A 80-as évek egyik legnagyobb hatású amerikai ismeretterjesztő sorozata a Kozmosz: Személyes utazás (Cosmos: A Personal Voyage) volt, melynek nemcsak a megírásában vett részt a legendás csillagász, Carl Sagan, hanem ő volt a sorozat műsorvezetője is. Több mint három évtized után, 2014-ben a Kozmosz újabb évaddal jelentkezett: ez volt a Kozmosz: Történetek a világegyetemről (Cosmos: A Spacetime Odyssey), amit már a 21. század meghatározó ismeretterjesztője és asztrofizikusa, Neil deGrasse Tyson, a New York-i Hayden Planetárium feje és az Amerikai Természettudományi Múzeum munkatársa vezetett.
A National Geographic 2020. március 22-én mutatja be Magyarországon a sorozat legújabb, Kozmosz: Lehetséges világok (Cosmos: Possible Worlds) című évadát, melyet ismét Tyson vezet, megírásában pedig – az eddigi szériákhoz hasonlóan – Ann Druyan, Sagan özvegye is részt vett.
Az új évad 13 részben kalauzolja el a nézőket téren és időn át a távoli világoktól a Földig, az univerzum hajnalától a jövőig. Minket elsősorban az utóbbi érdekelt, az új évad kapcsán telefonon kérdeztük az ismert asztrofizikust.
Egy kiállítás a jövőből
1939–1940-ben New Yorkban rendezték meg a világkiállítást, ez volt az Egyesült Államok történetének második legköltségesebb ilyen eseménye. A műsor egyik epizódjában azt mutatják be, milyen is lehetne egy hasonló rendezvény ugyanazon a helyszínen, 100 évvel később. Nem a távoli jövőről, hanem 2039-ről beszélünk, ennek ellenére az alkotóknak nem volt egyszerű a feladata.
Egy ilyen helyzetet nem csak azért nehéz elképzelni, mert nem tudjuk, mennyit is fejlődünk. Világkiállításról van szó, tehát arra is gondolnunk kell, hogy az emberek, a tudósok és a politikusok miként vélekednek majd 2039-ben a jövőről
– mondta a 24.hu-nak. „El kell képzelnünk, hogy milyen válaszokat talál majd az emberiség napjaink legnagyobb kihívására, például a klímaváltozásra.”
A sorozat azt is bemutatja, hogy milyen élete lehet egy 2020-ban született személynek, milyen problémákkal kellene megküzdenie. A Kozmosz: Lehetséges világok azonban nem marad a mi világunkban, ennél távolabbra tekint: a világűrbe, ahol még a földi titkoknál is több a felfedezni való.
Már a mi életünkben választ kaphatunk
Mi is lehet a tudomány, egészen pontosan az űrkutatás következő nagy áttörése? Neil deGrasse Tyson szerint az igazán komoly felfedezéseket sok esetben egy korábbi, nagy jelentőségű űrmisszió előzi meg.
A 97-ben indult misszió az űrkutatás történetének egyik legnagyobb vállalkozása volt. A Cassini űrszonda fő feladata a Szaturnusz környezetének vizsgálata volt, a szerkezet 2017-ben, irányítottan semmisült meg a gázóriás légkörében, nehogy beszennyezze a helyi égitesteket. A Szaturnusz környezetében ugyanis egy igen izgalmas objektum is található – ezt pedig épp a Cassininak köszönhetően tudjuk.
A bolygó Enceladus nevű holdját már a 18. század végén azonosították, a kutatók azonban csak a modern űrkutatásnak köszönhetően ismerték meg igazán az égitestet. A Cassini 2005-ben vízpárát észlelt az Enceladus körül, a további vizsgálatok után pedig a szakértők arra jutottak, hogy az anyag az objektum mélyéről származhat. A hold geológiailag még mindig aktív lehet, jeges felszíne alatt pedig egy hatalmas vízóceán feküdhet – úgy tűnik, hogy az égitesten adottak a körülmények az élet számára.
Tyson szerint a hasonló jeges világokon találhatunk a legjobb eséllyel idegen életet – hasonló objektum egyébként az Európé, a Jupiter holdja is. A jó hír, hogy a NASA mindkét égitesthez tervez missziót.
