A magyar történelemben szinte példátlan eset borzolta az ország lakónak kedélyeit 1330 tavaszán. “… április tizenhetedikén, húsvét után való szerdán a király a királynéval és a mondott két fiával a visegrádi vár alatt, házában ebédelt, Felícián észrevétlenül a király asztalához lépett: kirántotta éles kardját, és a veszett kutya dühével hirtelen a királyra rontott; irgalmatlanul meg akarta ölni a királyt, a királynét és fiaikat” – írja a Képes Krónika.
Ízenként vagdalták össze
A merénylőt Zách Felíciánnak hívták, ma igazi karrieristának neveznénk. A Károly Róbert koronázását megelőző anarchiában Csák Máté hű embere volt, a tartományúr szolgálatában rangra és vagyonra tett szert. Később – büntetlenség és javai, pozíciói megtartása mellett – a királyhoz pártolt, és itt is bizalmi állást harcolt ki magának. A király semptei várnagyává nevezte ki, szabad bejárása volt az uralkodóhoz, Klára nevű lányát pedig felvették Erzsébet királyné udvarhölgyei közé.
Orlai Petrich Soma: Zách Felicián (Wikipedia)
“A kegyelmes Isten könyörületessége azonban nem engedte, hogy végbevihesse szándékát. A király jobb kezét könnyen megsebesítette ugyan – jaj, a királyné jobb kezének négy ujját egyszeribe lecsapta … Midőn azután az ott álló királyfiakat is meg akarta ölni, rávetették magukat a gyermekek nevelői … fejükön halálos sebet kaptak, míg a gyermekek elmenekültek. Ekkor egy jó hajlandóságú ifjú, … a királyné alétekfogója úgy rohant Felíciánra, mint valami vérengző fenevadra: csákányával keményen nyaka és lapockája közé csapott, átvágta és leterítette; most az ajtókon mindenünnen benyomuló királyi bajvívó vitézek rémes kardjaikkal ízenként vagdalták össze a nyomorultat, és összekaszabolták, mint egy szörnyeteget.”
Harmadíziglen
De mi volt a támadás oka? Három lehetséges magyarázat létezik. Az egyik szerint az udvarban kétségbe vonták Klára lánya ártatlanságát, ami mérhetetlenül felbosszantotta az apát. Ezzel némileg egybecseng és Bánk bán történetét idézi, miszerint a királyné segítséget nyújtott Kázmér nevű öccsének a lány elcsábításához. A harmadik opció egy főúri összeesküvés, amelynek Zách Felícián volt a cselekvő karja.
Bármi is volt, Felícián miszlikbe aprított testét az ország nagyvárosaiban tűzték ki elrettentésként: fejét Budára küldték, kezeit és lábait más-más városba. De a királyi bosszú nem állt meg itt, a világi főméltóságokból álló bíróság hátborzongató ítéletet hozott 1330. május 15-én: Zách Felícián családját harmadíziglen kiirtásra ítélte. “… egyetlen növendék fiát és hű szolgáját – akik elfutottak, de meg nem menekülhettek – lófarkra kötözve emésztették el: tetemüket és csontjukat kutyák falták fel az utcán.”
“Kivonszolták a királyi udvarban levő Klára nevű, gyönyörű szűz leányát is, orrát, ajkát oly kegyetlen elmetélték, hogy csak fogai látszottak; két kezéről is levágták nyolc ujját, hogy csak hüvelykei maradtak, félholtan utcaszerte több városban lóháton hurcolták, és a szerencsétlent ilyen kiáltásra kényszerítették: »Így lakoljon, aki hűtlen a királyhoz!« Volt még Felíciánnak egy Sebe nevű nagyobbik leánya is, egy Kopaj nevű nemesember felesége: Léva vára előtt Becsei Imre, az ottani várnagy parancsára ennek fejét vették, Kopajt mindhalálig bebörtönözték; ezenfelül fiait keresztes vitézekkel egy tengeri szigetre küldték, hogy sose lássák viszont szülőföldjüket.”
“Végül sok Felícián nemzetségbeli nemest lemészároltak. Így tehát a nyomorult Felícián fölségsértés bűnébe esett, felzavarta az országot, kiirtotta sarjadékait, gyalázatba döntötte és elpusztította nemzetségét, ebek martaléka lett, s e világból távoztában alvilági bilincsekbe hullt, pokol töltelékévé vált – szóbeszédül a világnak, okolásul a hűtleneknek” – fogalmaz a krónika. Károly Róbertet nyomasztotta a vérengzés, ezért az ítéletek végrehajtása után jeruzsálemi zarándokútra indult. A tengerről azonban a Zách-rokonságtól való félelme miatt hamarosan visszafordult…
