A magyar infláció 1946. július 10-én világrekordot döntött: egy nap alatt 348,46 százalékot romlott a pénz értéke, vagyis az árak 11 óra alatt a duplájukra nőttek. Ezt a mértéket csak Zimbabwénak sikerült túlszárnyalnia 2008-ban. A pengő értékének hihetetlen zuhanását a háborús összeomlás idézte elő, de volt benne része a Vörös Hadseregnek is.
Ha az államnak nem áll rendelkezésére megfelelő fedezet a kibocsátott pénz mögött, akkor az nem több, mint “papír”, értéke egyre romlik, ugyanazért az áruért több pénzt kell fizetni. Ha az árszínvonal emelkedése átlépi az 50 százalékot, már hiperinflációról beszélünk. Háború után nem ritkaság…
Szovjetek kezében a bankóprés
Magyarországon a pengő már 1944 végén lejtmenetbe váltott, a magyar fizetőeszköz 1938-as értékének már csak 22-ed részét érte. A háború végére az ország kifosztva, romokban hevert, az infrastruktúra, a gyárak megsemmisültek, a termelés minimálisra csökkent. 1945-ben a pengő értéke még a ’44-es szint hatvanketted részére zuhant vissza.
Erre jött a fegyverszünetben megállapított jóvátételi kötelezettség, az áru- és a pénzhiány. Mindez az Ideiglenes Kormányt a bankóprés beindítására, azaz fedezetlen készpénzkibocsátásra sarkalta, aminek meg is lett a következménye. A magyar kormányok még igyekeztek egyensúlyozni, ám amikor a bankóprés joga a szovjet hadsereg kezébe került, megindult az ész nélküli pénzszórás.
Kimondhatatlan számok
A hiperinflációt előidéző jelenségek az 1946-os év nyarán tetőztek, és a pénzromlás mértéke is ijesztően megugrott. Egy kiló kenyér például 1945 augusztusában 6 pengőbe került, 1946 májusának elején már nyolcmillió, június végén pedig 5,85 milliárd pengőt kellett érte fizetni. A tetőpont júliusban jött el, amikor az árak átlagosan 15 óránként megduplázódtak – írja a Rubicon.hu.
Vidéken az emberek még csak-csak átvészelték ezt az időszakot a maguk termelte élelemmel és alapvető iparcikkekkel, a városokban és főleg Budapesten azonban brutális volt a nyomor. Az emberek éheztek, télen fáztak, virágzott a cserekereskedelem, a feketézés, romlott a közbiztonság. A kormány bármivel is próbálkozott, a hiperinflációt legfeljebb lassítani tudta, de azt is csak átmenetileg.
Nem volt más választás, mint egyre nagyobb és nagyobb címleteket forgalomba hozni. Megjelent a milpengős, azaz millió pengős bankjegy, majd a milliárdos, később a bilpengő, ami már a milliárd ezerszeresét jelentette. Amikor 1946 júniusában a bilpengő is a százmilliós címletnél tartott, Magyarország újabb rekordot állított fel: azóta is ez a világtörténelem legnagyobb címletű bankjegye. Sőt. Nagy Ferenc kormánya még tervezte a milliárd bilpengő kiadását, ami tíz a huszonegyediken pengőt jelentett volna.
Ám erre már nem került sor, az újjászülető gazdaság, a költségvetés szigorú felügyelete, és az új pénz, a forint 1946. augusztus 1-jei bevezetése mellett sikerült úrrá lenni a hiperinfláción. A pengőket beváltották, 400 000 kvadrillió, azaz 4×1029 pengőért adtak egyetlen forintot.
