79 éve, 1940. június 14-én érkezett meg az első tömeges transzport az auschwitzi I. táborba – éppen azon a napon, amikor a Harmadik Birodalom bevette Párizst. Auschwitz mára a holokauszt egyik, ha nem a legfontosabb szimbólumává vált, noha eredetileg nem is kapcsolódott szorosan a zsidó népirtáshoz.
Éveken át fejlődött a pokol
Auschwitz történetében több olyan fordulópont is volt, amiket tekinthetünk a borzalom egy-egy kezdetének: a tábor megalapítását, az első foglyok megérkezését, az első gázkísérleteket vagy éppen Auschwitz II. (Birkenau) létrehozását – ezt már kimondottan a zsidók megsemmisítésének céljával alakítottak ki. Az I. tábor helyén már jóval a foglyok megérkezése előtt is álltak épületek, az Osztrák-Magyar Monarchia idején barakkokat emeltek a lengyel Oświęcim (Auschwitz) közelében. 1940 tavaszán az SS vezetésével ezeket alakították át, hogy időt és pénzt spóroljanak.
Alina Nowobilska történész és az első tömeges transzport témájának kutatója szerint 1940 júniusában túlnyomórészt lengyeleket szállítottak a táborba.
A tarnówi börtönből érkező foglyok többsége lengyel ellenálló, értelmiségi és katolikus pap volt – a tábor első lakói pedig német köztörvényesek voltak. Mikor megérkezett az első fogolycsapat, még terv szintjén sem léteztek a gázkamrák.
Az emberek többsége azt hiszi, hogy rögtön meg is kezdődött a zsidók meggyilkolása. Mintha nem történt volna semmi 1940 és 1942 között, mintha csak az 1942 utáni események léteztek volna
– mondta Nowobilska.
Bár Auschwitz I. eredetileg nem megsemmisítő táborként funkcionált, ez nem azt jelenti, hogy ne lett volna a kezdetektől maga a földi pokol. Az adminisztrációs központként és munkatáborként létrehozott Auschwitz I.-et úgy alakították ki, illetve úgy működtették, hogy a foglyokat minden szempontból dehumanizálják. A későbbi lakókat már a megérkezéskor megalázták a hírhedt, cinikus „Arbeit macht frei” („A munka szabaddá tesz”) felirattal.
A napkeltétől napnyugtáig tartó rabszolgamunka, a higiéniai körülmények, a kevés élelem, a rossz egészségügyi ellátás, a kínzások és a kivégzések miatt tömegesen haltak a foglyok, a nagy halálozási arány miatt pedig már 1940 augusztusában működni kezdett az első krematórium. A Zyklon-B-kísérletek viszont csak 1941 szeptemberében indultak meg, az első tesztet szovjet hadifoglyokon hajtották végre.
Októberben aztán Auschwitz II. építése is megkezdődött,
Ide már kifejezetten azzal a céllal szállították a többségében zsidó foglyokat, hogy megsemmisítsék őket.
Még mindig sok a kérdőjel
Piotr Setkiewicz, az Auschwitz-Birkenaui Állami Múzeum Kutatási Osztályának vezetője szerint Auschwitz története még ma is tele van kérdőjelekkel. Bár a tábor működése az SS által folytatott iratmegsemmisítés ellenére jól dokumentált, még mindig rengeteg a kutatnivaló. Az például kevéssé ismert, hogy a táborban tartott egyes csoportok helyzete miben különbözött.
A hivatalos dokumentumokban az eltérő származású foglyokat meglepően hasonló módon kezelik, a túlélők beszámolóiból viszont tudjuk, hogy a gyakorlatban voltak eltérések
– mondta a 24.hu-nak Setkiewicz.
További vizsgálatokat igényel az őrök mindennapjainak és táboron kívüli viselkedésének részletesebb megértése. Az SS tagjaitól leginkább a bűneikről beszámoló vallomások maradtak fenn, a hivatalos iratok pedig ritkán térnek ki az Auschwitzon kívüli tevékenységükre. Ennek megismerése mégis fontos lenne: olyan emberekről van szó, akik a táboron belül kegyetlen gyilkosként, kívül viszont többnyire átlagemberként viselkedtek. A téma kutatásában sokat segítenek azon beszámolók, amelyek az SS-tagok és családtagjaik mellett élő lengyel lányoktól származnak, igazán átfogó képet azonban ezek sem adnak.
Setkiewicz szerint a fő probléma az, hogy manapság meglehetősen kevés kutató foglalkozik a holokauszt, a náci terror, illetve Auschwitz történetével. Ennek oka részben az, hogy az irodalom, a film és a média miatt a téma nagy hangsúlyt kap, rengeteg tévhit ivódik be a köztudatba, ez pedig sok kutatót eltántorít.
A már ismert forrásanyag is megérdemli a felülvizsgálatot, sőt máig kerülnek elő újabb és újabb iratok – például újraminősített dokumentumok –, amik hozzájárulhatnak a tudományos kép árnyalásához. A kutatást tovább akadályozzák az etikai tényezők. Bár Auschwitz táborainál, illetve más hasonló lelőhelyeken még napjainkban is akadna feladata a régészeknek, kegyeleti okok miatt egyes területeken nem kezdenek bele az ásatásba.
A nehézségek persze nem jelentik azt, hogy Auschwitz története – a magukat gyakran holkauszt-revizionistának nevező tagadók állításával szemben – kőbe lenne vésve. A legújabb kutatási eredmények bizonyos esetben kifejezetten szenzitív részleteket érintenek. Az elmúlt évek vizsgálatai például felfedték, hogy a roma ellenállás napjának alapját jelentő esemény máskor zajlott le, mint korábban gondolták. A hagyomány szerint 1944. május 16-án Birkenau cigány származású foglyai passzív ellenállásba kezdtek, az újabb adatok szerint a felkelés azonban csak augusztus 2-3-án indult meg. Mivel a május 16-i dátum mára kiemelten fontos emléknap a roma közösség számára, érzékeny felfedezésről van szó.
Kiemelt kép: Jan Woitas/dpa-Zentralbild/AFP
