Cseh, délszláv, román és lengyel emigráns vezetők már az első világháború előtt igyekeztek összehangolni Monarchiaellenes politikájukat, 1917-ben pedig Tomas Masaryk, Csehszlovákia leendő elnöke állt elő egy lengyel, cseh, román, délszláv és görög politikai-gazdasági összefogás ötletével. Ez ugyan kudarcba fulladt, de a Versailles-i béketárgyalásokon Eduard Benes, cseh külügyminiszternek már sikerült tető alá hoznia egy cseh, román, délszláv közös memorandumot Magyarország ellenében.
“Apró Antant” Magyarország ellen
A további együttműködést azonban Benesen kívül mindenki elutasította, mondván: “nincs magyar veszély”. Csakhogy amikor az új francia kormány a szovjet bolsevik veszély ellen lengyel-román-magyar szövetség felállításán kezdett dolgozni, Teleki Pál pedig felajánlotta ehhez egy hadsereg felállítását, szomszédaink megrettentek.
Elkezdődtek a tárgyalások, Prága és Belgrád közös segítséget ígért egymásnak magyar támadás esetén. IV. Károly első visszatérési kísérlete után – a Habsburg restaurációtól tartva – Románia 1921. április 23-án aláírt egy egyezményt Csehszlovákiával. Ehhez csatlakozott június 7-én Jugoszlávia is, megszületett a kisantant. Az elnevezés egyébként a Pesti Hírlap egy írójától ered, aki az antantra utalva írt Apró Antantként a három állam együttműködéséről.
Wikipedia
Három közös akció
A szövetség elsődleges célja az első világháborút lezáró békeszerződés teremtette helyzet fenntartása, azaz a bolgár, de elsősorban a magyar revíziós, restaurációs törekvések megakadályozása volt. Céljuk hazánk teljes katonai, politikai és gazdasági elszigetelése volt, ennek jegyében ha megakadályozni nem is tudták, de jelentősen késleltették Magyarország felvételét a Népszövetségbe.
IV. Károly második visszatérésekor a kisantant államai mozgósítást rendeltek el, és nagy szerepük volt abban, hogy a nagyhatalmak sürgetésére törvény született a Habsburgok trónfosztásáról. Harmadik közös fellépésükkel megakadályozták, hogy Magyarország népszövetségi kölcsönt vehessen fel az ország talpra állításához. Erős brit nyomásra a pénzt végül megkaptuk, de jegyzőkönyvbe kellett venni, hogy Magyarország: elismeri a trianoni határokat, nem engedi vissza a trónra a Habsburgokat és mindent megtesz, hogy csökkenjen az ellentét a kisantanttal.
Beneš cseh, Titulescu román és Jevtić jugoszláv külügyminiszter 1932-ben (Bundesarchiv)
Hitler törte meg
A kisantant országai gazdasági téren is törekedtek az együttműködésre, ám ez sem járt sikerrel. Főleg Hitler színre lépése után, amikor Belgrád és Bukarest is kereskedelmi szerződést kötött Berlinnel. Ügyes taktika volt, Németország hamar gazdasági befolyása alá vonta a két államot, amit politikai közeledés követett. A helyzet odáig “fajult”, hogy a már erősen megosztott kisantant tárgyalásokat kezdett Magyarországgal, és 1938. augusztus 29-én aláírták a bledi egyezményt. Ez biztosította hazánk fegyverkezési egyenjogúságát, cserébe a magyar fél lemondott az erőszakos határmódosításról.
A szövetség végórái szinte már komikusak voltak. Hitler komoly nyomás alatt tartotta Csehszlovákiát a szudétanémetek ügyében, miközben Románia és Jugoszlávia a megbékélési politika híve volt. Ebben a helyzetben a belgrádi külügy táviratban biztosította támogatásáról a magyarok Csehszlovákiával szembeni területi követeléseit… Végül a Csehszlovákia felbomlását jelentő müncheni egyezmény vetett véget a kisantant történetének is 1938. szeptember 29-én.
