A világ legöregebb, nagy fái pusztulnak, az új erdők pedig fiatalabbak és alacsonyabbak – írja a National Geographic. Az alapvető probléma ezzel az, hogy az erdők széndioxid-megkötési képességei is csökkennek, ami hosszú távon komoly klímaproblémákat okozhat.
Szakértők világszerte azt tapasztalják, hogy nagyon gyorsan pusztulnak a fák, főként a nagyobb, öreg példányok, ami magában még nem lenne meglepetés – csakhogy az erdők így tele lesznek fiatal fákkal a folyamatos kitermelés miatt, ami már inkább problémás. A Science tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint az erdők fiatalodása a biodiverzitást is fenyegeti, és megakadályozza, hogy az erdő elég szén-dioxidot vegyen fel, ami a klímaváltozásra is hathat.
A kutatók azért, hogy minél pontosabb képet kapjanak, 160 korábbi kutatást vizsgáltak át a témában, és az eredményeiket összevetették műholdas képekkel. Az analízis kimutatta, hogy 1900 és 2015 között a bolygó régi erdőtakarójának egyharmada elveszett.
A kutatók azt is kimutatták, hogy azokon a területeken, ahol az adatokat pontosabban vezették (például Kanadában, az Egyesült Államokban vagy Európában), az elmúlt negyven évben megduplázódott a pusztulási ráta, és az erdőpusztulás során magasabb volt az idősebb fák aránya.
Az azonban érdekes, hogy nincs egy kiemelkedő oka a jelenségnek: a több évtizedes fakitermelés, a növekedő átlaghőmérséklet, a levegőben lévő szén-dioxid szintjének megemelkedése, és az ezek miatt élőhelyüket változtató élősködők, a gyakoribb szárazságok és erdőtüzek is hozzájárulnak a fapusztuláshoz.
A szakértők szerint a legtöbb területen megoldás lehet a kibocsátáscsökkentés, és a fosszilis energiahordozók égetésének minimalizálása. Vannak azonban fafajok, ahol drasztikusabb védelmi intézkedésekre lesz szükség.