Mivel Magyarország területén kevés lelet maradt fenn az újkőkor előtti vadászó-gyűjtögető őslakosságtól, sokáig csak találgatni lehetett arról, hogy milyen kapcsolatban álltak a később bevándorló földművesekkel. A 2000-es évek közepe óta azonban egyre több a régészeti genetika eredmény az újkőkori emberek mitokondriális DNS-éről.
A kutatásoknak köszönhetően többek közt az is kiderült, hogy az első földművesek a Krisztus előtti 6. évezredben Anatólia felől érkeztek a Dunántúlra, és innen terjeszkedtek tovább az északnyugati területek felé, egészen a Közép-Elba és a Rajna vidékéig.
Az új, Nature folyóiratban megjelent tanulmány célja a az őskori európai populációk genetikai kapcsolatainak modellezése – számol be az MTA oldala. A David Reich által vezetett csoport többek közt olyan kérdésekre kereste a választ, hogy milyen ütemben történt a keveredés a földművesek és az őslakosok között az egyes régiókban.
A szakértők a korábbi mitokondriális DNS vizsgálatokra építve elemezték a Kárpát-medencében, a Közép-Elba vidékén és az Ibériai-félszigeten begyűjtött csontmintákat.
Az adatok alapján az újkőkor és rézkor során mindhárom vizsgált térségben fokozatosan nőtt a vadászó-gyűjtögetők genetikai örökségének aránya. Az elemzés folyamatos génáramlás fedett fel a kevesebb vadászó-gyűjtögető elemmel bíró földműves populációk felé. A génáramlás a Kárpát-medencében volt a legalacsonyabb mértékű, de itt is megkezdődött már az újkőkor elején.
A szakértőknek a jégkorszaki vadászó-gyűjtögető közösségek genetikai megkülönböztetésével, illetve ezen csoportok későbbi genetikai lenyomatával sikerült kimutatnia a helyi keveredéseket a két csoport között.
Őskori keveredések
Az eredmények alapján a Kárpát-medencébe érkezett földművesek bevándorlásuk után nem sokkal léptek kapcsolatba a helyi vadászó-gyűjtögetőkkel. Az alföldi földművesek gyorsabban keveredtek az őslakosokkal, mint a dunántúliak. Az újkőkor végére és a rézkorra az Alföld és a Dunántúl populációinak genetikai különbségei kiegyenlítődtek.
Az egykori Kárpát-medencei emberek adataival a kutatók olyan kvantitatív modellt állítottak fel, és teszteltek, amely a vadászó-gyűjtögetők és a földművesek térbeli és időbeli keveredését írja le.
A Kárpát-medence modellje alapján egy kezdeti vadászó-gyűjtögető népességtől származó hatást mutattak ki, igaz, ez csupán a földművesek génállományának 2-5 százalékát érintette. Az ezt követő időszakokban aztán a folyamatos beáramlás hatására a vadászó-gyűjtögető genetikája a rézkori populációkban a 10-12 százalékos szintet is elérte.
Ez azt jelenti, hogy igen dinamikus volt a vizsgált közel 3000 éves időszak a népességek kapcsolatait tekintve, annak ellenére hogy komolyabb bevándorlást a rézkor vége előtt nem tapasztaltunk
– mondta az mta.hu-nak Szécsényi-Nagy Anna. A kutató hozzátette: „ma a Kárpát-medencében Krisztus előtt 6000–3000 között élt emberek genetikai történetét ismerjük legpontosabban az őskorból”.
A tanulmány hatására remélhetőleg újabb hasonló vizsgálatok indulnak majd meg, melyek hozzájárulhatnak az őskori Európa más-más területeinek alaposabb megértéséhez.
(Kiemelt kép: MTA BTK Régészeti Intézet/Mende Balázs)
