Az Európai Unió közös agrárpolitikájára majdnem a teljes EU-s büdzsé negyven százaléka elmegy, 2014 és 2020 között ez több mint 1,1 billió eurónak felelt meg. Ebből 400 milliót költött az unió arra, hogy a gazdákat támogassa. A KAP fő intézkedései az alábbiakat foglalják magukban:
- jövedelemtámogatás – a mezőgazdasági termelők jövedelmének stabilitását közvetlen kifizetések formájában nyújtott jövedelemtámogatás biztosítja, melyben azért részesülnek, mert környezetbarát gazdálkodást folytatnak, és olyan közjavakat és -szolgáltatásokat nyújtanak, amelyekért a piac általában nem fizet. Példaként említhető a tájvédelem;
- piaci intézkedések – meghozataluk a nehéz piaci helyzetek kezelését szolgálják, amelyek például akkor alakulnak ki, ha egészségügyi aggályok miatt hirtelen csökken a kereslet, vagy ha a piacon átmeneti túlkínálat miatt esnek az árak;
- vidékfejlesztési intézkedések – nemzeti és regionális programok keretében végrehajtott intézkedések, melyek a vidéki térségekben jelentkező sajátos szükségletek és kihívások kezelését célozzák.
Mindezeket az EU úgy kívánja elérni, hogy mellettük odafigyel a környezetvédelemre is – de nem eléggé, legalább is ez derült ki az Európai Adatújságírók Hálózatának weboldalán megjelent cikkből, amit eredetileg az OBC Transeurop újságírói alkottak.
Hiába a sok pénz, nincs látszata
A környezetvédelmi intézkedések egy része abból áll, hogy az EU meg akarja védeni a legsérülékenyebb területeket, csökkenteni akarja a műtrágya-felhasználást, erdősítést támogat, és népszerűsíti az ökológiai gazdálkodást. A cikk szerint azonban a támogatások 80 százaléka a gazdák 20 százalékának kezébe kerül, ezért a KAP finoman szólva sem hatékony – pedig még az egyenlőtlen elosztás mellett is lehetne az, ha megfelelően használnák fel.
2014 és 2020 között több mint százmilliárd euró ment el az EU költségvetéséből a klímaváltozás elleni harcra, ez több mint a negyede annak, ami a teljes költségvetési kerete, és 50 százaléka a környezetvédelmi törekvésekre szánt összegnek. Az Európai Számvevőszék azonban nemrég készített egy elemzést arról, hogy hiába a sok pénz, a kibocsátást például egyáltalán nem sikerült csökkenteni, olyannyira nem, hogy az elmúlt 10 évben majdnem teljesen stagnált az üvegházhatású gázok kibocsátása az EU-n belül.
Ugyan 1990 és 2010 között 25 százalékkal csökkent a mezőgazdaság kibocsátása, azóta nem sok változást látunk – annak ellenére, hogy a kiotói jegyzőkönyv (1997) után az EU aláírta a párizsi egyezményt is (2015), vállalva, hogy 2030-ig 40 százalékkal csökkenti a károsanyag-kibocsátást. Ezt nemrég 55 százalékra emelte az Európai Bizottság, úgy, hogy 2050-ig el kell érnie az országoknak a zéró kibocsátást. A KAP 2014-2020 között ugyanígy a kibocsátás drasztikus csökkentésére is született, de valami nagyon félrement, az eredmények ugyanis csak nem jönnek.
De mit csinálunk rosszul?
Az Európai Unióban az élelmiszergyártás a felelős a kibocsátás 13 százalékáért. Ez 2050-re akár az 50 százalékot is elérheti. A 13 százalék kibocsátásának felét az állattartás, másik felét pedig a termőföldek és az azokon használt termeléselősegítő vegyületek jelentik.
Az Európai Számvevőszék elemzése szerint az egyetlen módja annak, hogy az élelmiszergyártás és -termelés kibocsátását csökkentsük, az az, ha az állati eredetű élelmiszerek fogyasztása csökken. A KAP-ban ilyen törekvések nincsenek, sőt, ad pénzt az állati eredetű termékek népszerűsítésére is, nem is csoda, hogy a tojás- és baromfifogyasztás 10-15 százalékkal még emelkedett is 2014 óta.
Bár technológiai fejlődés volt a piacon, ami képes volt csökkenteni a kibocsátásokat, ezzel a termelékenység is megnőtt, ami kiegyensúlyozza a különbséget. A marhatartók egy jó része pedig az általa termelt élelmiszer után kapja a támogatásokat, ami megint csak a kibocsátás növekedéséhez járul hozzá. Az élelmiszertermelés mellett a többi szektor kibocsátása sem csökkent, sőt, a kémiai trágyázás és fertőtlenítők használata 5 százalékkal növekedett 2010 és 2019 között.
Az Európai Számvevőszék szerint azonban nincs még minden veszve:
Júniusban az EU tagállamai végre sikeresen megállapodtak az új KAP által kiosztott 270 milliárd euró helyéről, amit 2027-ig lehet elkölteni. Az európai intézetek szerint az új tervek egyszerűbbek, igazságosabbak és zöldebbek, a környezetvédő szervezetek szerint azonban a zöldmosás (greenwashing) eszközei. Az új KAP sokkal nagyobb rugalmasságot jelent az országok számára, az EU kevésbé fog beleszólni abba, hogyan költik el a támogatásokat. Környezetvédelmi szervezetek szerint azonban az új KAP még mindig édeskevés lesz ahhoz, hogy jelentősen csökkentsük az EU kibocsátásait, és ahhoz is, hogy ne feleslegesen költsük el az eurómilliárdokat a környezetvédelem ígéretével.
