Megszólalt a Magyar Tudományos Akadémia is azzal kapcsolatban, hogy a Megamorv-Petőfi Bizottság 26 év után megint megpróbálta bebizonyítani, hogy Petőfi Sándor földi maradványait találták meg Szibériában.
Az ügy még 1989-ben kezdődött, amikor a bizottság bejelentette, hogy megtalálták Petőfi Sándor sírját a szibériai Barguzinban, de már 1990 tavaszán megállapították szakértők, hogy női csontvázról van szó. A történészi és hadtörténeti kutatások szerint a költő a segesvári ütközetben eshetett el 1849-ben, feltehetően tömegsírban, esetleg a környéken ásott magányos sírban nyugszik.
Idén márciusban azonban folytatódott a történet: ekkor jelentette be a bizottság elnöke, Morvai Ferenc két kínai szakértővel közösen tartott sajtótájékoztatóján, hogy a birtokában lévő csontok 99,2-99,9 százalékos genetikai hasonlóságot mutatnak két ma élő, női ágon leszármazott Petőfi-rokonnal. A mintákon a kínai igazságügyi minisztérium Igazságügyi Orvostani Intézetében végeztek vizsgálatot, az erről készült jelentést a Megamorv-Petőfi Bizottság a Magyar Tudományos Akadémia számára is eljuttatta.
Az akadémia Archeogenetikai Laboratóriumának munkatársai súlyos hiányosságokra mutattak rá – egyebek mellett arra, hogy az elvégzett vizsgálat semmilyen módon nem alkalmas arra, hogy megcáfolja a korábbi szakértői vizsgálatot, mely szerint a csontok egykori birtokosa nő volt. Az eljárás ráadásul legfeljebb a rokonság kizárására használható, pozitív rokonsági kapcsolatok igazolására nem.
Az MTA régészeti intézetének szakértői azt is megállapították, hogy a barguzini csontból nyert DNS-mintázat nemcsak a két rokon mintájával, hanem egy Németországban összeállított, néhány tízezer adatot tartalmazó adatbázis több ezer elemével is egyezést mutat. Tehát az a genetikai jellegzetesség, amit a rokonság bizonyítására akarnak felhasználni, nagyon gyakori az európai népességben.
“Petőfi-kutatása miatt sokszor kiröhögték, de ő legalább a saját pénzén játszik” – derült ki Morvai Ferenccel készült korábbi interjúnkból.
