1986. április 26-án robbanás rázta meg a Csernobil és Pripjaty közt fekvő Vlagyimir Iljics Lenin atomerőművet. A 4-es blokkon egy rosszul szervezett, majd a biztonsági szabályok többszörös durva megsértésével végzett kísérlet miatt 1 óra 24 perckor gőzrobbanás történt. Megsemmisítette a reaktor fedelét, összezúzta a hűtőcsöveket és lyukat robbantott a tetőbe, majd tűz ütött ki, újabb detonációk következtek. Nagy mennyiségű sugárzó anyag jutott a levegőbe.
Hazudtak és elkenték
A szovjet vezetés egészen addig titkolta a tragédia tényét, amíg nyugati mérőállomások (először Svédországban) hírt nem adtak az érzékelt radioaktív felhőről. Hallgattak a „baráti országok” kormányai és sajtója is, a lakosság napokig, hetekig nem jutott megbízható, hivatalos információhoz a szükséges óvintézkedésekről. A propaganda később is elbagatellizálta a világtörténelem máig legnagyobb nukleáris balesetének következményeit.
Hazánkban is csak suttogva terjedtek a hírek. Bedő Iván, a Magyar Rádió hírszerkesztőségének turnusvezetője április 28-án este a BBC-re hivatkozva beszámolt a történtekről, de a rádió vezetése másnap hajnalban letiltotta a hírt, Bedő fegyelmit kapott.
Ukrajnában az erőmű környékéről mintegy 116 ezer embert kellett evakuálni, az erős sugárzás miatt a létesítmény 30 kilométeres körzete ma is tiltott veszélyzóna, és jó ideig az is marad.
A veszélyzónában forgatott a TVN stábja a reaktor fölé épített új szarkofág összeállításáról, illetve exkluzív felvételeket készített a körzetről, megszólaltatta a katasztrófa szemtanúit, filmjüket április 26-án este adja a Spektrum Televízió:
Rövid távon beton
A közvetlen életmentés után a legfontosabb és egyben legnehezebb feladat az volt, hogy a szennyező forrást elzárják a külvilágtól, és megakadályozzák a radioaktív por terjedését. Villámgyorsan kellett cselekedni:
Nagy, egyben sajnos sok áldozattal járó teljesítmény volt, ahogy gyakorlatilag néhány hónap alatt összeszedték és betonnal fedték a romokat, majd több méter vastag vasbeton szerkezetet építettek rá. Ez volt az úgynevezett betonszarkofág
– mondja a 24.hu-nak Perger András, a Greenpeace Magyarország szakértője.
Rövid távon tényleg jó megoldás volt, de nem bírta sokáig. Vagy a nagy kapkodásban nem megfelelő minőségű betont használtak és/vagy a sugárzás illetve az időjárás kezdte ki, de az építmény repedezni kezdett.
Az acél 100 évig véd
Az új, „acélszarkofágot” 2011-ben kezdték el építeni, 2016 novemberében, négynapi munkával tolták a sérült négyes blokk fölé. A 110 méter hosszú, 257 méter széles és 105 méter magas építmény a világ legnagyobb mozgatható kupolája, 1,5 milliárd euróba került, amihez Ukrajna jelentős nemzetközi segítséget kapott.
Az acélszerkezet hermetikusan lezárja a 4-es blokk teljes területét, többet takar, mint a korábbi betonszarkofág, élettartamát száz évre teszik. A kupola alatt pedig végre megkezdődhetne a lényegi munka: a régi szarkofág elbontása, és a sugárzó roncsok eltakarítása. Legalábbis elméletben.
A gyakorlatban nincs pénz a romok eltakarítására, de a konkrét terv és technika is hiányzik, emellett azt sem tudni, hol és hogyan lehetne biztonságba helyezni a sugárzó romokat. Úgy tűnik, a nemzetközi közösség most csak az acélkupola felállítására tudott összefogni, a folytatást menet közben kellene kitalálni
– fogalmaz Perger András.
Veszélyes hely évezredekig
Ami a 30 kilométeres veszélyzóna jövőjét illeti, jó ideig tiltott terület marad. Hatalmas mennyiségű, hosszú felezési idejű izotóp szóródott szét, a Greenpeace szakértője szerint
Addig is marad szörnyű memento, és élő tudományos labor, ahol atomkatasztrófák természetre gyakorolt hosszú távú hatásait vizsgálhatják a kutatók.
Felmerült, miszerint óriási napelemfarmot telepítenek a minden másra alkalmatlan térségben, de Perger András nem tartja jó ötletnek az építő és üzemeltető személyzet, a ki-be járkáló emberek egészsége miatt.
A sugárterhelés még azok számára is veszélyes lehet, akik csak turistaként, pár órát töltenek a veszélyzónában
– teszi hozzá.
Jelenleg Oroszországban még több olyan típusú atomerőmű üzemel, mint a csernobili volt, ezért ezekben elméletileg bekövetkezhetne hasonló baleset. Az iparág szerint pont ugyanilyen tragédiától ennek ellenére nem kell tartanunk: a szakemberek tanultak a hibákból, ezért a reaktorokba számos védelmi rendszert építettek be, amelyek elvileg megakadályoznának egy „újabb Csernobilt”.
Öregszenek a reaktorok
Más balesetek viszont bárhol, bármikor előfordulhatnak előre nem látható okból, olyan ez, mint a repülőgép-szerencsétlenségek: a Germanwings járatának 2015-ös tragédiája előtt ki gondolta volna, hogy egy pilóta hegyoldalba csapódik a gépével, mert öngyilkos akar lenni?
Vagy például az olyan „újítások”, mint a Roszatom úszó nukleáris erőműve, amit az első tervek szerint az ötmilliós Szentpétervár kikötőjében töltöttek volna fel üzemanyaggal, és kezdték volna meg a tesztüzemet. A komoly tiltakozás hatására azonban a beüzemelés helyszínét Murmanszkba helyezték át. Az úszó erőmű jelentette potenciális veszélyforrásokról itt olvashat.
Kiemelt fotó: Spektrum
