A Föld egy ezer fényév széles, több ezer fiatal csillaggal körülvett üregben fekszik, egy új tanulmányban ezen struktúra kialakulását vizsgálják – írja a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ oldala. Catherine Zucker, a Space Telescope Science Institute munkatársa és kollégái galaktikus szomszédságunk evolúcióját rekonstruálták, bemutatva, hogy egy láncreakció 14 millió éve miként vezetett el egy hatalmas, a közeli fiatal csillagok kialakulásáért felelős buborék megjelenéséhez.
„Ez egy igazi eredettörténet, most először tudjuk megmagyarázni, hogy miként kezdődött az összes közeli csillag képződése” – mondta Zucker. Az új vizsgálat egyik központi eleme egy 3D-s téridő animáció, amely megmutatja, hogy a Föld 500 fényéves környezetében a fiatal csillagok és csillagformáló régiók a Lokális Buborék nevű térrészen fekszenek. A Lokális Buborék létezéséről eddig is tudtak a csillagászok, de csak most írták le kialakulását.
A friss eredmények alapján 14 millió éve egy sor szupernóva miatt a csillagközi gáz kifelé kezdett el áramlani, létrehozva egy buborékszerű struktúrát. Ma hét csillagközi régió vagy molekuláris felhő fekszik ezen buborék felszínén.
A vizsgálathoz a szakértők az Európai Űrügynökség Gaia űrtávcsövének adatait elemezték.
João Alves, a Bécsi Egyetem munkatársa és a csapat tagja szerint amikor az első szupernóvák létrehozták a Lokális Buborékot, a Nap még messze járt. Mintegy 5 millió éve viszont csillagunk megérkezett a Tejútrendszer azon részébe, ahol a struktúra van, és most nagyjából a közepén helyezkedik el.
A kutatók már közel 50 éve felvetették, hogy galaxisunkban számos hasonló buborék lehet. Az új eredmények alátámasztják ezt az elképzelést, úgy tűnik, hogy a Tejútrendszer egy ementálihoz hasonlóan üregekkel van tele. A csapat azt tervezi, hogy folytatja a projektet, hogy kiderüljön, miként hatnak egymásra ezek a buborékok.
