Mindenki számára ismerős helyzet, amikor a jól megérdemelt pihenést a szobában döngicsélő, minden szabadon hagyott bőrfelületen percenként átgyalogoló legyek lehetetlenítik el. Ráadásul már gyerekként mindenki megtanulta, mennyire kellemetlen, akár fertőzést terjesztő lakótársak: kint a kutyagumit mászta össze, most az ételt. És persze ha az ember nincs résen, pillanatok alatt beköpik a húst.
A legyeknek nyilvánvalóan nem feltett szándéka a mi bosszantásunk, „idegesítő” mivoltukat életmódjukban kell keresnünk. Erről kérdeztük dr. Soltész Zoltán biológust, az MTA Ökológiai Kutatóközpont és a Magyar Természettudományi Múzeum kutatóját, a kétszárnyúak szakértőjét.
Rátapossák a bacikat az ételre
A legyek (a szúnyogokkal együtt) rendszertanilag a kétszárnyúak (Diptera) rendjébe tartoznak, hazánkban mintegy 6500 fajuk ismert. Otthonainkban leginkább a filantróp, azaz emberhez kötődő házi léggyel, valamint a köznyelvben döglégyként ismert fémes legyekkel és az erjedésnek indult gyümölcsöt pillanatok alatt nagy tömegben ellepő muslincákkal találkozhatunk. Témánkat tartva maradunk a házi legyeknél.
Logikus módon élelem reményében keresik az ember közelségét, eközben pedig valóban képesek kórokozókat elszórni, méghozzá három különböző módon. Először is mechanikusan: a trágyán, állati dögökön vagy bármely kétes tisztaságú helyen a lábukra ragadt kórokozók élelmiszereken és a bőrünkön kötnek ki, a legyek közvetítésével.
Nyállal és ürülékkel is fertőzhetnek
Másrészt a nyálukkal, amikor elkezdenek enni az asztalon kifolyt maradékokból vagy közvetlenül az ételből.
A legyek szájszerve nyalogatásra, szívásra alkalmas, ezért először kiöklendezik a nyálukat, vagy begyükből előemésztett táplálékot juttatnak vissza majd az így feloldott, elfolyósított, »előemésztett« pépet visszaszívogatják. A hányadékból kórokozók juthatnak a felületre
– részletezi a 24.hu-nak Soltész Zoltán.
Harmadrészt pedig az ürülékükkel kerülhetnek baktériumok akár közvetlenül az ételünkben is. A legyek emésztése rendkívül gyors, bélrendszerükben nem pusztulnak el például a trágyán korábban felszívogatott kórokozók, ezért a rovar jó eséllyel telepotyogtatja velük a konyhát és mindent, ami ott van.
A beköpött hús és gyógyító csontik
Kevés kiábrándítóbb látvány létezik, mint mikor a vasárnapi húslevesbe szánt karajban nyüzsögnek a légylárvák, vagy akár csak a petéket szúrjuk ki rajta. Az embernek megenni nyilván nincs gusztusa, pedig alapos főzéssel fertőzéstől nem kell tartani – a szakember viszont inkább a lárvák orvosi hasznosítására hívja fel a figyelmet.
A nehezen gyógyuló sebek kezelésére bevált módszer a légylárva-terápia, amikor steril lárvákat helyeznek a sebbe. Ezek kirágják az elhalt szöveteket, az élőt érintetlenül hagyják, miközben a keringést serkentő mikromasszázst is nyújtanak.
Precízebbek, mint a sebész szikéje, és például súlyos cukorbetegek esetén akár valamely végtag amputációjától is megmenthetik a beteget.
Kóstolgatják az embert
Egyszerű, mégis rendkívül érdekes oka van annak is, hogy a „szemtelen legyek” miért sétálgatnak elszántan, elűzhetetlenül és folyton vissza-visszatérve a bőrünkön:
Ízlelősejtjeik a lábukon találhatók, ha valamin »sétálgatnak«, azt valójában kóstolgatják, mintát vesznek, hogy ehető-e vagy sem
– emeli ki a biológus.
A szobában sem jókedvükből döngicsélnek elviselhetetlenül, hanem mert nem találják a kiutat. Összetett szemük jó látást biztosít, de a felbontása rosszabb a miénknél – cserébe viszont sokkal adott idő alatt több képkockát tudnak megkülönböztetni, rendkívül gyorsan képesek reagálni a veszélyre.
Elképesztően szaporák
Összességében viszont a legyek rendkívül fontos tagjai az ökoszisztémának, és nemcsak rengeteg bomló szerves anyag eltakarításával, hanem számos faj számára szolgálnak alapvető táplálék gyanánt. A fecskék utóbbi időben tapasztalható megfogyatkozásának is egyik oka az állattartás visszaszorulása, Soltész Zoltán szavaival: „a trágyát fecskévé alakítják”.
Még mindig a házi légynél maradva, e repülő rovarok élettartama körülbelül 30 nap, ezalatt a nőstény 4-5 alkalommal rak le tojásokat, összesen mintegy 1000-2000 darabot. Csupán elméletben, de ha mindegyikük túlélne és továbbszaporodna, az ötödik generáció már 15 millió, az év során pedig több, mint 2×1032 -en rovart jelentene egyetlen anyától. Ezek súlya már összemérhető lenne a Föld tömegével, ám a környezeti hatások és a ragadozók gondoskodnak róla, hogy ez ne történjen meg.
Az utolsó őszi generáció imágó formában, vagyis kifejlett egyedként képes áttelelni, hogy aztán az első melegebb tavaszi napon aktiválja magát, és megkezdi a tojásrakást.
Kiemelt kép:Bartomeu Borrell / Biosphoto / AFP
