályra bukkantak itt, míg Olaszországban „csak” 22-re. Ez már csak azért is probléma, mert a tárolókból nagyobb mennyiségű metán kerülhet ki a környezetbe.
Fáklyázásból következő szivárgásokat 78 alkalommal figyeltek meg a szakértők, a legtöbb esetben rossz technológia miatt került metán a környezetbe, nem elég hatékony égési folyamatok során. 69 esetben sikerült egy adott létesítmény csővezetékeivel kapcsolatos különféle szivárgásokat rögzíteni, ez egy kivételével minden vizsgált országban fellelhető volt. Szelepek szivárgását, a leválasztókból és a mérődobozokból történő légtelenítés miatti szivárgást is gyakran észleltek.
Románia egyébként nem szerepelt túl jól a kutatásban, olaj- és gázkutakból származó szivárgást is mértek az országban bőven. A helyi kutakat nem tartják megfelelően karban. 26 romániai kutat kerestek fel a szakértők, egyes esetekben a szivárgás némi karbantartással megelőzhető lett volna.
Magyar létesítmény is szivárog
2021 márciusában Magyarország bejelentette, hogy a korábbiakhoz képest öt évvel korábban, 2025-ig ki akarja vezetni a szenet az országban, és a Mátrai Erőművet alacsony széndioxid-kibocsátású energiatermelési technológiákra kívánja átállítani. A tervet elsősorban a megújulókkal akarjuk megvalósítani, de az energetikai átállásban a gáznak is szerepet adunk. A fosszilis gázból származik Magyarország primerenergia-ellátásának körülbelül egyharmada.
2021 májusában a CATF több helyszínt megvizsgált Magyarországon, infravörös kamerával mérte fel a szivárgásokat.
Ezeken a telephelyeken főként a hibásan működő szelepekből és a vészhelyzeti légtelenítő nyílásokból származó kibocsátást tapasztaltak. A legnagyobb kiszökő mennyiséget a MOL tulajdonában lévő Szank 4 Gyűjtőállomásnál mérték, illetve a Hexum Földgáz Zrt.-hez tartozó SZBT-3 telephelyen. Az előbbinél három olaj- és gázleválasztón belül jelentős légtelenítési szivárgást figyeltek meg, míg az SZBT-3-ban a központi lefúvató szellőzőből folyamatos kibocsátást mértek. Ezenkívül az egyik magyarországi finomítóban (Mol Nyrt. KTD Algyői Gáztechnológia) számos nagy tárolótartály légtelenítésével voltak problémák, valamint a Gyűjtőállomás 3. alatti gázfeldolgozó állomáson szelepeken és egy rozsdás lyukon keresztül észleltek szivárgást.
