A Balatoni Limnológiai Intézet (BLI) sajtóközleményben tiltakozott a fokozódó balatoni nádasirtás ellen, kiemelve annak beláthatatlan, negatív következményeit a tóra nézve. A tudósok megjegyzik: az intézet nem vétózhat meg rendelkezéseket és beruházásokat, de a kutatók közszolgálati kötelessége, hogy a veszély növekvő mértékére figyelmeztesse az érintetteket.
Erős, határozott kiállás ez a tudomány részéről, bár többen értetlenül fogadják, miért épp a nádasok ügye váltotta ki: a Balatonnál pihenő laikus tömeg számára a sekély, part menti területek növényzete inkább zavaró tényező. Milyen szerepet játszik a nádas a tó egészsége szempontjából, és mire számíthatunk, ha még tovább irtjuk? Erről kérdeztük Dr. Jordán Ferencet, az Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézetének igazgatóját.
A nádas egy különleges kapocs
A magyar tenger egy egészen különleges tó, össze sem lehet hasonlítani az Európában oly gyakori alpesi tavakkal. Ezek majdnem hogy izolált egységek, a vízi világ hirtelen megszűnik a sziklás partoknál, minden átmenet nélkül adja át helyét a tisztán szárazföldi ökoszisztémáknak.
– emeli ki a 24.hu-nak Jordán Ferenc.
Egyedi élőhely, a tavi és a szárazföldi élővilág találkozópontja, egyfajta kapocsként szolgál a két, teljesen eltérő környezet között, miközben számos lényeges szolgáltatást nyújt. Mindet felsorolni képtelenség lenne, de hogy mégis kézzelfogható legyen, három kategóriát említünk.
Elrejt, véd és tisztán tart
Először is sokoldalú élőhely. A halak a nádasba járnak ívni, itt tudnak megbújni, az ivadékok viszonylagos biztonságban fejlődni, de sok madár is költőhelynek használja.
Kiváló vadászterület mind a vízi, mind a szárazföldi ragadozóknak, gyakori a nádban a róka, de még a vaddisznó is talál benne élelmet és menedéket. A szakember megjegyzi például, hogy a nád pusztításával az utóbbi időben már a BLI területét is vaddisznók túrják egész egyszerűen azért, mert fokozatosan elvesztítik természetes élőhelyüket.
Másodszor a víz pufferelésével a nádas védi meg a partot és a parti sávot az áradástól, az erős hullámveréstől, harmadszor pedig olyan lényeges kémiai és biológiai folyamatok terepe, amelyek az egész tó életére, vízminőségére alapvető hatással bírnak.
Mire észbe kapunk, késő lesz
A természetes állapotában, az emberi beavatkozás előtt a Balaton kerületének talán 90-95 százalékát is nád boríthatta, amiből persze bőven lehetett veszíteni komolyabb következmények nélkül. No, de meddig? Mi az a minimális nádtömeg, amely még képes betölteni a szerepét? Erre a kérdésre egyelőre nincs válasz, az ökológiai folyamatok lassan zajlanak.
Ha ma egy tóban kiirtjuk a nádas felét, utána le kell ülni és jó 10-20 évig várni, hogy fel lehessen mérni a következményeket – majd egy halpusztulás vagy algavirágzás kapcsán elmondhatjuk, ez a nádasirtás miatt történt
– magyarázza Jordán Ferenc és hozzáteszi: ha egy jól működő rendszert megbontunk, hatásait nem látjuk előre, utólag pedig a helyrehozása már csaknem lehetetlen küldetés.
Ökológiai folyamatokról a tudósok úgynevezett komparatív vizsgálatok alapján tudnak előrejelzést adni, vagyis megnézik, hogy hasonló élőhelyeken hasonló beavatkozások milyen változást indítottak el. A Balaton esetében azonban az összehasonlítás lehetetlen: annyira különleges a magyar tenger, hogy nehezen lehet más tavakkal összevetni az itt zajló folyamatokat.
Beláthatatlan következmények
Tudományos megalapozottsággal egyelőre annyit mondhatunk, hogy a balatoni nádasok már most túl vannak irtva, területük elmarad az optimálistól. A további pusztítás pedig beláthatatlan következményekkel jár a déli part elöntésétől a halpusztuláson, algaburjánzáson keresztül a vízminőség olyan fokú romlásáig, ami már a tó turisztikai vonzerejének drasztikus csökkenéséhez vezethet.
Tovább tetézi a bajt, hogy a még meglévő nádasok közül keveset lehet jó minőségűnek nevezni, és azok is szigetszerűen helyezkednek el, nincs köztük lehetőség átjárásra. Igen elterjedt a babásodás jelensége, amikor a nyílt víz felé megbomlik a nádas egysége, ritkás foltokra (babákra) szakadozik, ezzel pedig elveszíti ökológiai értékét – sajnos a balatoni nádas többségét ma már ez jellemzi.
A nádat nem telepítik vissza
Jordán Ferenc szavai után nézzük, a nádasok kérdése miért épp most vált ennyire fontossá.
Az idei év egyik legemlékezetesebb és legnagyobb vihart kavaró természetkárosítása Balatonakaliban történt. Az Index alapján idén márciusban a 24.hu is megírta, hogy 150 méter hosszan, 8-12 méteres sávban taroltak le egy kiemelten védett nádast Balatonakali partjánál. A korábbi vadregényes kemping partjára egy villa- és üdülőparkot, egy hotelt és egy kávézót épít egy cég, amely viszont állítja, hogy nincs köze a nádirtáshoz.
A pusztítást már a kormányhivatal sem hagyta büntetlenül, júniusban megírtuk, hogy a beruházót egymillió forintra büntette, és arra kötelezte, hogy telepítse vissza a nádast.
Az Index legújabb cikke szerint egyelőre viszont semmi nem történt a lekopaszított part menti részen, az ingatlancég ugyanis a bírságot befizette, de a nádat nem akarja visszatelepíteni, ezért megfellebbezte a döntést.
Különleges betegség
Nem csak az északi parton lett kisebb a náddal borított terület, a déli parti Szántódon is megritkult a nádas. A Magyar Narancs számolt be arról, hogy a most épülő gigantikus beruházás, a Balaland területén, négyezer négyzetméter nád tűnt el.
A hatóságok szerint azonban a kérdéses területen „természetkárosítás gyanúja nem merült fel”. A lap szerint viszont érdekes, hogy ez a sajátos nádpusztulás, ez a különleges „betegség elsősorban azóta terjed a Balaton-parton, hogy egyes befektetők megjelentek a magyar tengernél.
E két fenti példa az utóbbi idők legnagyobb balatoni nádpusztulását/nádpusztítását mutatja be, de több településen (például Balatonudvariban) is vitát váltott ki a csökkenő nádas terület. Az igazsághoz viszont az is hozzá tartozik, hogy nemcsak a nagyberuházások, de az egyre gyarapodó stégek és a kisebb vízbejárók miatt is folyamatosan csökken a náddal borított terület.
Kiemelt kép: Bielik stván /24.hu