Úgy gondolom, hogy már a mi életünkben választ kaphatunk arra a kérdésre, egyedül vagyunk-e a Naprendszerben
– mondta a szakértő. Az asztrofizikus hozzátette, nem évekről, inkább évtizedekről van szó.
És a Naprendszeren kívül?
Ha a Naprendszeren kívüli keresést nézzük, a helyzet már jóval bonyolultabb. Egyelőre a szakértők legjobb módszere a rendszerünkön kívül fekvő bolygók, az úgynevezett exobolygók légköri vizsgálata. Tyson úgy véli, a távoli égitesteken az élet jelenlétére közvetlen bizonyítékot jó darabig bizonyosan nem foguk találni, ettől függetlenül a közvetett nyomokat érdemes kutatni.
Az exobolygók légkörében az úgynevezett biomarkereket kell keresni. Ezek olyan anyagok, amelyek az élet jelei lehetnek
– nyilatkozta.
A biomarkerek számos típusa ismert, az egyik legelterjedtebb a metán, ami ugyan geológiai úton is létrejöhet, a Földön viszont a gáz többsége szerves folyamatok hatására keletkezik. Egyelőre nehéz dolguk van a kutatóknak, amikor ezen anyagokat akarják kimutatni, a szakértő szerint ugyanakkor belátható időn belül elindulnak azok a földi teleszkópok, illetve űreszközök, amelyek jelentősen megkönnyítik majd a szakértők munkáját. Az új generációs James Webb űrtávcső ilyen szerkezet lesz.
Érdemes szem előtt tartani, hogy a fenti lehetőségek alapvetően mind egyszerűbb idegen létformák, talán mikrobák létezését feltételezik. Egyes kutatók azonban jóval merészebbek, és kifejezetten a földön kívüli civilizációk nyomát próbálják felfedezni. Ez a SETI (Search for Extra-Terrestrial Intelligence, azaz a földön kívüli intelligencia keresése) interdiszciplináris tudományág feladata. A SETI-vel foglalkozó tudósok célja, hogy a világűr különböző jeleit elemezve akadjanak olyanokra, amelyek egy értelmes fajtól származhatnak – ilyen jel lehet például a lézer.
Neil deGrasse Tyson szerint a SETI izgalmas tudományág, érdemes azonban kiemelni, hogy itt gyakorlatilag csak fülelünk: hallgatjuk a potenciális földön kívüli civilizációk hangját. Lehetséges, hogy már üzentek is nekünk, csak mondjuk kétezer éve, a Római Birodalom korában. Bár a Római Birodalomra ma fejlett civilizációként gondolunk, azért ezeket a jeleket az ókoriak még nem foghatták volna.
Jó időzítésre, nagy szerencsére van tehát szükség, hogy észleljük őket
– tette hozzá.
Utazás egy másik világba
Már az eredeti Kozmosz sorozat, illetve az új széria egyik központi eleme is a Képzelet űrhajója (Spaceship of the Imagination) volt – a szerkezet, mellyel a műsorvezető és a néző szabadon utazhat a világegyetemben. Tyson egyelőre felfoghatatlannak tartja, hogy a fajunk egyszer a valóságban is képes legyen a hasonlóan szabad utazásra.
Nem tudom elképzelni, hogy az ember egyszer elhagyja a Naprendszert. Ez persze nem jelenti azt, hogy kivitelezhetetlen lenne, az emberiség már számtalanszor megvalósította a lehetetlent
– mondta az asztrofizikus hozzátéve, hogy a gondolattal a sorozat készítése során is eljátszottak.
Párhuzamként a polinézek merültek fel, akik évezredekkel az időszámítás kezdete előtt képesek voltak a lehetetlenre: hajóikkal átszelték a tengert, és előbb Délkelet-Ázsia számos szigetét, majd a ma Polinéziaként ismert régiót is benépesítették. Ki tudja, egy nap talán eljön az űrpolinézek ideje is.
Kiemelt kép: National Geographic/Cosmos Studios
