A Yo mintegy nyolc óra alatt készült és tényleg nehéz elképzelni ennél egyszerűbb alkalmazást: annyit tud, hogy a kiválasztott felhasználónak elküld egy Yo! értesítést (és ezt egy robothang ki is mondja az alany telefonján). A szöveg nem módosítható, az információ csak abban van, hogy mikor érkezik az üzenet.
Or Arbel, a program izraeli készítője szerint rengeteg olyan élethelyzet van, amikor ennyi elég, tudván hogy kitől és mikor érkezik az üzenet. (Az ötlet eredetileg Arbel főnökétől eredt, aki azt szerette volna, ha bármikor egy gombnyomásra tudja riasztani aszisztensét.) Természetesen bármelyik másik csetprogrammal is elküldhetünk egy Yo üzenetet, de míg más programoknál ez kb.11 kattintásba kerül, a Yo-ban csupán kettőbe.
A fejlesztők szerint a program vírusszerűen terjed pl. egyes munkahelyeken, ha az egyik alkalmazott elindítja a hullámot. A felhasználói értékelések között is van sok, ami mennybe meneszti a programot. Az applikáció egyébként április elsején került az online boltokba (az Apple első körben visszadobta, mert azt gondolták, nincs még készen), emiatt sokan tréfának gondolják, pedig egyáltalán nem az.
A Yo felfuttatásába éppen a már említett főnök befektetési cége szállt be egymillió dollárral. Or Arbet Izraelből San Franciscóba költözött, hogy a Szilícium-völgyben dolgozhasson tovább a projekten. A Yo elterjedése annak is köszönhető, hogy a program abszurditása miatt a média elég sokat foglalkozik vele. Néhány napja ötvenezer felhasználója volt, de az elmúlt napok híradásai hatására ez a szám valószínűleg megsokszorozódik.
Az alkalmazás népszerűségéhez nagyban hozzájárult, hogy egy neves blogger, Robert Scobble a “valaha volt legostobább, de legaddiktívabb” alkamazásként hivatkozott rá Facebookon. (Később Twitteren elnézést kért, hogy rászabadította a világra a Yo-t.)
A Yo felülete a lehető legspártaibb, minimális funkcionalitással látták el, az üzenetküldésen kívül csak az ismerősök felvételére van lehetőség, és nem is terveznek bele új funkciókat. Az egyszerűséget túlhangsúlyozandó a Yo ikonja is egy egyszínú lila téglalap mindenféle grafikai elem nélkül. Az egyszerűség része az is, hogy a Yo egyáltalán nem gyűjt be semmilyen adatot sem felhasználóiról.
Bár az egymillió dollár soknak hangzik egy ennyire egyszerű alkalmazáshoz képest, Or Arbet szerint abból kell kiindulni, hogy ha a Whatsappot 19 milliárd dollárért vette meg a Facebook, akkor ennek tizenkilencezred része nem is sok a Yo-ért.
Az alkalmazás ingyenes, és iPhone-ra és Androidra is letölthető.
