Néhány száz, talán ezer év múlva az ember mint faj szinte biztosan elhagyja a Földet, és meghódít ma még idegen planétákat. A kérdés csak a mikor, és hogy kihúzzuk-e addig? Merthogy jelenleg egyetlen bolygónk van, ennek törékeny egészségét kellene megóvnunk, mielőtt késő lesz.
Április 22. a Föld napja immár 48, Magyarországon 28 éve, ma már a világ 175 országában. Egyik jelmondata:
Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?
Eltemet a műanyag
Idén kiemelt téma a műanyagmentes világ, és hogy az egyén hogyan képes megváltoztatni a világot, arról itt talál információt. A Greenpeace Magyarország közleménye egy közelmúltbeli tanulmányt idéz, miszerint a világ össze műanyagának csupán 9 százalékát hasznosítják újra.
Nem csoda, hogy az előrejelzések szerint 2050-re több műanyag szemét lesz tengereinkben, mint hal, napról napra érkeznek a hírek műanyagtól elpusztult tengeri emlősökről, hüllőkről, halakról, madarakról. Sőt, már ásványvizeink is szennyezettek:
Az idei Föld napja előtt több mint egymillióan követelték, hogy világszerte radikálisan csökkentsék az eldobható műanyagok használatát.
Mindent elveszíthetünk
Most ezen a hangsúly, de a problémának csak egy kis szelete. A természet egyensúlyát nehéz felborítani, de úgy tűnik, nekünk többfrontos támadással mégis sikerülni fog: klímaváltozás, a víz és a talaj elszennyezése, erdőirtás, élőhelyek eltűnése, fajok kipusztítása – a teljesség igénye nélküli felsorolás. Az épület recseg és ropog, idő kérdése mikor dől a fejünkre: a sok „talán még megússzuk” folyamat egyik pillanatról a másikra öngerjesztővé, megállíthatatlanná és végzetessé válhat.
A számtalan, sokszor még nem is ismert következmény egyetlen okra vezethető vissza: túlfogyasztás.
A fogyasztás, bolygónk erőforrásainak kihasználása objektív módon mérhető az ökológiai lábnyommal, megmutatja a természeti erőforrások kihasználásnak mértékét akár az egyén szintjére lebontva. Utóbbi kiszámításához itt egy kis segítség.
Két Föld kellene
Az ökológiai lábnyom úgynevezett globális hektárban adja meg, adott ország, gyár, közösség vagy személy adott életvitelének fenntartását mekkora terület erőforrásai tudják biztosítani. Hat eleme van:
a fosszilis energiahordozók elégetéséből származó CO2 elnyeléséhez szükséges erdő és tenger területét;
- a tenyészett állatok számára szükséges legelők területét;
- az elfogyasztott, feldolgozott halak számára szükséges vízfelületet;
- a megművelt termőföldek területét;
- az éves faigényt biztosító erdő területét;
- az emberi infrastruktúrához szükséges beépített területet
Ez alapján ha mindenki úgy élne, mint Luxemburg lakói, a szükségleteket 9,1 Föld tudná biztosítani, az Egyesült Államok igényeit 4,8, de ha „csak” a magyar átlagot terjesztenénk ki hétmilliárd emberre, az is 1,9 . Sok fejlődő ország esetén lényegesen kevesebbről van szó, így jön ki a globális átlag 1,7-re.
Hitelből élünk
Ráadásul a helyzet nagyon gyorsan romlik. Túlfogyasztás napjának nevezzük, amikor természeti erőforrások iránti igényünk és károsanyag-kibocsátásunk eléri azt a szintet, amit a természet egy éven belül még újra tud termelni, illetve el tud nyelni. A ’70-es években ez a nap december utolsó harmadára esett, tavaly már augusztus 2-ára. Néhány évtized alatt a mondhatni optimális állapottól eljutottunk oda, hogy hét hónap alatt elhasználtuk az egy évre elegendő erőforrásokat.
Jogos a kérdés, hogyan használhatunk többet abból, ami évről-évre adott? Mert a jövőt éljük fel: erdőirtás, túlhalászás, a talaj kifosztása, túlzott vízhasználat, környezetszennyezés. Kiváló szemléltető példa egy család, amelynek komoly összeg pihen a bankszámláján, cserébe viszont egyetlen bevételi forrását annak kamatai jelentik.
Ha ezzel beérik, biztonságban élhetnek, ám ahogy „túlfogyasztásukkal” rendre megkurtítják a tőkét, úgy a saját lábuk alól húzzák ki a talajt.
Így állunk 2018. április 22-én, a Föld napján, és amire mérget vehetünk az annyi, a túlfogyasztás napja idén is előbb jön el a tavalyinál. Ám ne feledjük, ahogy a kínálat a kereslet, úgy a világ jövője egyéni döntésünk függvénye.
Kiemelt kép: NASA
