A Chicagói Egyetem munkatársainak új kutatása segíthet megoldani az elefántok nagy rejtélyét – számol be a Science Alert. A felfedezés ráadásul a Richard Petóról elnevezett Peto-paradoxon feloldásához is közelebb viheti a szakértőket.
Az ellentmondás lényege, hogy elméletileg minél több sejtje van egy állatnak, annál nagyobb valószínűséggel alakulhat ki a szervezetében rák. Bár az elképzelés az adott fajon belül igaz – a nagyobb testű kutyák például hajlamosabbak a daganatos megbetegedésekre -, az eltérő fajok közt már nem áll fenn az összefüggés.
Az állatoknál a halálesetek 5 százaléka köthető rákhoz, míg a méretre jóval kisebb embereknél ugyanez az arány 11-25 százalékot jelent.
Egy 2015-ös tanulmány egy speciális génben vélte felfedezni az elefántok rákellenes védelmének okát. A TP53 olyan anyagot állít elő, amely képes kimutatni a sejtekben a DNS-károsodást, majd vagy a hibák kijavítására, vagy önpusztításra serkenti az érintett sejtet. A legtöbb állatban a gén két másolatban fordul elő, az elefántokban azonban húsz másolat található.
A probléma az, hogy az elefántok életciklusa igen hosszú, így nem lehet úgy tanulmányozni őket, mint a laboratóriumi egereket.
Vincent Lynch kollégáival ezért szövetmintákat gyűjtött be elefántoktól, illetve az élőlények kisebb rokonaitól, például a manátuszoktól és a szirtiborzoktól. Ezután rákkeltő anyagokkal támadták meg a sejteket.
Lynch szerint az elefántok sejtjei azonnal elhaltak, rokonaikkal ellentétben teljesen intoleránsak voltak a DNS-károsodásokkal szemben.
A kutatók a kísérlet során az úgynevezett leukémia gátló faktorra (LIF) koncentráltak. Korábbi vizsgálatok már rávilágítottak, hogy ez a gén hozzájárulhat a daganatok elnyomásához, bizonyos esetekben azonban épp elősegítheti a rák létrejöttét.
A TP53-hoz hasonlóan a LIF-ből is rengeteg másolat található az elefántok genetikai állományában. Valójában egyáltalán nem ritka, hogy egy aktív génnek több alvó vagy halott mása is legyen. Az efféle géneket pszeudogéneknek nevezik.
Az elefántokban az egyik LIF pszeudogén, a LIF6 a DNS sérülésének hatására „bekapcsolódik”. Bár a DNS károsodását a TP53 is érzékeli, úgy tűnik, hogy valójában a LIF6 végzi el a piszkos munkát, és indítja be a sejthalált.
Az új eredmények remélhetőleg segítenek a kutatóknak jobban megérteni a rák, illetve a betegség elleni védelmi mechanizmus működését.
Egyébként nem az elefántok az egyetlen állatok, melyek képesek hatékonyan felvenni a harcot a daganatokkal. A csupasz turkálók például szinte sosem lesznek rákosak.
Kiemelt fotó: Thinkstock
