A gleccsertavak felgyorsítják az állandó jégtakaró eltűnését – állapította meg egy új kutatás az MTI szerint.
A gleccserek világszerte visszahúzódnak, és törmelékből felhalmozódó természetes gátakat hagynak maguk után, amelyek mögött az olvadékvíz idővel felhalmozódhat, és új tavakat képezhet. Ilyen tavak alakultak ki Svájcban a Gruben- és a Tschierva-gleccseren.
A svájci nemzeti kutatási alap (SNSF) által finanszírozott kutatás megállapította, hogy ha a gleccser beleér a gleccsertóba, ez megduplázza a jég átlagos haladási sebességét, és ennek következtében gyorsabban olvad.
„Ezek az eredmények nagyon fontosak a vízkészlet előrejelzése szempontjából” – mondta el Tobias Bolch, a skóciai St. Andrews Egyetem vezető kutatója, aki korábban a Zürichi Egyetemen végzett kutatásokat.
A szakemberek már korábban megfigyelték, hogy a tengerben vagy tóban végződő gleccserek gyorsabban mozognak. A hegyi gleccserek esetében azonban csak most vizsgálták részletesen ezt a jelenséget – magyarázta Jan Bouke Pronk, a tanulmány vezető szerzője. A kutatók a Himalája középső és keleti részén található mind a 319, három négyzetkilométernél nagyobb felületű gleccsert tanulmányozták. Ezek ötödének van gleccsertava. A térség gleccserei egyebek mellett a Gangesz és a Brahmaputra folyók vízforrásai, és félmilliárd embert látnak el vízzel.
A kutatáshoz az európai Sentinel-2 műholdak adatait használták, amelyek ötnaponta repülnek át a terület felett. A 2017 és 2019 között készült infravörös felvételek felbontása akár tízméteres is lehet. Az elemzéshez használt algoritmus segítségével megállapították a gleccserek mozgási sebességét. Kiderült, hogy a tóba torkolló gleccserek évente átlagosan majdnem húsz métert haladtak, vagyis
A kutatók szerint a gyorsulás egyik lehetséges oka az, hogy a vízbe érő gleccsernyelvnek kisebb ellenállást kell leküzdenie.
Ha a gleccserek gyorsabban haladnak, a jégben lévő víztartalékok is gyorsabban kimerülnek, és a folyókba kevesebb víz jut. Bolch szerint az érintett ázsiai régiókban a vártnál hamarabb bekövetkezhet a vízhiány.
A kutatás másik fontos eredménye, hogy pontosabban ki lehet számítani, milyen gyorsan telnek meg a tavak, és mikortól jelentenek árvízveszélyt, akár Svájcban is.
