A száz évvel ezelőtt még az észak-kanadai partoknál lévő pont napjainkra elmozdult a Jeges-tenger közepe felé – írja az MTI. A pont folyamatosan halad tovább Oroszország irányába.
Nagyjából 50 kilométert mozdul el évente. 1900 és 1980 között nem vándorolt sokat, ám az elmúlt 40 évben nagyon felgyorsult”
– nyilatkozta Ciaran Beggan, az edinburgh-i Brit Földtudományi Központ (British Geological Survey) munkatársa.
Az ötévenként módosított Mágneses Világmodellt (World Magnetic Model) eredetileg 2020-ban kellett volna módosítani, ám az Egyesült Államok hadereje nemrég a modell példátlanul korai aktualizálását kérte. A BGS és az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) mágneses modelljét többek közt a NATO, illetve az amerikai és a brit haderő is használja. A vándorló pólust a Föld belsejében lévő olvadt vas megjósolhatatlan változásai irányítják.
Beggan szerint az északi mágneses sarok elmozdulása befolyásolja a navigációt, elsősorban a Jeges-tenger Kanadától északra eső részén. Arnaud Chulliat, a Coloradói Egyetem szakértője hozzátette, a pólus gyors mozgása miatt ebben a régióban nagyobb az esély a jelentős navigációs hibákra.
Beggan szerint az északi mágneses sarok mostani elmozdulásait nem fogja észlelni az Északi-sarkvidéken kívül élők többsége, például ha New Yorkban, Pekingben vagy Londonban okostelefont használnak, mivel az autókban és mobiltelefonokban lévő navigációs rendszerek a műholdakból érkező rádióhullámokra épülnek.
Azt egyelőre nem sikerült kideríteni, hogy mi is áll a szokatlanul gyors pólusvándorlás hátterében.
Kiemelt fotó: Pixabay
