Az Európai Űrügynökség olyanra vállalkozott, amire még soha, senki a történelem során: a Rosetta űrszondából egy minilaboratóriumot juttatott egy üstökösre. A Philae nevű leszállóegység délelőtt fél tízkor vált le a Rosettáról, és hétórás utazás után sikeresen landolt a Csurjumov-Geraszimenko üstökös felszínén. Sebészi pontosságra volt szükség, a Földtől több mint ötszáz millió kilométerre lévő égitest mindössze négy kilométer átmérőjű, és 40 ezer km/órával száguld az űrben.
A leválás után volt némi bizonytalanság, sőt a földi irányítóközpontban azt nyilatkozták, 50 százalék az esélye, hogy a küldetés kudarcba fullad. Nem sikerült ugyanis aktiválni azt a rendszert, amely megakadályozza, hogy a Philae landoláskor visszapattanjon az üstökös felszínéről. Kell egy kis szerencse is, hogy ne sziklára vagy meredek lejtőre érkezzen – mondták még kora délután. A leszállóegységen nincs hajtómű, nem lehet vele irányt változtatni.
Siker! (uropress Fotóügynökség)
Gyakorlatilag egy laboratórium, amelynek főfeladata mintát venni az üstökösből. Leszállás után szerkezet lábaiba épített csavarok a felszínbe mélyednek, mint a szigonyok – az üstökös tömege, ezért gravitációja is kicsi, a Philaet rögzíteni kell. Az energiát eleinte a szerkezet akkumulátorai, majd a külsejére szerelt napelemek biztosítják.
A Philae először panorámafelvételeket készít a leszállóhely környezetéről, majd közeli felvételeket, amelyek alapján kiválaszthatják a mintavétel ideális helyszínét. A Rosetta küldetésének célja ugyanis az üstökös anyagának tanulmányozása. A leszállóegység megalkotásában magyar kutatók is részt vettek, az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpontja és az SGF Kft. mérnökei fejlesztették a leszállóegység hibatoleráns központi vezérlő és adatgyűjtő számítógépét, a Philae „agyát”.
Ez a szimuláció megmutatja, mi történt:
