A mai nyugati kultúra bölcsőjeként emlegetett Hellász a teljes pusztulás rémével nézett szembe a Krisztus előtti V. században: a kor leghatalmasabb birodalma indított ellene támadást. I. Dareiosz perzsa nagykirály elfoglalta a kis-ázsiai görög városállamokat, majd 490-ben seregét az európai görög területek ellen indította.
A becslések szerint 25 ezer (de inkább kevesebb) perzsa harcos Marathónnál szállt partra, ezt a síkságot találták alkalmasnak arra, hogy maximálisan kihasználják lovasságuk előnyeit. Velük szemben mintegy 12 ezer görög sorakozott fel Miltiadész vezetésével, a támadók létszámfölénye tehát a közvélekedéssel ellentétben nem volt ijesztően nagy. Persze, így is kétszeres túlerőről beszélünk.
Győzelem hírét vitte a futó…
A két had hosszasan nézett egymással farkasszemet, mígnem Kr.e. 490. szeptember 12-én hajnalban a görögök meglepetésszerű támadást indítottak. Oly jól sikerült a rajtaütés, hogy a perzsa lovasság ki is maradt az ütközetből. Dareiosz katonái leginkább íjászatban jeleskedtek, ám a hopliták pillanatok alatt a nyakukon voltak, és kierőszakolták a közelharcot. Ebben pedig a masszív alakzatban küzdő görögök verhetetlenek voltak.
A perzsa gyalogosok kisebbik részének sikerült a hajókra menekülniük, ám a többieket bekerítették és lemészárolták. A perzsák erre félbeszakították a hadjáratot, és hazatértek, hogy majd csak 10 évvel később, Xerxész vezetésével térjenek vissza.
… aki nem is létezett …
Az igazságot keresve viszont elég sok az ellentmondás. A későbbi források sem a futó nevében, sem abban nem értenek egyet, hogy fegyveresen tette-e meg a távot, vagy sem. Sőt, a Kr.e. IV. századi Hérakleidész csak a futó nevét említi, sem a fegyverekről, sem haláláról nem szól – olvasható Németh György cikkében a Rubicon Történelmi Folyóirat egy korábbi számában.
Hérodotosz, a görög-perzsa háborúk történetírója pedig egyáltalán nem tud marathóni futóról. De említ egy követet, egy nagyon gyors futót, akit az athéniak még a csata előtt Spártába küldtek segítségért. A későbbiekben valahogy ez a követjárás, a futás, szónoki fogások, és a győzelem még emlékezetesebbé tételének vágya gyúrhatta össze a marathóni futó alakját.
… de volt helyette 9000
A valóság viszont nagyszerűbb, mint a hagyomány. Hérodotosz így ír:
Akárhogy volt is, a perzsák megkerülték a Szuniont. Az athéniak pedig hanyatt-homlok rohantak vissza, hogy városuk ne álljon védtelenül, és sikerült is megelőzniük a barbárokat. A marathóni Héraklész-szentélytől jöttek, és a künoszargészi Héraklész-szentélynél vertek tábort. A barbár hajóhad Phaléronig nyomult előre, mert akkoriban az volt az athéniak kikötője, ott horgonyt vetettek, kisvártatva azonban hazaindultak Ázsiába.
Mit jelent ez? A csata után nem egyetlen ember, hanem a teljes, kilencezer fős athéni gyalogos had “futott” haza, hogy megelőzze az ellenség hajóit, megmentse városát. És ők valóban teljes fegyverzetben tették meg a távot a lehető leggyorsabban.
