Csuklás (tudományos nevén singultus) akkor alakul ki, amikor a rekeszizom hirtelen összerándul. A jelenséget számos dolog kiválthatja, például a bolygóideg vagy a nyelvgaratideg ingerlése, a túl gyors táplálkozás, az alkoholfogyasztás, a dohányzás vagy éppen a köhögés.
Egyes elképzelések szerint az összerándulás az epilepszia egyik változata lehet, más kutatók viszont úgy vélik, hogy a csuklás a magzat légzőizmait erősíti. Előbbi elméletnek ellentmond, hogy az egészséges emberek is csuklanak, utóbbi hipotézissel pedig az a probléma, hogy az apró összehúzódások kevéssé fejlesztik az izmokat.
2003-ban a Christian Straus vezette kutatócsapat felvetette, hogy a csuklás megértéséhez érdemes evolúciós magyarázatokat keresni. A kutatók arra jutottak, hogy a jelenség igen távoli őseinknél, a korai kétéltűeknél alakulhatott ki.
A tudósok az ebihalak légzését elemezve felismerték, hogy fejlődésük egy bizonyos szakaszán, amikor már tüdejük is van, de még kopoltyúval is rendelkeznek, csuklásra emlékeztető aktivitást mutatnak. Hasonlóan lélegezhettek a primitív kétéltűek is.
A csuklás ingere talán azért maradt fenn az emlősöknél, mert segítheti fiatal korban a szopás tökéletesítését, illetve a nagyobb tejmennyiség lenyelését.
Van gyógymód
És hogy van-e „gyógymód” a csuklásra? Nos, a népi gyógymódok többsége hatástalan, igaz, bizonyos technikáknak van tudományos alapja.
A légzés visszatartása például segíthet. A légzéskorlátozás miatt nő a vér széndioxidszintje, ami megemeli a vérsavasságot. Emiatt megváltozik a tüdő savbázis egyensúlya, melynek eredményeként gyengül az idegek működése, így a rekeszizmok is megnyugodhatnak.
Meglepő lehet, de Előfordul ugyanis, hogy a jelenség hosszú időn át, akár hónapok elteltével sem akar múlni. Ilyen esetekben a szakértők nyugtatókkal, hányás- és görcsoldókkal, a nyelv-garat ideg ingerlésével, szélsőségesebb esetben pedig műtéttel igyekeznek kezelni a szűnni nem akaró csuklást.
(Kiemelt kép: Thinkstock, via: IFLScience, Live Science)
