A Naptól számított második bolygót szokták a Föld testvérének is nevezni, akkora a hasonlóság: kőzetekből épül fel, átmérője mindössze 650 kilométerrel kisebb a Földénél, hasonló a tömegük és gravitációs erejük is. A Hold után ez a legfényesebb objektum az éjszakai égbolton, népi elnevezése Esthajnal csillag.
Mégsem nevezhetnénk soha második otthonunknak, a Vénusz felszínén bármilyen földi élőlény azonnal elpusztulna. A légköre főként szén-dioxidból áll, a felszíni nyomás a földi 92-szerese. A felszínen tehát olyan teher nehezedne az emberre, mint földi körülmények között csaknem egy kilométer mélyen a tenger alatt. A bolygót kén-dioxidfelhők veszik körül, ami a szén-dioxiddal kiegészülve hatalmas mértékű üvegházhatást okoz.
A felszínen 460 Celsius-fok uralkodik, de ennek köszönhetően a gyakori kénsavesők nem érik el a talajt, 25 kilométeres magasságban a “gyilkos csapadék” elpárolog. Bár még nagyon sok a megválaszolatlan kérdés és a megoldandó probléma, az amerikai Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal mégis erre a pokoli helyre tervez robotokat és embereket küldeni.
Landolásról persze szó sincs, az elképzelés szerint héliummal töltött, napelemes léghajókkal lebegnének a felszín felett 50 kilométeres magasságban. Itt a légnyomás a földivel egyenlő, és a hőmérséklet is “csak” 75 fok. A 31 méter hosszú repülő eszközökön a bolygó elemzésére szolgáló eszközök lebegnének, míg egy 130 méteres változaton emberek is utaznának. Valahogy így:
