Tudomány

Behálózta Magyarországot a nádi farkas

Bihari Dániel
Bihari Dániel

újságíró. 2013. 10. 07. 13:00

Nemcsak pusztulnak a fajok a magyar vadonból, az aranysakál mára visszahódította régi élőhelyét Magyarországon. Bemutatunk néhány nagy vissztérőt.

Korábban a témában:

Nem lehet eleget hangsúlyozni, mennyi kárt okoznak egy-egy sziget, de akár egész kontinensek őshonos élővilágában az ember által behurcolt “idegen” fajok. Csak két hazai példa: a hétpettyes katicára komoly veszélyt jelent agresszív kínai rokona, míg a mókusainkat fenyegető szürke rokonuk Nagy-Britannia után már Olaszországban is felbukkant.

Van azonban pozitív példa is. Olyan fajok, amelyeket hosszú évtizedeken át kihaltnak tekintettünk Magyarország mai határai között, ám lassan visszatérnek. Nemcsak fel-felbukkannak, de ismét megtelepszenek hazánk területén. Az utóbbi idők legnagyobb sikerét kétségkívül az aranysakál könyvelheti el. 1989-ben még Magyarországról kihalt fajként tartották számon a rókánál termetesebb, a farkasnál kisebb kutyaféle ragadozót – mondta el a Hír 24-nek Bakó Botond, a VM Natura 2000 osztályának munkatársa.

Vizes élőhelyek, nádasok, lápok lakója, a folyószabályozások előtt tömegesen élt Magyarországon. Egyes vélemények szerint az aranysakál lehet a Toldi nádi farkasa. Bár némileg illúzióromboló, ha Arany János megénekelte nemzeti hősünk valójában nem farkasokkal, hanem “nyavalyás” sakálokkal bánt volna el…

Meghatározó az élőhely számára

A kilencvenes évek elején azonban, a Balkán-háborúval egyidőben ismét megjelentek dél felől. Hogy a háború űzte-e őket “vissza”, vagy valami más ok áll a háttérben, nem tudjuk. Lényeg az, hogy azóta a számuk robbanásszerűen megnőtt, ma már Borsodból is érkeznek hírek észlelésükről.

Az aranysakál ugyanis meglepően komoly hatást gyakorol környezetére. Ahol megjelenik, visszaszorul legnagyobb vetélytársa, a róka. No, de miért kívánatos ez a természet számára? Mert a ravaszdi gyakorlatilag mindent megeszik amit talál és amit képes elejteni. Védett,a kihalás szélén álló kétéltűeket, hüllőket, madarakat éppúgy, mint pockot, nyulat,egeret. A sakál viszont jobbára kizárólag utóbbiakkal táplálkozik.

Még hihetetlenebb, hogy a jóval termetesebb és agresszívabb viselkedésű vaddisznók is kerülik a sakálok által lakott környéket. A nagyjából 10 kilós ragadozónak természetesen esélye sincs a kifejlett disznók ellen, ám falkában járnak és módfelett intelligensek. Ellés után környékezik meg a kondát, majd a felnőtteket megugrasztva, az anya figyelmét elterelve csapatként együttműködve képesek elejteni a malacokat. Mindezt olyaneredményesen teszik, hogy a disznók inkább lassan odébbállnak onnan, ahol sakálok telepedtek meg.

Mutatóban van farkas és hiúz

A másik nagy visszatérőként emlegetett hiúz viszont soha nem pusztult ki teljes egészében Magyarországról, de lassan talán gyarapodni kezd. Ünneplésre még semmi ok, összesen mindössze 10-15 nagymacska élhet az ország területén. Állományuk sérülékenységét kiválóan mutatja, hogy az utóbbi időben nagy publicitást kapott börzsönyi hiúz mindössze egyetlen kilenc éves állatot jelent – mondja Bakó Botond.

Hasonló a helyzet a farkasokkal. A felvidéki állomány élőhelyének déli pereme átnyúlik Észak-Magyarországra, ezért korábban időről időre felbukkant egy-egy példány hazánkban is. A magyar állam védelmet biztosít számukra és folyamatosan nyomon követi őket, sőt még diplomáciai erőfeszítéseket is tesz. Ennek eredményeként például Szlovákia betiltotta a farkasvadászatot a magyar határ közelében.

Ma már biztos, hogy egy család megtelepedett Aggtelek környékén, de félő, hogy utódaik rendre elhagyják az országot és visszatérnek az Északi-Kárpátokba. Idén a Bükkben is feltűnt két-három példány,amelyek ugyancsak megtelepedhettek Magyarországon. Ahhoz azonban, hogy életképes, “tőzsgyökeres” magyarországi farkasállományról beszélhessünk, stabilan itt maradó és rendszresen szaporodó családokra lenne szükség.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

In this photograph taken on February 3, 2017, Nepalese women Pabitra Giri (L) and Yum Kumari Giri (R) sit by a fire as they live in a Chhaupadi hut during their menstruation period in Surkhet District, some 520km west of Kathmandu. - The practice of banning women from the home when they are menstruating is linked to Hinduism and considers women untouchable at this time. They are banished from the home -- barred from touching food, religious icons, cattle and men -- and forced into a monthly exile sleeping in basic huts. Chhaupadi was banned a decade ago, but new legislation currently before parliament will criminalise the practice, making it a jailable offence to force a women to follow the ritual. (Photo by PRAKASH MATHEMA / AFP) / TO GO WITH AFP STORY: Nepal-women-religion-society, FEATURE by Annabel SYMINGTON
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.