Tudomány
házasságtörő (Array)

Le kellett vágnia a saját péniszét – a középkorban ez még enyhe büntetés volt

A házasságtörő "szerszámát" pellengérre szegezték, a továbbiakról szóló döntést pedig egy sarló formájában adták a kezébe.

A középkori és kora újkori jog a közösség védelmében, és természetesen vallási indíttatásból is kizárólag házasságon belül tűrte meg a szexualitást. A cél természetesen még ekkor is a gyermeknemzés, ám elfogadhatónak tartották egy ma már igen furcsán hangzó érvelés alapján is. A feleségnek tudniillik ura szolgálatára kellett állnia, hogy lelohassza vágyait, így óvva az “ösztön hajtotta” bűntől. Magyarul a férfi inkább feleségén élje ki magát, mint lelki üdvét – és a földi hatalmak előtt életét – kockáztassa a félrelépéssel.

A vétkes és szerszáma

Ha ugyanis megtette, embertelen büntetésre számíthatott. A Szabolcs vármegyei Mándokon egy 1549-es törvény szerint például: “Azmely házasember mással latorkodik, az pelengérben szegezzék az szerszámát, és egy sarlót adjanak kezében, hadd metssze el ő maga. Annak felette tíz jámbor polgárokkal és tíz jámbor asszonyállatokkal, térden állva, ő maga kövesse meg feleségét.”

Lássuk, mit is jelent ez. A latorkodás és a “szerszámmal” kapcsolatos dilemma egyértelmű. A “pelengért”, vagy pellengért nevezték szégyenoszlopnak vagy szégyenkőnek is. A települések központi részén felállított egyszerű oszlop vagy kőépítmény volt, amelyhez az elítéltet hozzáláncolták meghatározott ideig. Ha úgy adódott, itt verte el a hóhér vagy a poroszló, majd a község tagjai gúnyolhatták kedvükre. Célja az elrettentés volt, hogy az elítéltre, de főleg a bűntettre nyilvánosan felhívják a figyelmet, de egyúttal meg is szégyenítsék.

házasságtörő (Array) 

Nem vették tréfára a paráznaságot és a házasságtörést, és bár a büntetés mértéke ma már érthetetlenül brutális, de az “akkori logika” mentén talán könnyebb megérteni. A középkori társadalom kis közösségekből épült fel, ezek fontos sajátossága volt a bensőséges együttélés, a ma már elképzelhetetlen fokú egymásrautaltság. A helyi elöljárók ezért mindent elkövettek a széthúzás, belső villongások elkerülése – Írja Mezey Barna a Rubicon.hu-n.

Borzasztó halál

Márpedig az ellentétek egyik kútforrása lehet a nemi kapcsolatok szabadossága. Főleg, hogy a legfőbb védelmezendő érték a család volt. Így hát a szigor különböző fokával sújtottak le, ha a paráznaság hajadonokat, mint ha házasokat érintett. Előbbi enyhébb esetében a forró vérű párocska megúszta megszégyenítéssel, megveretéssel. Amennyiben kapcsolatuk eredménye gyermekáldás lett, a bűnöst kiközösítették, kiűzték a faluból, uradalomból. Nyilván, erkölcsileg ez is egyenlő volt a halállal.

Magyar sajátság volt a bikapénz, amit házasságon kívüli kapcsolatot létesítőktől szedtek, és ez a “paráznabírság” bizony az úriszék jelentős bevételi forrásává vált. Sokkal keményebb büntetésre számíthattak azok, akik házasságban élve követtek el paráznaságot. Tettükkel ugyanis nemcsak a “hétköznapi” erkölcsöt, de a vallás családra vonatkozó parancsait is sértették: aláásták a család stabilitását és megtagadták a házasság szentségét. Büntetésük nem ritkán tűzhalál, vízbe fojtás volt, de előfordult például élve eltemetés, illetve az egymásra fektetett vétkesek karóval átszúrása is…

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.