Az ökoszorongás vagy klímaszorongás a pszichológusok előtt egyáltalán nem ismeretlen jelenség, már évek óta tapasztalható, hogy nő az ebben szenvedők aránya. A Yale Egyetem 2018-as kutatása szerint az emberek 70 százaléka aggódik, 29 százaléka nagyon aggódik, 51 százaléka pedig tehetetlennek érzi magát a klímaváltozással kapcsolatban. A statisztikák ellenére a legtöbben nem érzik, mennyien szenvednek a klímaszorongástól – írja a LiveScience.
Tudósok egyre inkább elismerik az ökoszorongás létezését, de egyelőre a pszichológiai betegségek között még nem szerepel hivatalosan. Az Amerikai Pszichológiai Társaság úgy definiálja, mint a “környezeti végítélettel szembeni folyamatos félelem”. Ennek is, mint minden más szorongásnak, a konstans tehetetlenség érzése adja a táptalajt, aki szorong, úgy gondolja, hogy nem tehet semmit az elkövetkező pokol elkerülésére. A tüntetek is megegyeznek a sima szorongáséval: folyamatos stressz, aggódás, izzadás, szédülés, pánikrohamok, álmatlanság.
Fotó: Bielik István/24.hu
2017-ben az Amerikai Pszichológiai Társaság egy hetvenoldalas tanulmányt adott ki arról, hogy a klímaváltozás hogyan hat az emberek mentális egészségére. Az idei éves gyűlésükön négy klímaváltozással kapcsolatos ülés is lesz. A pszichológusok komolyan veszik a helyzetet.
„Az ökoszorongás egy teljesen természetes reakció egy nagyon komoly problémára” – mondta a LiveScience-nek Maria Ojala, a svéd Örebro Egyetem pszichológusa. Szerinte éppen ezért lenne problémás klinikai diagnózist felállítani rá: ez egy racionális reakció, nem egy mentális probléma, annak ellenére, hogy tényleg szorongással jár.
Kutatások szerint a szorongás egy bizonyos szintig még jót is tehet az embernek, és a cselekvésre ösztönözheti. Csakhogy a klímaszorongásnál nem ez a helyzet, ezért érdemes kezelni, ha valaki úgy érzi, hogy jobban aggódik a helyzet miatt, mint ami egészséges lenne. Ilyenkor szakértők szerint a legegyszerűbb, ha saját lehetőségeinkhez mérten teszünk a környezetért, és töltünk el időt a természetben – egy friss kutatás szerint már akár heti két óra is számít.
