Eredetileg Hajasi Riszuke néven jött világra 1841. október 16-án az egykori Csósú tartomány fővárosában, Hagiban. Földművelő édesapját azonban nevére vette az Itó család egy amúgy ugyancsak örökbefogadott tagja, ezért apjával együtt ő is új nevet vett fel – így lett belőle először Itó Sunszuke, később Itó Hirobumi.
Itó Hirobumi születési helye, Hagi városa
Tehetsége már korán megmutatkozott, amit mi sem bizonyít jobban, hogy Josida Sóin – a korszak egyik legkiválóbb gondolkodójának – tanulójává válhatott, méghozzá az iskola legfiatalabb diákjaként. Josida Japánra gyakorolt hatásáról sokat elárul, hogy jelenleg három egyetem viseli a nevét, pedig összeesküvésért 29 évesen kivégezték.
Itó Hirobumi saját bevallása szerint Josida nacionalizmusra és az uralkodó iránti hűségre tanított, nem csoda tehát, hogy már ifjúként csatlakozott a Szonnó Dzsói (tiszteld a császárt, űzd el a barbárt) mozgalomhoz – a barbárok természetesen a Japán iránt egyre nagyobb intenzitással érdeklődő nyugati hatalmak voltak.
Itó Hirobumi 1863-ban
Forrás: Wikipédia
Azonban világnézetei 1863-ban gyökeresen megváltoztak, mikor a Csósú tartomány – négy diáktársával együtt – Angliába küldte tanulni. Mivel hivatalosan tilos volt a kiutazás, ezért Nagaszakiba érkezve angol tengerészek egyenruháját kellett ölteniük. Bár az út Londonba fél éven át tartott, Hirobumi már két hét után hazaindult, mivel értesült az egyre feszültebb diplomáciai helyzetről és meg akarta akadályozni egy fegyveres konfliktus kirobbanását. Világjárása egyben arról is meggyőzte, hogy Japánt modernizálni kell, méghozzá nyugati mintára.
A Csósú és Nagy-Britannia közötti ellentét idején diplomataként lépett fel, azonban mérsékeltebb nézetei miatt konzervatívabb társai számos merénylettel lepték meg. Itó életének ez nem volt a legszebb időszaka, azonban öröm volt az ürömben, hogy az egyik (természetesen sikertelen) merénylet során egy Umeko nevű gésa pincéjében rejtőzött el. Az így kialakuló románc odáig vezetett, hogy Hirobumi hamarosan megvásárolta és felszabadította Umekót, majd 1866 áprilisában összeházasodtak.
Valódi politikai pályafutása 1867-ben kezdődött, mikor hivatalosan is szamurájjá avatták – 1868-ban nemcsak tolmácsként szolgálta a császárt a nemzetközi tárgyalások során, hanem Hjógo prefektúra irányítását is kezébe adták. Ennek fővárosa már abban az évben megnyílt a külföldiek előtt és a Japán modernizáció és internacionalizáció vezetőjévé lépett elő.
Itó miniszterelnökként
Forrás: Wikipédia
Miután 1870-es amerikai útja után visszatért, 1871-ben javaslatot tett egy diplomáciai világkörüli útra, amely a nyugati hatalmak politikai berendezkedésének tanulmányozása mellett felülvizsgálhatná a Japán számára kedvezőtlen szerződéseket. A javaslat általános egyetértésre talált, s bár a 107 fős missziót a külügyminiszter vezette, Itó a közvetlen helyetteseként szolgált.
1873-ban a közmunkák miniszterévé lép elő és egyúttal a császár tanácsának teljes jogú tagjává válik, azonban a Meidzsi-kormányzat és az ország feletti befolyása 1878-ban szilárdul meg, mikor – Ókubo Tosimicsi meggyilkolása után – átülhetett a belügyminiszteri székbe és már 1879 februárjában oktatási reformba kezdett.
Európa alkotmányait 18 hónapon keresztül a helyszínen tanulmányozta 1882-től, majd visszatérése után először a nemesi rendszert alakította át nyugati mintára 1884-ben, majd a kormányzati rendszert 1885-ben – ennek köszönhetően vált december 22-én Japán első miniszterelnökévé.
Bár 1888. április 30-án lemondott a miniszterelnöki címről, a háttérből továbbra is kezében tartotta a politikai életet, mint az uralkodó titkos tanácsának feje. A korabeli japán kormányzást jól jellemzi, hogy az elkövetkező szűk másfél évtizedben még háromszor ült vissza a kormányfői székbe.
1000 jenes bankjegy
Forrás: Wikipédia
