“Vajon miért épp a Doom?” – tehetnénk fel a kérdést.
Guillaume Lample és Devendra Singh Chaplot, a kutatást bemutató tanulmány szerzői felhívták a figyelmet, hogy a mesterséges intelligenciákat eddig főleg olyan játékok használatára tanították meg, ahol a gép azonnal látja az ellenfelek lépéseit – ilyen például az Altari 2600-on űzhető Chess and Go.
A Doom viszont sokkal jobban hasonlít a valódi világra. Nem, nem a démonok és a földön heverő fegyverek, hanem a háromdimenziós környezet és a rejtett adatok miatt.
A szakértők szerint ebben a rendszerben sokkal nehezebb dolga van a mesterséges intelligenciának, mint a kétdimenziós modellekben. A programnak bonyolult navigációt kell végeznie a terepen, tárgyakat kell gyűjtenie, sőt, az ellenséget is fel kell ismernie. A belső nézet miatt a gép feladata sokkal inkább hasonlít a valóság robotikai küldetéseire.
Tehát mit is csinál a program, amikor játszik? Röviden fogalmazva: egyszerre két dolgot. Egyrészt folyamatosan mozog a térben, és próbálja begyűjteni a tárgyakat; másrészt pedig az ellenségeket kutatja. A szakértők ennek megfelelően két lépcsőben készítették fel az intelligenciát a játékra.
Első körben egy üres pályán tanították meg a tájékozódásra, ahol jutalmat kapott a tárgyak felvételekor, míg büntetést, ha a lávára lépett. Egy bő egyhetes kiképzés után a gép már gond nélkül haladt a Doomban, pár órányi felkészítést követően pedig már az ellenséget is képes volt azonosítani. A gyakorlás után a program előbb emberi felhasználók oldalán harcolt a játék által irányított egységek ellen, majd következtek a véres deathmatchek és az emberi ellenfelek.
Mondanunk sem kell, a mesterséges intelligencia agyonnyerte magát – igaz, egyszer-kétszer azért őt is kilőtték.
Bár a Doom messze nem a legbonyolultabb program, azért elég hátborzongató belegondolni, hogy néhány napig tartó tanulással milyen eredményeket ért el a gép.
Ha bírja a gyomra az állandó forgolódást, itt megtekintheti a mesterséges intelligencia mészárlását:
(Via: Popular Science)
