Az Európai Unióban évente 25 ezer, világszinten 700 ezer ember haláláért felelős – nem egy pusztító vírusokról, hanem a már korábban kezelhetőnek tartott, de időközben antibiotikum-rezisztenciát kifejlesztő baktériumok és más mikrobákról van szó. Az antimikrobális rezisztencia (AMR) a modern orvoslás egyik legnagyobb problémája, és egyre csak romlik a helyzet: ha nem teszünk ellene, a 2015 és 2050 közötti időszakra leosztva már akár évi 10 millió emberre is felszökhet az áldozatok száma. Az eddig könnyen kezelt baktériumos fertőzésekbe halhatunk bele, mindezt azért, mert ész nélkül és óvatlanul szedjük a felírt antibiotikumokat. Csak egy érdekes statisztika: az Európai Bizottság adatai alapján a globálisan a felírt antibiotikumoknak mindössze a felét használjuk helyesen.
Ezekből is látszik, hogy nagyon fontos minél előbb megoldást találni a problémára, mielőtt még egy olyan szuperbaktériumot hozunk létre, amit nem tudunk semmivel kezelni. A francia Nemzeti Egészségügyi és Orvosi Kutatóintézet (National Institute for Health and Medical Research, INSERM) tudósai jó úton indulhattak el: két olyan antibiotikumot fejleszthettek ki, amelyek – igaz, csak rágcsálókísérletek során – nem váltottak ki rezisztenciát a betegséget okozó baktériumból, és képesek voltak kezelni Gram-pozitív és multirezisztens baktériumokat is.
Az INSERM és a Université de Rennes kutatói felfedeztek egy újfajta bakteriális toxint, amit a Staphylococcus aureus termel, és ami nem a már meglévő hatóanyagokból áll össze, hanem teljesen újakból. Ez a toxin képes a baktériumok két fajtáját, a Gram-pozitív és a nem Gram-pozitív baktériumokat is elpusztítani (az osztályozás a sejtfalak különbözőségére vezethető vissza). A kutatók létrehoztak úgynevezett peptidomimetikumokat, amelyek nagyjából leutánozzák a baktériumok által termelt peptideket, csak rövidebbek és kicsit módosítottak. Az így létrehozott húsz molekulából kettő is hatékonynak bizonyult a Staphylococcus aureus és Pseudomonas aeruginosa baktériumok ellen azoknál az egereknél, amelyek súlyos szepszisben vagy bőrfertőzésben szenvedtek.
A kutatás során az is kiderült, hogy a többi szervre nem káros a gyógyszer, legalább is egerek esetében. A hatékony dózis 10-50-szeresével is megismételték a kísérletet, és az állatoknak semmi bajuk nem lett tőle.
Fontos még azt is megjegyezni, hogy a baktériumok semmiféle rezisztenciát nem fejlesztettek ki az antibiotikumokkal szemben, ez adhatja az igazi értékét a hatóanyagból kifejlesztett gyógyszernek. A klinikai kutatások még hátra vannak, de ha emberi szervezetben is így viselkedik a hatóanyag, az áttörést hozhat az AMR megoldásában.
