A legtöbb főemlős faj példányai egyenlő arányban jobb- vagy balkezesek, ellentétben az emberekkel, akiknek a 90%-a jobbkezes. De miért van ez? Egy friss kutatás szerint a választ lehet, hogy a szánkban kell keresni.
Az emberi agy két, nagyjából egyforma félből áll, ahol a bal agyfélteke irányítja a nyelvet és a motoros képességeket, míg a jobb agyfélteke a vizuális-térbeli figyelemért felelős. Az agyi lateralizáció, azaz hogy egyes kognitív funkciók az agy egyik vagy másik oldalán válnak dominánssá, egyedülálló az emberi fajnál, és ez a megnövekedett intelligenciával magyarázható.
A legkorábbi kőszerszámok, amiket mai Kenya területén találtak, mintegy 3,3 millió évesek lehetnek. A korai kőfaragás nagymértékű ügyességet követelhetett meg őseinktől. Azt kísérletekből tudjuk, hogy az eszközkészítés során az agy bal féltekéje aktív. Az agyféltekék viszont az emberi test ellentétes oldalát irányítják, vagyis az agyi lateralizáció és a jobbkezesség dominanciája kéz a kézben járnak.
És hogy jönnek a képbe a fogak? Nos, a probléma az, hogy nagyon ritka az, hogy a régészek ugyanannak az előembernek a bal és a jobb karcsontjait is megtalálják, főleg az ember evolúciójának legrégebbi időszakából. E nélkül értelemszerűen összehasonlítani sem lehet őket, és azt sem tudhatjuk, hogy volt-e valamilyen méret- vagy formabeli különbség a kettő között, ami eltérő használatra utalt volna.
Ezzel szemben a fogak jellemzően jó állapotban szoktak előkerülni. Olyannyira, hogy akár a fog felületén lévő sérülések is láthatóak maradnak, ami a kutatók szerint segít a kezesség kérdésének eldöntésében.
Egy korábbi tanulmányban már megállapították, hogy a Neander-völgyi ember első fogain azért keletkezhettek a karcolások, mert az egyik kezükkel és a fogukkal rögzítettek valamit, amin aztán a másik kezükben tartott kőszerszámmal dolgoztak, és a kő időnként megsértette a fogukat. Ezeket a mozdulatsorokat aztán egy kísérlet során reprodukálták úgy, hogy a résztvevők fogvédőt viseltek. Ebből kiderült, hogy a fogon keletkezett csíkok enyhén jobbra dőltek, amennyiben az alany a bal kezében és a foga közt tartotta az anyagot, és a jobb kezében lévő kővel dolgozott rajta.
Egy új kutatás a Homo habilis (szó szerint: az ügyes ember, aki mintegy 1,8 millió évvel ezelőtt járta a mai Tanzánia szavannáit) felső állkapocscsontját vizsgálta.
A tanulmány szerzői számos rovátkát fedeztek fel a fogak elülső oldalán, és nagy teljesítményű mikroszkóppal közelebbről is megvizsgálták őket. Érdekes módon az összes rovátka közel fele jobbra dőlt. Különösen sok jobbra hajló rovátka volt négy első fogon: a középső metszőfogakon, a jobb oldalsó metszőfogon és a jobb szemfogon. Ez arra a következtetésre vezette a szerzőket, hogy a legtöbb sérülést az előember jobb keze okozta.
Az állkapocscsont egyrészt azért fontos, mert ez a legkorábbi lelet, amely a jobbkezességet bizonyítja. Másrészt viszont azt is mutatja, hogy 1,8 millió évvel ezelőtt élt őseink agya már figyelemreméltó rendezettséget mutatott. Ennek köszönhetjük, hogy elkezdtünk kőszerszámokat készíteni, és valószínűleg a nyelv kialakulásának is ez az alapja. A jobbkezesség tehát sokkal több, mint az egyik oldal előnyben részesítése a másikkal szemben.
(IFLS)
