Czája igazi sportcelebritás volt, a lapok egyik állandó szereplője, a birkózás pedig az egyik legnépszerűbb sportág a századfordulós Budapesten. Az 1887-es születésű sportoló viszonylag korán pénzdíjas versenyeken is részt vett, ezért olimpián nem indulhatott. Ám megnyerte a profi birkózók 1910-es szentpétervári világbajnokságát, majd a következő három évben is ő diadalmaskodott.
Nem bírta a menetelést
Épp ezért döbbentette meg a közvéleményt, amikor kiderült, hogy a katonaorvos alkalmatlannak találta a katonának. A nyolcvan kilós izomembernek természetesen végtelenül magalázó volt a döntés, így újabb vizsgálatot követelt, ahol már alkalmasnak ítélték. Hamar kiderült, azonban, hogy mégiscsak az első szakvélemény volt a helyes.
„A rettenetes díjbirkózó félórás menetelés után kidőlt. Birkózni tud, de gyalogolni nem” – idézi a Politikatörténeti Intézet korabeli sajtóhíreket feldolgozó weboldala Az Est című lapot. Azokban az évtizedekben a profi birkózás még a cirkusz világának is a részét képezte. Hiába volt sportág és nem artistamutatvány, a nagy összecsapások magától értetődő helyszíne volt a cirkuszi aréna, sőt, egyes profi birkózók cirkuszi társulatokkal együtt járták Európát, hogy a helyi erős emberekkel megküzdjenek.
A porondon érte a halál
A mérkőzések addig folytak, amíg az egyik fél két vállra nem fektette a másikat, így előfordulhatott, hogy a két versenyző több órán át gyűrte egymást. Czája János esetében a cirkusz és a birkózás teljesen összefolyt: műlovarnőt vett feleségül, később maga is cirkuszigazgatóként kereste kenyerét.
Fotó: Fortepan
A birkózástól 1924-es, utolsó – hatodik – világbajnoki győzelme után vonult vissza, ám a gazdasági világválság az ő cirkuszvállalatukat sem kímélte, így Czája ötven felé kénytelen volt visszatérni az irodából porondra. Élete is itt ért véget: 1937 márciusában a Fővárosi Nagycirkuszban állt ki egy orosz bajnok ellen, ám a mérkőzés közben rosszul lett és a kórházban életét vesztette.
