A Szittyaországból kiviharzó hunok féltucatnyi nép legyőzése után Pannónia birtoklásáért megütköztek a rómaiakkal. Fényes győzelmük után közös akarattal királyukká választották Attilát. A környező Itália ura és a német fejedelmek örök hűséget fogadtak neki, és rábeszélték, indítson hadjáratot nyugati tájak ellen.
Az alacsony termetű, széles mellű, szigorú tekintetű férfi éhezte a dicsőséget, ezért kötélnek állt: a Rajna mentén épült városokat elfoglalva Strassburgot az utak városává tette, majd a Rhone mellett, Catalaunumnál a rómaiak és tíz király egyesített seregével találta magát szemben. Nagyon rosszkor, hisz serege harmadát épp akkor küldte az Ibériai-félszigetre, de a harcot nem kerülhette el.
Olyan hatalmas összecsapást a világ nem látott addig, a kis patak vizét dühöngő áradattá fokozta a kiontott vér. Ismét a hunok diadalmaskodtak, Attila király szíve elbizakodott, a föld kerekségét félelem töltötte el, és ennek hallatára számos ország adóval és ajándékkal szolgált neki.
Innen folytatjuk történetünket félretéve a történettudományt, továbbra is a magyar krónikás hagyomány alapján írunk őstörténetünkről úgy, ahogy azt elődeink ránk hagyták, ahogy ők hitték és tudták. Válogatásunk önkényes, a teljesség igényére sem törekszik, csupán mesélünk.
Feldúlta „egész Franciaországot”
Attila és hunjai pár napig a csatatéren időztek még, majd Gallia legjelentősebb városa, a korábban sikerrel ellenálló Reims ellen indultak. Most könnyen elfoglalták, a király tűzzel-vassal pusztított el mindent, mit ott talált.
A Képes Krónika beszámolója szerint:
…így dúlta fel egész Franciaországot és Flandriát, eljutott Kölnhöz, ahol a hunok kegyetlenül legyilkolták Szent Orsolyát, a brit király leányát tizenegyezer szűzzel. Kölnnél átkelt a Rajnán, majd behatolt Thüringiába, Eisenach városában ünnepélyesen udvart tartott; sereget küldött a dánok, normannok, frízek, litvánok és ruténok ellen, ezeket legyőzte és szolgálatába hajtotta.
Ezt követően hazaért fővárosába, Sicambriába, ahol azonban nem várt helyzet fogadta. Megválasztása után ugyanis Attila magát a magyarok királyának, a földkerekség rémének, Isten ostorának neveztetve a Tiszától a Donig terjedő hun területek fejedelmévé és bírójává öccsét, Budát rendelte.
Így lett Óbuda
A nyugati hadjáratból viszont arra kellett hazaérnie, hogy Buda „az uralkodásban áthágta a kiszabott határokat”. Nyilvánvalóan a maga szakállára kezdett el uralkodni, önállósodott, de legalábbis áthágta az Attila szabta határokat, ami a krónikában úgy csúcsosodik, hogy Sicambriát saját magáról Budavárának neveztette. Attila ezért amint megérkezett:
…bement a pannóniai Sicambria városába, ahol is saját kezével ölte meg öccsét, Budát, és tetemét a Dunába vetette;
Mind a hunoknak, mind más népeknek ezután megtiltotta, hogy a várost Budavárának nevezzék, hanem „Attila fővárosának neveztette”. A germánok megrettentek, ők ettől fogva Eccylburgnak nevezték – ami annyi, mint Attila fővárosa – a magyarok azonban nem törődtek a tilalommal:
Attila öt évig ki sem mozdult Sicambriából, de így is magabiztosan irányíthatta roppant birodalmát. Őrszemeket helyezett el ugyanis minden égtáj felé a fővárostól kiindulva és egymástól olyan távolságra, hogy azok egymás kiáltását meghallhassák Kölntől Litvániáig, a Dontól Zára városáig.
