Amerikai történészek az Egyesül Államok három legjelentősebb elnöke közt tartják számon. Nem született “bíborban”, fiatalkorát a vadnyugaton töltötte a pionírok jellemző életével: vadászattal, favágással. Iskolába mindössze 18 hónapot járt, ám autodidakta módon később széles körű műveltségre tett szert.
Huszonkét évesen, 1831-ben saját lábára állt, megházasodott, révészként dolgozott, boltot nyitott, részt vett a az indiánok elleni háborúban, és egy kis földbirtokot is szerzett. Politikusi karrierje 1834-ben indult, amikor illinosi képviselő lett, 20 év múlva bekerült a Kongresszusba a republikánus párt színeiben, majd 1860-ban őt választották az Egyesült Államok elnökévé.
Elkötelezett vezető
Kezdettől fogva a rabszolgaság eltörlése és a földdel nem rendelkező fehér férfiak szavazati jogának megadása érdekében szállt síkra, később szövetségi szinten is az abolicionista, azaz a rabszolgaság-ellenes mozgalom vezéralakja lett. Az amúgy is pattanásig feszült helyzetben elnöki beiktatása volt az utolsó csepp a pohárban: 1860 végén hét déli állam jelentette be kilépését az Unióból, a következő év elején példájukat még négy követte.
Lincoln nehéz helyzetbe került, mert nem volt hajlandó garantálni a déli államok jogát a rabszolgatartáshoz, viszont mindenáron meg akarta őrizni az Unió egységét. Beiktatási beszédében, 1861. március 4-én így fogalmazott:
Elégedetlen honfitársaim, nem az én kezemben, hanem a tiétekben nyugszik a polgárháború sorsdöntő kérdése. A kormányzat nem fog rátok támadni. Nem tudtok konfliktust kezdeni anélkül, hogy ti lennétek az agresszorok. Nem esküdtetek fel a kormányzat elpusztítására, míg nekem le kell tennem a legünnepélyesebb esküt, hogy megőrzöm és megvédem azt.
A harcot nem tudta elkerülni
Bárhogy is igyekezett az elnök, miután elveiből nem engedett, 1861. április 12-én kirobbant a négyéves polgárháború. Lincoln 1863. január elsején nyilatkozatot adott ki, amelyben szabaddá nyilvánította a déli Konföderáció. Ugyanazon év júliusának elején pedig megvívták a sorsdöntő ütközetet: a polgárháború még két évig folyt, ám ettől kezdve a dél elvesztette esélyét a győzelemre.
Az ütközetben mindkét fél mintegy 25 ezer katonát veszített, a helyiek pedig egy nagy köztemető létesítését kezdeményezték a szanaszét eltemetett áldozatok részére. A temető “felszentelésén” Lincoln is részt vett, kétperces gyászbeszédet mondott. Ő maga sem gondolta, hogy e rövid szöveg milyen megbecsült dokumentuma lesz az amerikai történelemnek.
Szabadságban fogant nemzet
Pedig az elnök nem tett mást, mint az áldozatok előtt fejet hajtva hitet tett a szabadság eszméje mellett.
Nyolcvanhét évvel ezelőtt atyáink új nemzetet hoztak létre ezen a kontinensen, amely szabadságban fogant azon elv alapján, hogy minden ember egyenlő. Súlyos polgárháborút vívunk most, amely eldönti, hogy ez a nemzet, vagy bármely hasonló szellemben fogant és elkötelezett nemzet fönn tud-e maradni
– idézi 1863. november 19-ei szavait a National Geographic Világrengető beszédek, melyek megváltoztatták a világot című könyve. Az elesettek megszentelték e földet – folytatta, majd rátért az élők feladatára:
Nekünk, élőknek inkább az előttünk álló befejezetlen nagy műnek kell szentelnünk magunkat, amelyet ők, a hősök oly nemesen előrevittek. E dicső halottak példáját követve még buzgóbban kell szolgálnunk az ügyet, amelyért ők a lehető legnagyobb áldozatot hozták meg. Határozzuk meg ünnepélyesen, hogy ez az áldozat ne legyen hiábavaló, hogy e nemzet Isten segedelmével újjászülessen a szabadságban, s hogy a nép kormányzata, ez a nép által és a népért létrejött kormányzat ne tűnhessen el a Föld színéről.
