A hét elején Kövér László házelnök egy siófoki lakossági fórumon meglepő kijelentést tett:
Az emberek Európa-szerte a bevándorlást és a terrorveszélyt tartják a legfontosabb kérdésnek, de a főáramú, Brüsszelt is uraló politikusok óriási erőfeszítéseket tesznek azért, hogy ehelyett a jogállamiság, a kelet-európai országok hálátlansága vagy a klímaváltozás legyen a választás tétje.
Bár utóbb pontosított, és kijelentette, hogy az éghajlatváltozás problémáját a legfontosabb kérdések egyikének tartja, egyértelmű, hogy a kormány kommunikációjában kevés helyet kap a globális felmelegedés – az európai populisták többsége eleve nem tekinti fontosnak a témát, sőt sokan kifejezetten klímaszkeptikusak. Magyarországnak lenne hová fejlődnie a klímaváltozás elleni harc terén, csak lassan haladunk a fenntartható energiarendszerekre való átállás felé.
Csak a tünet, nem a betegség
A migráció csak egy tünet, amelynek egyik kiváltója a gazdasági és politikai tényezők mellett épp a klímaváltozás. A Kaliforniai Egyetem csapata már egy 2015-ös tanulmányban kimutatta, hogy az éghajlat átalakulásának komoly szerepe volt az arab tavasz kirobbanásában, Szíriában egyenesen polgárháborúhoz vezetett a jelenség.
A klímaváltozás hatására 2007 és 2010 között példátlan aszály sújtotta az országot, ami aztán élelmiszer- és vízhiányhoz, a munkanélküliség növekedéséhez, a lakosság városokba való áramlásához, társadalmi feszültséghez, utóbb pedig tüntetésekhez vezetett, a folyamat végül a konfliktus kirobbanásában és a tömeges elvándorlás megindulásában csúcsosodott ki.
A mezőgazdasági katasztrófához az is hozzájárult, hogy Szíria nem állt készen az extrém szárazságra, az ország agrárpolitikája pedig évtizedek óta téves volt. Szíriában többnyire jelentős csapadékigényű növények termesztésére fókuszáltak, a termés elvárt nagysága miatt viszont a termesztők sorra alakították ki az illegális kutakat, amelyek szép lassan felélték a vízkészleteket.
A szakértők a világ 157 országában benyújtott menedékkérelmeket vetették össze a hőmérsékletre, a csapadékmennyiségre és a fegyveres konfliktusokra vonatkozó adatokkal, és megállapították, hogy a klímaváltozás a szubszaharai régióban is növelte a háborúk és kisebb harcok kirobbanásának esélyét.
Az éghajlatváltozás az utolsó szög a koporsóban: ha egy ország nincs felkészülve a globális felmelegedés hatásaira, a politikai helyzetből adódóan pedig eleve feszültség van a levegőben, a szűkösebb évek erőszakhullámot, majd tömeges elvándorlást váltanak ki.
Ez csak a kezdet
A migrációt természetesen rengeteg faktor alakítja, a jelenség összetettségéből adódóan lehetetlen teljesen felszámolni a folyamatot. Bár a globális felmelegedés mérséklésével nem fognak eltűnni az elvándorló tömegek, az biztos, hogy a megfelelő lépések megtétele nélkül a helyzet sokkal súlyosabbá válik majd.
Európát főként a Közel-Kelet és Afrika felőli migráció érinti, ezeken a területeken az aszály lehet az elvándorlás egyik okozója. Az éghajlatváltozás ugyanakkor világszerte hozzájárulhat a migráció fokozódásához. A csendes-óceáni szigeteken például a tengerszint emelkedésével, Délkelet-Ázsiában pedig a rizstermelő vidékek számára elengedhetetlen olvadékvizek elapadásával kényszerítheti az embereket menekülésre. A víztartalékok csökkenése ráadásul globális szinten is krízist fog okozni, hiszen az ipar számos ágazata támaszkodik a vízre.
Szinte lehetetlen megjósolni, hogy pontosan hányan kerekedhet fel az éghajlatváltozás miatt. Egyes becslések szerint megfelelő intézkedések nélkül a század végére több száz millió vagy akár egymilliárd ember kényszerülhet otthona elhagyására. Elképzelni is nehéz, hogy a fogadó országon miként tudnának reagálni ekkora tömegek érkezésére. A migráció ráadásul csak az egyik következménye a globális felmelegedésnek, a mostani generációknak felfoghatatlan, milyen mértékben fog átalakulni a bolygónk, ha a mostani úton haladunk tovább.
Éppen ezért valójában az a meglepő, hogy az éghajlatváltozásnak mennyire kis szerep jut a mai közbeszédben.
Kiemelt kép: iStock
